Ünnepi hangolódás

Karácsonyi hangolódás hete volt nálunk a múlt héten – és nehezen ment. Mármint nekem. Talán az idő, talán, hogy beteg voltam, talán más, de nehezen találom a régi karácsonyok hangulatát magamban. Lehet, hogy nem is az idő. Lehet, csak az a bökkenő, hogy már én vagyok a felnőtt. Hogy már nekem kell varázsolni és nem én varázsolódom el. Akárhogyis egészen más, mint régen volt, ami persze nem baj, sőt! Csak jól megélni kihívás. Hiszen szeretném, hogy Samunak is legalább olyan csoda legyen az ünnep, mint nekem volt. És mindazt, ami nekem az ünnepet jelentette, a szokásokat, várakozást, illatokat,  az a bizsergést a szívemben átadni neki. Látni mindazt, amit emlékként őrzök valósággá válni számára. És igen, ez nehéz feladat. Kihívás a legjobbat adni, kihívás csodát varázsolni, vagy legalábbis megpróbálni. A sok téli játék és kézműveskedés közben észrevétlenül ünnepivé varázsolódik a hangulat és várakozással töltődik meg a levegő.

Rengeteg ötletet gyűjtöttem már korábban, amiket naponta a Facebook-on is megosztok, így abból válogattunk mi is. De persze mindent felülírt, hogy közben megérkezett a Mikulás. Apa két Mikulás ünnepségre is elvitte a gyerekeket (amíg én az ágyat nyomtam). Ráadásul az egyik egy igazán különleges alkalom volt, mert vonattal utaztak a Mikuláshoz – ennél több Samunak jelenleg nincs. 🙂 És persze ne feledkezzünk meg arról se, amikor reggel a kikészített csizmába megérkezett az ajándék… igen, szemmel látható a varázslat  és az ámulat a szemekben.

Na, de nézzük mi az, amit mi itthon megvalósítottunk a “szürke”, hideg hétköznapokon.

krumpli_nyomdaA festés nálunk még mindig népszerű elfoglaltság, a krumplinyomdát természetesen ki kellett próbálni. Samu nagyon élvezte, tetszik neki, ahogy a krumplira tett festék nyomott hagy a papíron. És meglepően könnyű a krumplit mintázni – ez engem bátorít, hogy máskor is nyugodtan ugorjunk neki. Szép ajándékkisérőket is sikerült készítenünk közben, ami persze Samut annyira nem hozta lázba – de majd azokat, akik kapni fogják! 🙂

Samu még mindig lelkes rámoló és öntögető, ezért színes, csillogó pom pomokat tettem pompomontesegy kis tálkába és egy üres tálkát készítettem mellé. A cél az volt, hogy egyikből pakoljuk át a másikba a pom pomokat kanállal majd vissza. Samu örömmel neki is kezdett a kanalazásnak, de aztán alternatív megoldások után kutatott: kézzel, öntve kerültek a pom pomonok ide-oda. Lekötötte a játék, a csillogó kis gombócok pakolása nagyon érdekes feladat a kicsiknek. Ilyenkor újra és újra megállapítom, hogy az egyszerű játékok a legjobbak!

xmas_stickywall

Gondoltam itt a kiváló alkalom és újra megpróbálkozom az üvegfóliával, ami ősszel még nem hozta lázba Samut. És ha nem is teljes, de már félsikert mindenképp elkönyvelhettem magamnak. 🙂 Samu először szívesen ragasztotta fel az üvegfóliára a könnyű díszeket, de aztán megint érdekesebb lett számára, hogy kiderítse mi tartja fent azt a ragadós valamit az ajtón. 🙂 (Fontos, aki először próbálja, hogy az üvegfólia ragadós fele legyen kívül és ezért magát a fóliát fel kell ragasztani az ajtóra, üvegre.)

