Járművek hete

Az első montessori polcot a járművek témakörében rendeztem be, ahogy már korábban is írtam, minden ami “megy” rettentően érdekes a fiam számára, így adta magát, hogy ezzel kezdjünk. Nagyon könnyű volt a dolgom, mert Samunak sok autója és autós könyve van, így aztán inkább az okozott fejtörést, hogy mit hagyjak ki. Próbáltam szem előtt tartani a kevesebb több elvét és nem tele zsúfolni az amúgy sem túl sok polcot. Végül két könyv került ki, mind a kettő nagy kedvenc, az alsóbb polcokra pedig az itthon fellelhető jármű típusok közül választottam egyet-egyet: autó, motor, hajó, űrhajó. Samu lelkesedéssel fogadta az újítást, és először a könyveket lapoztuk végig rögtön többször egymás után, majd az űrhajó kötötte le hosszú percekre. Ez a mágneses űrhajó több darabból áll, és egyenlőre a szétszerelése megy Samunak, az összerakás még az én feladatom. A héten aztán a többi játék is előkerült, de a könyvek és az űrhajó dobogós helyét nem tudták elvenni.

A polcon lévő játékokon kívül még több mindennel is készültem. Naná, hiszen erről szól ez az egész. 🙂

Nagyon sok jó ötletet találtam más oldalakon és persze alig vártam, hogy élőben is lássam, hogyan működnek, illetve, hogy működnek-e egyáltalán egy 21 hónapos gyereknél. Az egyik feladat egy árnyék megtalálós játék, ahol a kártyákon különböző járművek és az ok árnyéka található. Ezeket kell ügyesen összepárosítani, megtalálni minden járműnek a saját árny képét. Az ötlethez letölthető anyag is tartozik, itt találjátok. Nagyon tetszettek az egyszerű és színes rajzok, és persze maga az ötlet is. Viszont a több tíz képből én csak hármat használtam – autó, hajó és repülő. Elégnek is bizonyult. Samu osztozott a lelkesedésemben a képek iránt, és ügyesen megtalálta a párokat is. De a párosításnál sokkal jobban tetszett neki az a játék, hogy én kérdeztem, hol van az autó és ő rámutatott az autóra. Lényegesen egyszerűbb verzió, mi tagadás, viszont a lényeg, hogy jól szórakozott. 🙂

Egy nagyon egyszerű, két darabos puzzle-al is megpróbálkoztunk, amit egy másik oldalról töltöttem le. Itt is rengeteg képet találtok majd, de mi ebből is csak hármat-négyet használtunk ezen a héten. Nehezebb feladatnak bizonyult, de kis segítséggel ez is ment. Azt hiszem Samunak ehhez még nőnie kell. Bár az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy ez volt az első alkalom, hogy puzzle-el próbálkoztunk. Biztos, hogy használni fogom még, mert Samu többször is magától ült a kisasztalához és mutatta, hogy ezzel játszunk. És ha sokáig nem is kötötte le a figyelmét, ez azért elég jel, hogy tetszett neki.

Készítettünk só-liszt gyurmát is, amit jól szétlapítottunk és aztán áttoltuk rajta az autókat. Utána alaposan megnéztük, hogy melyik milyen nyomot hagyott. Eredetileg a játszótéri homokozóban szerettem volna ezt a “kísérletet” megcsinálni, de olyan zord idő volt mindig, hogy ennél a benti verziónál maradtam. Maga a gyurma nagyobb érdeklődésre tartott számot, mint a kerék nyomok. Samunak tetszett, hogy puha anyag van a kezében és hogy bele tudja nyomni az ujját, így viszonylag hamar le került a fókusz az autókról és átment “nyomkodásba” a játék.

Mindegyik benti játék szórakoztató volt, de a legnagyobb boldogságot mégis az hozta, amikor elmentünk villamosozni. Samu még nem ült villamoson, csak az autóból vagy az utcán sétálva látta őket, szóval leírhatatlan volt az öröm, amikor felszálltunk. A budapesti szuper közlekedésnek köszönhető, hogy bár odafelé villamossal mentünk, mikor hazafelé indultunk már villamospótló busz jött, de ez ebben az esetben nem okozott csalódást. Sőt! Én se gondoltam volna, hogy két legyet ütök majd egy csapásra. 🙂 Mivel ekkora élmény volt a tömegközlekedés, másnap újra nekiindultunk és villamossal elmentünk egészen a Nyugati pályaudvarig, ahol megcsodáltuk a vonatokat és meg is vártuk, amíg 1-2 útnak indul és pár másik megérkezik. Gondolom nem meglepő, de ez is hatalmas élmény volt. Bár a vonat fütty és a hangosbemondó rontott a dolgon, ettől Samu többször is megijjedt. Hiába a hangoskodást nem annyira szereti, kivéve, ha ő csinálja. Hétvégén pedig az egész hetet megkoronázva elmentünk a Margit szigetre, az egész család, és béreltünk egy elektromos autót, amit még kormányozhatott is. Eléggé odavolt, na.

Összességében nagyon jól sikerült a hét, Samunak tetszettek az új feladatok, az új koncepció a polcokon (ahol eddig csak könyvek voltak, azok is ömlesztve), nekem pedig könnyebbség volt, hogy előre a fejemben volt pár ötlet, hogy mit is csináljunk. A különböző feladatokat szívesen vette, napjában akár többször is volt kedve nekiülni, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy 5-10 percnél hosszabb időre nem kötötték le őt. Ellenben a villamosozás akár fél órán keresztül is izgalmas maradt, úgy éreztem egész nap elzötyögne rajta. Hasonlóképp az elektromos autó sem tudott unalmassá válni, végig lelkesen fogta a kormányt.

Az első hét sikere nagyon lelkesítő, és egy csomó ötletetet adott a következő hetek tervezéséhez. És azt is bebizonyította, hogy a meglévő játékok és néhány ötlet segítségével fel lehet építeni az egészet, nem kell hozzá más csak az elhatározás és idő, hogy előkészítsük, átgondoljuk a programokat, játékokat.

jarmuvek.jpg

Reklámok

Egy gondolat “Járművek hete” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s