Az ősz hónapja I.

Az elmúlt hetek tapasztalata alapján úgy döntöttem, hogy a következő témánk nem egy, hanem három hétig fog tartani. Úgy éreztem, az egy hét kevés ahhoz, hogy tényleg legyen időnk mindennel foglalkozni és valóban meg is maradjon Samuban, amit csinálunk. Talán pont azért, mert még kicsi, örömet okoz neki újra meg újra megcsinálni valamit, átlapozni egy könyvet, játszani egy játékkal. És ehhez bizony idő kell. Így a következő témánkkal, ami az ŐSZ, három héten keresztül foglalkozunk majd. Úgy látszik meg jött a kedvem a változásokhoz, mert még egy dolgon módosítottam: nincs polc, hanem tálcák és játékok vannak. Nem csigázlak tovább benneteket, nézzük mi minden történt az első héten.

A témához a kedvem természetesen a gyönyörű őszi idő hozta meg, a színes fák, a szél meg az eső. Na meg a hideg, ami miatt már a homokozóba se engedtem Samut leülni. Rettentő nehezen akarja elfogadni ezt a változást, amit megértek, de mégiscsak ŐSZ van! Mondogatom neki nap nap után, hogy hideg van, fúj a szél, vége a nyárnak és itt az ősz, kabát kell és sapka, és mezítláb se lehet már futkosni odakint. Ő meg nap nap után bepróbálkozott a homokozóval. Ekkor úgy gondoltam ez a jó pillanat, hogy megismerkedjen az ősszel.

Az első témához kapcsolódó játékunk a séta lett. samu-o%cc%8bszMikor Samu erősen mutogat a homokozó felé, csábítom levelet, mogyorót, gesztenyét gyűjteni. Be kell valljam, hogy nem köti le még a gyűjtögetés. Kitartóan jön velem mindig, de nem gyűjt semmit, bogarakat és tócsákat keres. A levelek és egyéb földön található ágak csak akkor váltak érdekessé ha szökőkút is volt a közelben, olyankor lelkesen felszedett és bedobált mindent a vízbe. A másik nagy látnivaló az őszi sétáinkon a szél volt, hosszasan elnézi, ahogy fújja a szél a fákat. Ilyenkor mindig mondogatjuk és mutogatjuk a jól ismert mondókat: “Fújja a szél a fákat, letöri az ágat. Reccs!” Sokszor már ő kéri, hajlong a szélben, lépeget.

Egy másik mondóka is előkerült a héten, de az nem a sétán, hanem a egy könyv kapcsán. Samu o%cc%8bszi-bo%cc%88ngeszo%cc%8bnagyon szerette a Nyári böngészőt (Susanne Berner könyve), így most a héten szert tettünk az évszakhoz illő Őszi böngészőre. Tudtam, hogy hatalmas sikere lesz. Nagyon szeretem ezeket a könyveket, mert egyrészt hatalmasak, másrészt annyi minden van a képeken, hogy egyszerűen csak mindig találunk valami újat és mindig van miről beszélni. Ráadásul most tapasztaltam meg igazán, hogy mekkora segítséget jelent, ha az ember tudatosan akar valamiről beszélni. Hullanak a színes falevelek, senki sem játszik a homokozóban, kabát van mindenkin, mennek a madarak melegebb tájakra – az oldalakon ezer téma és apró részlet kínálja magát. És itt is vagyunk a másik nagy slágernél: “Szállnak a madarak, csattog a szárnyuk”. Samu még a szállást nem akarja mutogatni, helyette ritmusra hol egyik hol másik lábára helyezi át a testsúlyát, de a végén végtelen örömmel kapcsolódik be a tapsolásba. Ezt a mondókat úgy harmincszor mondjuk el minden egyes könyvnézegetés során, és naponta legalább ennyiszer le is kerül a mű a polcról. Hihetetlenek a mondókák, egyszerűen csak jó látni ezt a színtiszta örömöt, amivel kéri, hogy mondjuk és azt az átélést, amivel eljátsza őket.

A madaraknál maradva egy kedvenc dalunk is lett a héten, Mmuzsikalo-madarhazolnár Ferenc verse megzenésítve: A cinege éneke. Nagyon szeretem ezt a feldolgozást, vidám, pörgős őszi ének. Samu gyakran táncra is perdül, amikor hallgatjuk. A Muzsikáló madárház című Kaláka és Gryllus CD-n hallgatjuk, amin ezen kívül van még pár szuper őszi (és persze más évszakhoz kötődő) dal.

És végezetül két játék őszi falevelekkel. Amikor az idő annyira barátságtalan, hogy nem tudunk kimenni, hozzuk be az őszt a lakásba! Szétszórtam az előszobában frissen hullot leveleket és Samu söprögette őket össze (meg vissza). Nehezíthetjük a feladatot úgy, hogy valamilyen színes ragasztóval kijelölünk egy négyzetet, és osepresda kell besöpörni a leveket, vagy az igazán kihívást jelentő verzió lehet, amikor lapátra kell felsöpörni a leveleket. Samunak ez még nehéz lett volna, én csak hagytam, hogy szabadon söprögessen.

A másik játék talán kevesebb kosszal jár. Kell hozzá egy üres zsebkendős doboz és egy tálca, na meg a falevelek. Itt is érdemes frissen hulott, aznap szedett levelet használni, hiszen az nem porlad szét egy pillanat alatt.  (Vagy alternatív megoldás lleveles-ladaehet hobbiboltban kapható műanyag levél, biztos hogy tartós és nem szakad szét.) A tálca arra jó, hogy kijelölje a munkaterületet, azaz ott játszunk és nem lesz (jó esetben) az egész lakás avar alatt. A feladat nagyon egyszerű: tegyük be a leveleket a dobozba, majd vegyük ki és aztán újra be és újra ki. Utána akár csoportosítani is lehet őket szín vagy forma szerint. A még nagyobbak pedig gyakorolhatják, tanulhatják a számolást is. Samu nagyon élvezte a ki és bepakolást. Később nemcsak levelekkel, hanem gesztenyével, dióval is folytattuk a játékot. Az én tapasztalatom, hogy a tálca segít kordában tartani a rumlit, de azért nem egy kerítés 🙂

Az első hét egyik nagy felfedezése, hogy tényleg igaz, a kevesebb néha több. A kevesebb játék és a sok ismétlés nemhogy unalmas nem volt, hanem lehetőséget adott az elmélyülésre, gyakorlásra. A másik nagy élmény, hogy a mondókák és dalok mennyire sok örömet adnak – amit tudtam, tudtam de eddig valahogy mégis kimaradt a témákhoz kapcsolódóan. De nem lesz így ezentúl!

Jövő héten és utána foytatjuk….

Advertisements

Egy gondolat “Az ősz hónapja I.” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s