Az ősz hónapja III.

Elérkeztünk az őszi témánk utolsó hetéhez. Ez volt az első alkalom, hogy három héten keresztül ugyanazzal a témával foglalkoztunk, és nem állítom, hogy nem volt bennem izgalom. 🙂 De jó ilyen dolgokon izgulni. Úgy terveztem, hogy az elmúlt két hét bevált játékait napirenden tartjuk, ami nem volt izgi, elhagyjuk. Persze féltem, hogy talán unalmas lesz, és hogy talán túl sok az ismétlés, de Samu rácáfolt minden ezirányú aggodalmamra.

Két új játékot azért bedobtam, biztos, ami biztos.

Az egyiket angolul “sensitiviy jar”-nak nevezik, amit én most csak kukucs üvegnek fogok hívni (gondolkozok még azért valami frappánsabb neven :)). Miről is van szó? Nagyon oszi-uvegegyszerű az egész, egy műanyag palackba beleteszünk mindenfélét,  majd öntünk hozzá vizet és jó erősen rácsavarjuk a tetejét. A gyerekek nagyon szívesen elnézegetik, forgatják, lehet róla beszélni, és már egészen kicsiknek is oda lehet adni. A nagyobbak pedig a készítésben is aktívan részt tudnak venni, ami legalább annyira jó, mint a végeredmény. Mi most természetesen őszi kukucs üveget készítettünk. Egy tálcára kitettem minden hozzávalót: egy fél literes műanyag palack, víz egy kis kancsóban, tölcsér az áttöltéshez, gesztenye, dió, mogyoró, levelek, toboz, madártoll. Érdemes először mindent jó alaposan átmosni, hogy ne a kukucs üvegbe ázzon ki a kosz. Vagy használhatunk műanyag leveleket, terméseket és akkor ezzel nincs is gond. A tálcát Samu kis asztalára tettem és első lépésként a tölcsér segítségével megtöltöttük a flakont háromnegyedig vízzel, utána szépen sorban bele tettük, amit a tálcán találtunk. Közben megbeszéltük azt is, mi micsoda, mit hol és mikor találtunk. Ha minden az üvegben és még nincs tele, akkor jöhet rá még egy kis víz. Ezután jó erősen csavarjuk rá a tetejét vagy akár ragasztóval is ráragaszthatjuk, hogy biztosan ott maradjon. És készen is van a kukucs üveg!

Samu nagyon élvezte a készítést, főleg az öntés tetszett neki. A tálca nagyon jó szolgálatot tett, mert a víz először mellé ment, de így emiatt sem kellett aggódnunk. Ezután a tölcsér be is költözött a kádba, hogy minden este lehessen vele játszani. Némi gyakorlás után majd újra megpróbálkozunk vele “szárazföldön” is. Az elkészült üveget pedig kitettük a polcra, Samu sokszor magától elővette és nézegette. Sajnos maradt kosz a sok áztatás után is a terméseken, így egy hét után búcsút kellett venni a kukucs üvegtől. 😦 De hamarosan újat készítünk!

A másik új játék egy nagy őszi fa készítése lett volna. Szerintem fantasztikus ötlet, de Samu sticky-wallvalamiért nem díjazta, így igazából nem is készültünk el vele teljesen. 😦 Először csináltam egy alapot: kivágtam és kifestettem egy fatörzset, amit felragasztottam egy ajtóra. Majd üvegfóliából kivágtam a koronát. (ez egy átlátszó anyag, aminek az egyik oldala ragad). Ezt is felragasztottam az ajtóra a törzs fölé, persze a ragadós része volt kívül. Egy halom frissen szedett falevelet magunk elé tettem és ezeket ragasztottuk volna fel a ragadós fóliára koronaként. Samu viszont jobban élvezte a leszedegetést, így a fa inkább téli lett, mint őszi. Sőt, annyira izgatta ez a ragadós anyag, hogy végül a koronát is leszedte az ajtóról! Azt hiszem várok még egy-két hónapot mielőtt újra próbálkozunk valami hasonlóval. (Az ötlet és a sikeres kivitelezés itt található.)

Természetesen nem maradhatott el a madarak etetése sem. Sajnos madáretetőt készíteni nem volt időnk, de előre elkészített maggömböket kiakasztottunk az udvaron álló fákra. Próbáltam oylan helyet keresni, hogy majd az ablakból láthassuk, ha erre jár egy éhes cinege…. még várjuk 🙂

Egy korábbi játékot is újra elővettünk, előkerült a szűrő és sok színes pipatisztító – dsc_0010-1próbáltam őszi színeket választani, hátha Samu kedvet kap hozzájuk. De nem, a színek továbbra sem izgatják. 🙂 A szűrővel most is szívesen játszott, de amikor nem sikerült átdugnia a kukacot, hirtelen felpattant és odahozta a szennyeskosarat, majd diadalittasan mutatta, hogy lám, lám ezeken a nagy lyukakon milyen könnyen átférnek. Teljesen igaza van 🙂

festesA gesztenye-toboz-dió láda továbbra is nagy kedvenc maradt, Samu nem unja meg a pakolást, rendszerezést! És a festés iránti lelkesedése is töretlen egyelőre. Újabb és újabb anyagokat vonunk be a munkába, mindig eszembe jut még valami, amit vagy amivel még nem festettünk. Most krumplit, fa levelet és diót is használtunk, ám az ujjfestés még mindig az abszolút kedvenc.

Nehezen bevallható felfedezést tettem az őszi témánk harmadik hetében: a fogyasztói társadalom, a világ, vagy én… ki tudja mi az oka, és talán mindegy is, de sokszor úgy érzem adnom kell, mutatnom kell Samunak valami újat. De ez csak az én fejemben van így. Samunak erre nincs szüksége. Sőt! Minél kevesebb a játék elől, annál többet és hosszabban játszik el egyedül! Nagyon jó látni, megélni, ahogy hosszan elbíbelődik valamivel, ahogy csupán a szennyeskosár, néhány gesztenye vagy egy karton doboz elég neki ahhoz, hogy játszon.

Advertisements

Egy gondolat “Az ősz hónapja III.” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s