Testrészek hete

Múlt héten a TESTRÉSZEK-et állítottuk fókuszba, azzal a céllal, hogy az alapvetőek felismerése, megmutatása már magabiztosan menjen. Miért ez a téma? Samu már nagyjából tudja az arc és a test részeit, de azért még akadtak hiányosságok és keverések. Ezért gondoltam, hogy ez jó alkalom elmélyíteni és kiegészíteni a tudását. Ugyanakkor nem akartam túlzásba esni, épp ezért csak a következőkre koncentráltunk, test: fej, pocak, kéz, láb, arc: szem, száj, orr, fül és haj.

Nézzük mi volt a polcon:

  • két könyv,
  • baba,
  • testrészekkel feldíszített dobókocka, és
  • öltöztetős puzzle.

Az egyik könyv egy régi nagy kedvencünk Eric Carle From Head to Toe azaz a Fejbúbtól a lábujjig című könyve. (A linket azért csatoltam, hogy az első pár oldalát meg is tudjátok rajta nézni). Nagyon kedves könyv, mindegyik oldalon egy állatot találunk, ami valamit tud, például a pingvin forgatja a fejét, a fóka tapsol, az elefánt a lábával dobbant. És mellette a kérdés, hogy te is meg tudod csinálni? Samu nagyon szereti ezt a könyvet. Mikor hónapokkal ezelőtt először kézbe vettük, akkor én mutattam meg neki, hogy mit hogyan kell csinálni, amit meglehetősen mulatságosnak tartott, aztán szép lassan megtanulta ő is, mindig egyet-egyet. A múlt héten épp az elefánt volt a nagy kedvenc, nagyokat dobbantottunk a lábunkkal. Sajnos ez a könyv nem jelent meg magyarul :(, de azt gondolom, hogy más állatos könyvet is használtunk ugyanígy illetve valószinűleg lehet kapni hasonlót magyarul is.

A másik könyv, a Hohó! Kié ez a popó?, amiben minden állatot háttal mutatnak be és egy kihajtható fülecske segítségével látjuk meg elölről is őket. Ez volt az egyik első könyve Samunak, nagyon sokat nézegettük, de most nem igazán érdekelte. Pedig ezzel akartam a popót fogalmát bevezetni, de ez későbbre maradt.

A baba már régi vágyam volt, annyi helyről (Waldor és Montessori) olvastam, hallottam, hogy a fiú gyerekeknek is “kell” babázni, mert megtanulják általa például a gondoskodást. De valahogy mégse vettünk Samunak soha babát, és ha máshol voltunk sem érdeklődött soha irántuk. Ezt a babát Samu unokanővérétől örököltük, ezért ennyire lányos. Lehet ugyanis fiú babákat is kapni – ez nekem teljesen új volt. A baba célja a héten elsősorban a testrész gyakorlás volt, két dologra tudtuk nagyon jól használni: a gyönyörű hosszú haját simogatni és mivel alvós baba, a lecsukódó szemeit fogdosni. A többi testrészre általában már elfogyott az érdeklődés, de ezeket mindenképp alaposan tudtuk gyakorolni rajta. A gondoskodás még nem bontokozott ki igazán, inkább csak én voltam, aki megmutatta, hogyan is kell(ene).

A dobókocka egy nagyon egyszerű játékot rejt, minden oldalára ragasztottam egy testrészt, illetve az egyik oldalon egy egész alakos kisfiú mosolygott. A játék lényege, hogy dobunk a kockával (puha a kocka, hogy senkinek ne essen bántódása), és amelyik testrészt látjuk a kockán, azt megmutatjuk magunkon is, megfogjuk a fejünk, pocakunk, integetünk a kezünkkel , dobbantunk a lábunkkal. Az egész alakos oldalán pedig ugrálunk. Ezt azért tettem bele, mert Samu még nem tud ugrálni és most próbálom neki megmutatni, hogyan is kell. Hogy mit ragasztunk a kockára, ez szabadon alakítható, lehet arc és testrészeket külön vagy keverve, mindenkinek ahogy épp a legaktuálisabb a tanulás szempontjából. Az elkészítése nagyon egyszerű, kinyomtattam a testrészeket, kivágtam őket és üvegfóliával ragasztottam a kockára. Az üvegfóliának több jó tulajdonsága van, az egyik oldala ragad, átlátszó, meglehetősen tartós, de ugyanakkor újrahasználható. Egyszerűbb, gyorsabb és tartósabb mint a cellux. Ráadásul akármelyik barkácsboltban megtaláljátok.

Magát az ötletet egy ennél kissé bonyolultabb társasjáték (ThinkFun Guríts és Játssz!) adta,

gurits-es-jatssz-think
ThinkFun Guríts és Játssz!

ahol már kártyákat kell a dobókocka mellé használni. A dobókockának minden oldala más színű és azt a kártyát kell felfordítanunk, amilyen színt a kockával dobtunk, utána pedig a kártyán lévő feladatot kell teljesítenünk. Ehhez azonban már mindkettőt, a színeket is és a kártyán lévő tevékenységeket is ismerni kell. Azt gondolom ez inkább már nagyobbaknak, ovisoknak való, de az alapötlet már kicsiknél is használható.

