Non-native mommy bemutatkozik

Kedves Mindenki

Pontosan olyan anyuka vagyok, mint Te, aki alig alszol éjszaka, rohansz a gyerekkel az oviba, cseréled a pelusokat, szoptatsz vagy épp a cumisüveget fertőtleníted és tápszert keversz, pépesítesz, kis orrocskákat szívsz vagy épp dögönyözöl, csiklandozol, nyálbuborékot fújsz, esti mesét olvasol, összebújsz, ha épp arra van szükség. Csak én nem viszem gyerekeim ringatóra, tipegő tornára vagy maszatolóra. Mi angolozunk. Mi nem járunk úszni, TSMT tornára vagy zongorázni. Csak angolozunk, angolozunk és angolozunk.

15207912_10154591920566469_820461252_nKét kislányom nevelem Budapesten. A nagyobb (E.) már 4,5 éves, a kicsi (L.) 11 hónapos lesz hamarosan. Születésük óta két nyelven (magyar-angol) neveljük őket.

Igen… mindketten magyarok vagyunk… Apuka nem angol anyanyelvű, bár 5-6 nyelven nagyon jól boldogul. A kétnyelvűség nálunk egy választott életforma, nevelési elv, gondolkodásmód vagy nevezzük akárhogyan.

Igen… magyarul is beszélek a lányokhoz egy nagyon következetes rendszer szerint. Erről fogok majd írni részletesebben is egy későbbi bejegyzésben. (Megtudhatod mi az OPOL rövidítés, milyen előnyei vannak a kétnyelvűségnek, vagy milyen akadályokba ütközünk)

A gyerekek előtt angol nyelvtanárként dolgoztam és mindig csodálattal néztem azokat a családokat, akik az átlagtól eltérőt, valami pluszt tudtak vinni a gyerekeik életébe. Sokat gondolkoztam, hogy ez nálunk mi lehet. Az angol volt a legkézenfekvőbb.

Szerencsére a férjem és a család is támogató ebben, bár a „munka” oroszlán része rám esik, mivel én vagyok legtöbbet a lányokkal. De azért az nagyon sokat segít, hogy nem ellenszélben kell hajóznunk.

Nagyobbik lányom, E. teljesen kétnyelvű, bár amióta bekerült a magyar intézményrendszerbe, a magyar nyelv sokkal erősebbé vált nála. Egy kis tudós, akit már egész kicsi kora óta lenyűgözött a Naprendszer, a térképek, az emberi test vagy az óceánok világa. Óriási könyvrajongó. Nagy érdeklődést mutat a számok és a betűk iránt is. Én mindig érdeklődéssel (és sokszor csodálattal) követem, hogy milyen területre kalauzol el, s próbálom ennek megfelelően lekötni itthon.

Kezdetekben alkalmaztam nála a Doman-módszert. Sok képkártyát gyártottam neki az érdeklődésének éppen megfelelő témakörben, amit mindig nagyon élvezett. Ezen túl délutáni alvásidőben külföldi Montessori oldalakat bújtam, hogy ötleteiket, játékaikat, és magát a 15226610_10154591916831469_505980206_nMontessori alapgondolatot magamba szippantsam, s megtanuljam alkalmazni a saját kétnyelvű életünkben.

A kicsivel most kezdünk mindent elölről. Viszont ő egy teljesen más karakter. Sokkal impulzívabb, az érzelmei irányítják. Mozgékonyabb a nővérénél. Még nem tudni, mi fogja igazán foglalkoztatni, most egyelőre a fogzás és a járni tanulás.

Mostanra már ismerem az utat, így elvileg könnyebb is lehetne, főleg, hogy van egy kis nyelvi segítőm, de valahogy az akadályok megháromszorozódtak. Időbeosztás, két eltérő korú gyerek foglalkoztatása, testvérféltékenység, csak hogy egy pár dolgot említsek. Ezekben a témákban nagyon szívesen osztom meg a gondolataimat, tapasztalataimat a Samutanul olvasóival a közeljövőben.

Non-native mommy

https://nonnativemommy.com/

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s