A zene hete

“A zenei hang, az ének köti a kisgyereket legelőször, legbiztonságosabban az emberi világhoz.” (Vekerdy)

Az utóbbi időben Samu figyelmét és érdeklődősét egyre inkább felkeltette a zene. Kissé meglepett vele (pozitív értelemben :)), mert eddig nem különösebben izgatta őt. Kicsi korától járunk Ringatóra, ami szerintem egy fantasztikus program kisbabás anyukáknak. De ha a szívemre teszem a kezem, akkor a legelején ezeket a foglalkozásokat inkább én élveztem. Samu elsősorban csak elnézelődött, figyelte a nagyobb gyerekeket, de maga a zene vagy a mondókák nem igazán hozták lázba. Most már persze más a helyzet, dehát már nem is hat hónapos! Mostanában már tátott szájjal nézi a gitárt, és a körbe sétálós mondókákat meg egyenesen imádja. Persze van, ami nem változik: a többieket nézni még mindig lebilincselő foglalatosság.

De az igazi zene iránti érdeklődés csak nemrégiben lett nyilvánvaló. A bogaras hetünkön Samu egyszercsak leírhatatlan élvezettel  kezdte el püfölni a “turka doboz” tetejét a xilofon ütővel – innen tudtam, hogy ez lesz a következő témánk.

Nagyon egyszerűen közelítettem meg a témát, elővettem minden itthon fellelhető hangszert. A készlet a végére nem is lett kicsi: csörgődob, xilofon, furulya, dobként egy fagyis doboz, csengő, zenélő doboz és egy féltve őrzött sansula. Ezeken kívül még készítettünk pár csörgőt (nevezhetjük rumbatöknek is, de az talán mégiscsak túlzás lenne :)).

tokA csörgő készítésből elég nagy móka lett, ezért ezt szívesen ajánlom mindenkinek. Nem kell hozzá sok minden! Mi pár üres Actimel-es dobozt használunk, és tölteléknek mindenfélét, amit a konyhában találtunk: lencse, rizs, tészta, kuszkusz, felesborsó. Egy tálcára kikészítettem mindezeket és egy kicsi kancsót a töltéshez. Samu feladata volt az öntés, én pedig leragasztottam a csörgők száját. Még matricát is ragasztottunk a tetejére, a töltelékek kezdőbetűjét – ezt kizárólag magam miatt. Az én hallásom és egyáltalán a zenei műveltségem átlag alatti, és szerettem volna megtanulni, hogy minek milyen a hangja. A matricázás Samunak különösen tetszett, ami azt is jelenti, hogy nem maradtak sokáig a helyükön, de legalább nekem is volt kihívás a játékban. A hangszerkészítés akkora sikert aratott, hogy megismételtük. Samu nagyon élvezte megtölteni a flakonokat és a ragasztó is eléggé érdekelte. Sajnos ezek a dobozok nem elég kemények, így a formájukat csak többé-kevésbé tudták megtartani, de egyik sem lyukadt ki! A ragasztó is jól tartott, azaz biztonságosan tudtuk használni, és használjuk őket azóta is.

A kuszkusznak csodás a hangja, ez volt az én kedvencem. Samu leginkább egyszerre kettőt szeretett rázni, és úgy tűnt, mindegy melyik kettőt. (Akinek van kedve, itt találhat még otthon elkészíthető hangszereket.)

Nagyon sokat zenéltünk, hol Samu egyedül, hol én egyedül, hol ketten együtt. Mindenki azon, amin éppen kedve volt. Samu nagyon élvezte a hangzavart, a különböző hangokat, és közben meg is tanult mindent használni. Még a furulyát is! Persze nem játszik el rajta semmit, amit felismerhetnénk, de meg tudja szólaltatni! Ez őt legalább annyira meglepte, mint engem. 🙂

Egy másik játékot is kitaláltunk közben együtt: ha feltettük a kezünket a magasba, akkor az azt jelentette, hogy hangosan kell zenélni, ha pedig ujjunkat a szánk elé téve mondtuk, hogy “sssss”, akkor csöndbe kellett maradni. Ezt aztán játszottuk egész nap. Sokszor hangszer nélkül is, egyszerűen csak feltett kézzel kiabáltunk, majd “sssss” elhallgattunk. Közben igyekeztem mondani, hogy hangos és halk, hogy megjegyezze ezt az ellentétpárt. Samu nagyon élvezte ezt a játékot, azóta is sokszor elkezdi játszani, sőt, szívesen mutatja meg másoknak is.

Ha a gyerekek nyitottak rá, nehezebb, összetettebb feladatokat is ki lehet találni. Például csoportosítani lehet a hangszereket, aszerint, hogy melyik halk, melyik hangos. Mindegyiket megszólaltjuk, majd eldöntjük, hogy egyik vagy a másik kategóriába való. Itt is igaz, hogy először csak pár hangszert tegyünk ki, ne egy teljes zenekarnyit.

Egy kicsit nehezebb feladat lehet a pár kereső játék. Ehhez készítsünk egyforma csörgőket, azaz két tégelybe, dobozba ugyanolyan és ugyanannyi lencsét, rizst stb tegyünk. Utána a hang alapján kell megtalálni a párokat. Érdemes itt is kevéssel, 2-3 párral kezdeni és csak később növelni a dobozok számát.

Végül pedig nagyobbak akár zenei skálát is készíthetnek, ehhez nem kell más mint üvegpohár, víz és kanál. Mindegyik pohárba más mennyiségű víz kerüljön! 🙂 Ezek a játékok mind fejlesztik az érzékelést, és közben nagyon szórakoztatóak is.

A zene mellé a tánc is dukál, természetese pörögtünk-forogtunk, hangosan énekeltünk. Itt is hagytam Samut, semmit nem erőltettem. Hagyni akartam, hogy úgy fedezze fel a zenét, a hangokat, a táncot, ahogy az neki a legjobb, legtermészetesebb. Nem akartam neki “tanítani” valamit vagy megmutatni, hogyan táncoljon. Sokkal inkább csak élvezni akartam, hogy láthatom, ahogy átéli, megéli a zenét. És volt élményben részem bőven! Olyan magával ragadó, ahogy belefeledkeznek a zenébe és táncolnak vagy éppen, ahogy két kézzel verik a dobot. A teljes odaadás, öröm, átélés… mindaz, ami szerintem olyan sokszor tud hiányozni a “felnőtt” világból.

dsc_0008-1

Advertisements

Egy gondolat “A zene hete” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s