Gyerekszoba Montessori stílusban – gyakorlat II.

Nagy izgalommal és lelkesedéssel vágtam bele a gyerekszoba “Montessorisabbá” tételéhez. Rengeteg inspirációt gyűjtöttem, számtalan gyönyörű és nagyon hasznosnak tűnő holmit láttam, és nem is tagadom, fájdalmas volt két lábbal a földön maradni, amikor az átrendezést terveztem. De leginkább mégis a várakozás volt bennem nagy, hogy lássam mindaz, amiről olvastam, hogyan fog működni nálunk.

Mivel jó pár hét eltelt már azóta, hogy átrendeztük Samu szobáját, sőt, már az első játékos polc újra rendezésen is túl vagyunk, összegyűjtöttem, hogy milyen tapasztalatokkal lettem gazdagabb.

Az első és legfontosabb élményem, hogy “Jé, ez működik!” És tényleg! Semmi nem bukott meg, mindennek lett értelme és eredménye, Samu számára pedig minden elérhetőbb és átláthatóbb.

ágy

Egyenlőre itt nem változtattunk, a rácsok maradtak, a szabad mozgás még várat magára. De remélhetőleg már nem sokáig. 🙂

öltözködés

A ruhásszekrényt teljesen megérte átrendezni. Samu pontosan tudja, hol a pelenka és ki is veszi magának. Néha már a ruha iránt is érdeklődik, és volt már rá példa, hogy azt is őmaga kapta elő – de ez még közel sem vált szokássá nála.

A tükör egyre jobban hiányzik, de a helyét továbbra se találom. 😦

játék

A legnagyobb változás és a legtöbb elvárásom mindenképp ehhez a területhez kapcsolódik. Teljes siker és elégedettség! A polcos megoldás átlátható és mindennek meg van a helye. Samu többé-kevésbé tartja is a rendet, magától tudja mit hova kell tennie. A játékokat pedig sokkal többször használtuk, mint korábban. De unalomról, megunásról szó sincs. A dobozba zárt játékok sem hiányoztak eddig még senkinek.

Ami engem teljesen meglepett, hogy Samu egyre hosszabban eljátszik önállóan is. Elmatat, elbíbelődik egy-egy játékkal, sokszor a polc mellett álldogálva, néha meg letelepedve a földre. Nem tudom tudományosan mi a magyarázat, de azt gondolom, hogy amikor a dobozból vettük ki a játékokat, sokszor megakadt a szeme egy másik játékon, és rögtön azt is ki akarta próbálni. Így hogy minden egyszerűbb és kevesebb lett, a figyelmét is jobban tudja összpontosítani. Szerintem. 🙂

Négy hét után cseréltük le először a polcon lévő játékokat – közösen. Ha statisztikus szemmel (ami egyébként nem sajátom :)) közelítem meg, akkor azt mondhatom, hogy összesen 9 játék volt kint, ebből 4-et használtunk sokszor, 3-at ritkán, 2-t alig. Így aztán úgy gondoltam, hogy a legkedveltebb 4 játék marad továbbra is kéznél és csak a többi helyére hozunk be újakat. Elővettük a ruhás szekrényből a dobozt és együtt kiválasztottuk az új játékokat. Azokat tettük ki, amiket Samu szívesen vett elő, ami után először nyúlt. Hogy könnyebb legyen megjegyezni mi hol van, nem rendeztem újra az egész polcot. A régi játékokat nem pakoltam át, maradtak az eredeti helyükön, csak a lekerülők helyére kerültek újak. Valószinűleg ennek köszönhető, hogy nincs fennakadás a rendrakásban,  és nem keverednek a játékok össze-vissza.