Az öltöztetős puzzle egy pót megoldás volt, de a legnagyobb sikert ő aratta. Olyan kirakót kerestem, amin valóban a testrészeket lehet elmozdítani, de nem iskolásoknak való szinten ábrázolja azokat. Nem találtam. Nem is értem, hogy ilyen miért nincs 😦 Így beértem ezzel a nagyszemű kislánnyal, és a ruha darabokon keresztül utaltunk a testrészekre. A sapka a fejre kerül, a lábunka kell a nadrág és így tovább. Mi csak egy ruhavariációt használtunk, a többi puzzle darabot eltettem.

A fentiek voltak tehát a polcon, egész héten elérhetőek. A puzzle és a baba volt a sláger, a könyvek a középmezőnyben és a legkevésbé a dobókocka érdekelte Samut.

Ezeken kívül még több játékunk is volt:

  • két Samu – kinyomtattam Samuról két képet, nem lesz meglepetés :), az egyiken a feje volt, a másikon meg, ahogy éppen a Balatonban sétál. Mind a kettő nagyobb (15×20) méretben nyomtattam, hogy könnyű legyen fogni és mutogatni is rajta. A strapabíróság végett egy kartonra is ráragasztottam őket, de az egyik még így se bírta ki egyben a hetet. 🙂 Ezeket nagy lelkesedéssel fogadta Samu, és csupámcsak a nézegetésével is elvolt hosszú percekig. Arra használtuk, hogy hol én mutogattam neki a testrészeket, hol meg kérdezgettem. A családi fotóalbumhoz hasonlóan ezt is nagyon szerette.
  • tükröm, tükröm – a következő nagy kedvenc! Letettem egy tükröt a földre, hogy földön ülve is lássa magát benne. Ennél több nem is kellett, és nem is lehetett mást csinálni. Gurgulázva nevetett, simogatta a tükörképét, és mindenféle produkciót előadott, hogy elkápráztassa magát.
  • készítsünk arcot – találtam egy nagyon könnyen előállítható puzzlet
    5-senses-craft-for-kids
    arc puzzle

    az egyik blogon. Az arc részeit lehet vele kiválóan gyakorolni. Ki kell vágni a fejet, szemeket, fület, orrokat és szájat (szintén érdemes legalább kartonra ragasztani, de mégjobb ha laminálni tudjuk) és össze lehet állítani vele egy arcot. Először én játszottam, megmutattam Samunak, majd hagytam, hogy ő próbálja meg összetenni a részekből az egészet. Persze nem került minden a helyére, sőt, néha minden egy helyre került, de nagyon élvezetes és tanulságos játék.

  • kézrajz – Samu szeret rajzolni, majdnem mindennap előkerül a papír és a zsírkréta, filc, így ez a játék is adta magát. Körülrajzoltam a kezemet, amin jót nevetett, de az övét már nem hagyta, mindig elkapta, így nem tudtuk befejezni. Szerintem ez is nagyon jó móka, sőt, ha nagyobb lesz mindenképp szeretném majd az egész testét körbe rajzolni és egy valóságos méretű Samut kiszinezni, megrajzolni vele. De erre is még várnunk kell. A körberajzolás helyett kéz vagy lábnyomatot is készíthetünk színes festékkel vagy a só-liszt gyurmába is nyomhatjuk a kezünket, lábunkat.
  • pont, pont, vesszőcske – mindenki ismeri, és szerintem minden gyerek szívesen elhallgatja és elnézi, ahogy összeáll a török basa
  • mindennapos dolgok – a sok kézmosás, fogmosás, fürdés, öltözés ezer lehőséget ad az ismétlésre vagy csak arra, hogy mi magunk újra meg újra elmondjuk, hogy most a kezed jön, dugd a lábad, a szádba tedd a kanalat stb stb. Ezen a héten igyekeztem tudatosan odafigyelni, hogy minden alkalommal említsem meg a testrészt is, ne csak a cselekvést, és hát rájöttem, hogy sokszor nem mondom ki, pedig biztos jobb lenne, ha többször hallaná. Szóval ez nekem feladat és gyakorlás, hogy a semmi pillanatokat is használjam ki 🙂

A hét egyik nagy tanulsága az volt, hogy a papír szakad és jó dolog tépni, gyűrni. A fényképek és az arc puzzle is megsínylette a hetet, érdemesebb hát valami tartósabb anyagot Samu kezébe adnom (gondolkozom a lamináló beszerzésén). A másik tanulság a “Kövesd a gyereket!” tanács igazsága és testközelből való megélése – sokkal könnyebb és élvezetesebb, ha az érdeklődésének megfelelő dolgot kérek tőle. A dobókockás játékhoz például egyáltalán nem volt kedve, de szétszedni azt darabjaira már annál inkább. Azt viszont nem lehetett és a játék a szekrénybe került. Szóval jó rugalmasnak lenni és elfogadni, ha valamihez nincs kedvük vagy érdeklődésük, és valóban megfigyelni mi az, ami leköti őket. Újra és újra rácsodálkozom, hogy igenis van olyan, amivel hosszú időn át eljátszik, csücsörítő szájjal, elmélyülten, belefeledkezve és aztán van olyan, amihez semmi kedve, akármilyen reklámot is teszek hozzá. És mindezt persze az aktuális energia szintje, a kinti idő, na meg gondolom az én lelki állapotom és hozzáállásom is befolyásolja. Ezeknek a tapasztalatoknak a birtokában megyünk tovább!

testreszek

Advertisements

2 gondolat “Testrészek hete” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s