Kétnyelvűség két gyerekkel

„Már az első gyerek születésénél biztosan tudtam, hogy kétnyelvűnek fogjuk nevelni, és úgy fog beszélni angolul, mint egy anyanyelvi brit, hiszen angoltanárként ez mennyire egyszerű és kézenfekvő.” Sokan ezt gondolják… pedig nagyon nem így volt.
A terhességem legvégéig tanítottam az angolt, így E. addig is hallhatta mindkét nyelvet; így mondhatjuk, hogy kétnyelvű nevelése már születése előtt megkezdődött. Ám bennem az elhatározás később született meg.
E. úgy 6 hónapos volt, amikor a kétnyelvűség komolyan megfogalmazódott bennem. Több angol és magyar nyelvű könyvet is elolvastam a témában, valamint rengeteg cikket a neten a kétnyelvűségről. A bizonytalanságom nem szűnt. Melyik módszer működne nálunk? Nem okozok-e kárt a nyelvi fejlődésében? Nem zavarom össze? Nem fogja keverni a nyelveket? Képes leszek olyan természetesen beszélni hozzá angolul, mint magyarul? Egyáltalán hogy mondják azt angolul, hogy búgócsiga?

Az igazi lökést nem a könyvek vagy tudományos cikkek adták, hanem az, hogy rátaláltam a Mums’ English Club-ra (MEC) ill. annak alapító anyukájára (a facebook-on: https://www.facebook.com/mumsenglishclub/?fref=ts ), aki szintén kétnyelvűnek nevelte első lányát, annak ellenére, hogy mindkét szülő magyar (választott kétnyelvűség). Rengeteg bátorítást és támogatást kaptam, így belevágtunk a rendszeres angolozásba, és megszerveztem a saját kerületünk MEC-jét először az otthonunkban majd a helyi könyvtárban. A MEC összejövetelek alatt az anyukák angolul beszélgetnek: 15-20 percet mondókázunk/énekelünk a gyerekekkel.
E. ekkor 8 hónapos volt. Heti 1 MEC-et kevésnek tartottam ezért anyanyelvi babysittert kerestem. Belépett az életünkbe egy fiatal, brit lány, akinek a mai napig nagyon hálás vagyok. Rengeteget tanultam tőle nyelvileg, remek baráti kapcsolat alakult ki vele mind E., mind az én részemről. De 2 év után elment, és 1.5 évbe telt mire találtunk valaki mást.
10 hónaposan beiratkoztunk a Helen Doron angolra is, mert maximalizmussal „áldott meg” az élet. A tanfolyam amúgy kiváló, csak épp drága. Talán később erről is írok.
Ekkor kislányom édesapja nem folyt még bele az angolozásba. Az alapszabály az volt, hogy amíg kettesben vagyunk, addig angolul beszélünk, amint Apa megjelenik, átváltunk magyarra. A váltás jelzésére egy dal szolgál(t), amit minden alkalommal elénekeltünk, amikor nyelvet váltottunk. Így bizonyos idősávokban E. angolul hallott engem beszélni, máskor magyarul (http://nonnativemommy.blogspot.hu/2013/04/weekly-daily-schedule.html ).

Az OPOL (One Parent One Language) módszer elképzelhetetlen volt számomra. Nem tudtam elképzelni a nagy családi szülinapozást vagy a karácsonyt úgy, hogy én angolul beszélek a gyerekhez, míg mindenki más magyarul. Azt sem tudtam elképzelni, hogy ne énekeljek neki egy Körben áll egy kislányka vagy más magyar dalt.
Napjaink pont úgy zajlottak angolul, mint magyarul: evés, ivás, séta a parkban, játék, pelenkacsere, könyvolvasás, fürdés, stb. mind angolul.
Azt vettem észre, hogy állandóan éneklek/mondókázok neki. A barátnőm meg is kérdezte egyszer: Van olyan témakör, amiben NEM tudsz angol dalt énekelni? És azt hiszem, nem nagyon van.
Alvásidőben állandóan a neten lógtam, hogy új dalokat, mondókákat tanuljak. A youtube videókat is hamar, még egy éves kora előtt elkezdünk nézni, de csak limitáltan.
Szintén a netről tanultam meg egy speciális jelelést, a Makaton-t. Más beiratkozik egy baba jelbeszéd tanfolyamra, én inkább a netes videókból megtanultam a brit jelnyelvre alapuló Makatont (https://www.makaton.org/aboutMakaton ). Bár nem sokat használtuk, mert E. beszédfejlődése minden képzeletet felülmúlt. 1 évesen 30-40 szót tudott mindkét nyelven. Így a jelelésre nem nagyon volt szükség. Viszont a jelnyelv egy kiváló eszköz, hogy összekapcsolja a beszélt nyelveket. Jelenleg is használjuk kisebbik lányunkkal. Ez is egy érdekes téma, amit a jövőben érdemes lehet kifejteni.