A játék kihelyezésben ugyanakkor bevezettem még egy változást. Arra 02a315c58d880137049179a17718384etörekszem, hogy a játékok ne “kész”, “megoldott” állapotukban kerüljenek ki a polcra, hanem egy “kiinduló” helyzetet vegyenek fel. Ez azt jelenti, hogy a Montessori torony gyűrűit a rúd mellé, a formaberakós puzzle darabjait az alaptábla mellé egy kis kosárba teszem, a toronyépítő poharakat pedig nem egymásra, hanem egymás mellé rakjuk. Szerintem ez inspirálóbb megközelítés… őszintén, kinek lenne kedve egy már kész 1000-es puzzlet szétszedni és újra kirakni? Ugyanakkor könnyebb az asztalhoz vinni, nem esik darabjaira menetközben. Ráadásul rendet tartani is egyszerűbb, ha már belefáradt Samu, könnyebb “csak” bedobálni a dobozba/kosárba a darabokat mint felépíteni/kirakni a játékot.

olvasás

Itt megváltoztattam az eredeti koncepciót. A gyakorlat az, hogy a nappaliban olvasunk és nem a gyerekszobában. Ezért a könyvespolcot kivittem a nappaliba, és ott abszolút be is vált. Samu könnyedén kiveszi és visszateszi a könyveket. Bár a rendpakolás itt valamilyen rejtélyes okból nehezebben megy, a könyvek nem szeretnek a polcon lenni. 🙂

Sok pozitív élményem van, mióta igyekszem jobban odafigyelni, hogy mit és hogyan csinálok Samuval. Van, amit már egészen máshogy gondolok, mint az elején és van, aminek örülök, hogy elkezdtem. Ez utóbbi csoportba tartozik a szoba átrendezése, és elsősorban a játékos polc átalakítása. Sokkal több örömünk van a játékokban azóta! És azzal, hogy mindennek helye lett, egyszeriben fontosabb is lett minden. Például észre vettem magamon, hogy jobban odafigyelek arra, hogy a játékok minden egyes darabja meglegyen és meg is maradjon. Nem intézem el egy válrándítással, hogy valahol a dobozokban biztos meg van.

Félre ne érts, nem gondolom, hogy Samu is hasonlóan vélekedik, de azt igenis gondolom, hogy az én hozzáállásom példa a számára.

Advertisements

4 gondolat “Gyerekszoba Montessori stílusban – gyakorlat II.” bejegyzéshez

  1. Kedves Erika!
    Lassan 2,5 eves lanyomnal elkezdtem a szobat atrendezni. A ruhaknal oriasi sikert ertunk el. Eddig is mindent magatol szerett volna felvenni, de most mar eleg neki mondanom hogy hozz bugyit, trikot, stb es tudja hol van. Mire a kicsit feloltoztetem o is oda hord minent amit fel szeretne venni (es nagy reszet onalloan fel is veszi).
    A jatekokbol is pakoltam el, de ezen a teren meg van hova fejlodni, meg mindig lehet elpakolni belole.
    Koszonom az inspiraciokat, azota tobb jatekot magam keszitettem el (pl filcbol) es keresem folyamatosan a tovabbi otleteket.

    Kedvelik 1 személy

  2. Kedves Dóra, örülök, hogy írtál és megosztottad az élményeidet!
    Szerintem a játékok számának csökkentése vagy “normális” szintre hozása az egyik legnehezbb feladat. A szoba többi része olyan egyértelmű. De a játékoknál egyszerűen akkora a kínálat és annyi szép és fejlesztő van közte…

    Kedvelés

  3. Nagyon örülök, hogy Rád találtam, kedves Erika! Óriási lelkesedéssel estem neki az írásaidnak! Gratulálok az elhivatottságodhoz.

    Két fiam van, és az elsőszülöttemnél volt néhány hamvába halt próbálkozásom a “montessoriasítással”, bár néhány sikeres részeredményt is produkáltunk, de sajnos nem voltam elég kitartó. Most egy éves a kisebbik fiam, és az önállósági törekvései újra megerősítettek abban, hogy szükségünk van erre a módszerre.

    Azt látom, hogy van fb oldalad, de tudsz esetleg olyan fb közösségről, ahol hasonlóan gondolkodó – Montessori nevelési elveket követő – szülők osztják meg egymással a tapasztalataikat?

    Kedvelés

    1. Szia, sajnos én nem tudok ilyen közösségről 😦 pont ez volt az én gondom is, amikor el kezdtem írni a blogot és abban bízom hogy lassan a Facebookon vagy itt ki tud alakulni majd egy olyan tapsztalatcsere, amiről te is írsz. 🙂

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s