Ahogy teltek a hónapok, egyre fantasztikusabb dolgokra találtam a neten. Ilyen volt a Doman- módszer. (részletek a linken: http://fejlesztomodszerek.blog.hu/2007/10/19/a_doman_modszer). A saját esetünkben én a képkártyákat találtam a legizgalmasabbnak és leghasznosabbnak, ezért elkezdtem gyártani őket különböző témakörökben: állatok, virágok, gyümölcsök, babaholmik, bútorok, járművek stb. Egy pár példa az alaptémákból, de E. éppen aktuális érdeklődését figyelembe véve készültek speciális témák is, mint szimbólumok, autómárkák, közlekedési táblák, a csontváz főbb csontjai vagy a bogarak.
A netről leszedtem a képeket, kinyomtattam, a hátuljára írtam a megnevezést angolul és magyarul, majd lamináltam. Napi 2-4 témát vettünk át témánként 6-7 kártyával. Annyira imádta, hogy alig tudtam követni. Volt olyan nap, hogy 3x-4x elő kellett venni nézegetni vagy csoportosítani, esetleg a valós tárggyal párosítani a kártyákat. De ennek az érdeklődésnek kb. 3 éves korára vége szakadt. Most csak előveszem a nagy gyűjteményt és használom a kistesóval (micsoda könnyebbség a már kész anyaggal dolgozni).

A másik meghatározó irányzat, amit tudattalanul is használtam, még mielőtt megismertem volna, a Montessori módszer. (részletek a linken: http://fejlesztok.hu/modszerek/275-a-montessori-pedagogia.html) E.-t nagyon szeretem bevonni a házimunkába, mert így együtt tölthetjük az időt, hamar önállóságot tanult és ezzel önbizalmat nyert, nem utolsó sorban a lakás is normális állapotban volt/van. De említhetném még a természet felfedezését vagy a kreatív kézműveskedést. Mindezek milliónyi lehetőséget adnak a nyelvgyakorlásra.

Végül, de nem utolsó sorban az angol nyelvű gyerekkönyvek nyújtanak óriási segítséget a kétnyelvű nevelés során. Használt könyveket veszek, volt, hogy kilóra játékturkálókban, vagy az internetről rendelem meg őket. Az elmúlt 4,5 évben a folyamatos meseolvasással a könyvek nemcsak a gyerek szókincsét és képzelőerejét fejlesztették két nyelven, hanem kialakítottak benne egy olyan erős könyvszeretetet, ami egy életen át el fogja kísérni.
És hogy miért csinálom mindezt? Miért ölök bele ennyi energiát, pénzt és időt? Elsősorban a gyerekekért. Azért, hogy valami plusszal induljon az életben, hogy szélesebb legyen a látóköre, hogy elfogadóbb és nyitottabb legyen a másságra és a világra. Másodsorban magamért. Kisgyerekkel otthon lenni nem az a rózsaszín leányálom, ahogy azt sok helyen hangoztatják. Ezzel a nyelvi projekttel az én agyam is folyamatosan működésben van, állandóan aktív és kreatív üzemmódban működik.

Hol is tartunk most? Jelen pillanatban egy kanadai babysitter lány jár hozzánk heti 1x. Helen Doron angolra már E. 2 éves korától nem járunk, de L., a kistesó, most szeptemberben kezdte. Szinte mindennap angolozunk itthon. Akár még a férjem bevonásával esténként, ha máshogy nem tudtuk megoldani napközben. E., a nagylányom (4,5 éves) minden iránt nyitott és érdeklődő, házias és segítőkész két nyelven. L., a pici lányom (11 hónapos), csüng a nővére minden szaván, mozdulatán. E. probléma nélkül vált egyik nyelvről a másikra, kiválóan kommunikál anyanyelvi angol beszélőkkel, angolul néz és/vagy hallgat mesét, s mindez a világ legtermészetesebb dolga számára. De még nagyon az út elején járunk…

Ha bármi kérdésed van a fentiekkel, a kétnyelvűséggel kapcsolatban, nyugodtan keress meg a nonnativemommy@gmail.com-on vagy a facebook oldalamon: https://www.facebook.com/Nonnative-Mommy-606892512654988/

Ha többet szeretnél olvasni a témáról, látogass el a blogomra (angol nyelvű): https://nonnativemommy.com/

Reklámok

Egy gondolat “Kétnyelvűség két gyerekkel” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s