A fenyőfa festést sem hagyhattuk ki, hiszen ez is pont az ő korosztályának való játék. A csipesz már önmagában is egy izgalmas tárgy számára, de vattával megspéfenyo_festeskelve egyenesen csoda számba ment! Az asztalra kiterített (és én rá is ragasztom az asztalra, hogy biztosan ott is maradjon) papírra való nyomdázás jobb mókának tűnt, mint a fenyőfára pecsételni – ezért aztán ott több pötty lett, mint a fán. De így is szép fáink lettek. És ez volt az a pont, ahol én is meghatódtam és elvarázsolódtam. Látni egy “alkotást”, amit a saját gyermekünk készített, és méginkább látni az “elsőket” mindig csoda!

xmas_turkadoboz

A turka dobozok népszerűek Samunál, és ez a téli most igazán különleges lett. Ugyanis együtt készítettük el! Az eddigieket mindig készen kapta, de arra gondoltam maga a készítés is lehet egy játék. És tényleg! Samu érdeklődve figyelte, ahogy elkezdtük, ebből most mi lesz. Először el kellett pakolnunk a járműves turka dobozt, amiből egy kukucs üveget készítettünk, mert úgy tűnt, ez egy túlságosan nehéz búcsú lenne. Utána vattát terítettünk a doboz aljára, hogy havas legyen a táj. Persze ezt nehéz lehet egy olyan kis embernek megérteni, aki valószinűleg nem emlékszik, hogy látott már havat. 😦 Egy mécsesként is használható házikó került  be elsőként a dobozba néhány tobozzal és színes pom pommal. Korábban már kiválogattam jó pár olyan karácsonyfadíszt, ami nem törékeny, könnyű és jó eséllyel tetszeni fog Samunak. Ezeknek most együtt kerestünk helyet a dobozban: csengők, angyalkák, karácsonyfa, kis madár, madáretető, és egy aranyszínű dióhéjban alvó Jézuska, amit Nagyitól kaptunk Samu születése után. És utolsóként két fehér színű toll – angyalszárnyból. Ezzel aztán sokat simizem Samu arcát, nagyon élvezi a cirógatást.

A kisházikó sokszor kikerül a dobozból, meggyújtok egy teamécsest és nézzük, ahogy kivilágít a fény a kicsi ablakokon. Samu teljesen oda van. Ahogy az adventi koszorú gyertyáiért is. (Már előre várom, hogy meglássa a csillagszórót!) Naponta többször gyújtunk gyertyát és kitartóan gyakorolja az elfújás mesterségét. Nagy tapsolásokkal ünnepli a sikert, és máris kéri az újabb fényt. Persze soha nem hagyom egyedül a gyertyákkal és a gyufa sem marad elől, és persze ilyenkor mindig ott vagyok és figyelek – azaz törekszem biztonságos környezetet teremteni. De a tűz maga olyan misztikus, hogy semmi meglepő nincs abban, ahogy a gyerekeket és felnőtteket egyaránt elvarázsolja.

A mézeskalács sütés nem maradhat el egyik évben sem, most is Dédi recepje alapján készült, mint mindig. És mint minden évben Dédié megint finomabb lett! Mit tudnak azok a szemek és kezek, te jó ég! Bárcsak tudnék úgy mezessütni, mint ő! Samut csak a kóstolás izgatta, a sütés többi fázisa nem igazán. Petra viszont formázásban már nagyon ügyes, igazán gyorsan haladt a “munka”, volt mit enni folyamatosan. 🙂 A díszítés idén elmaradt, de úgy tűnik, ez a fogyasztásban nem okoz majd visszaesést.

És végül ne feledkezzünk el a könyvekről meg a karácsonyi énekekről sem! A hangulat megteremtésében sokat segíthetnek, és ha kint az idő nem is havas, a szívünkbe bele tudják fújni a hópelyheket és a szán csilingelését is. Samunál (még mindig) a böngészők a nyerők, a Téli böngésző most tör a sikerlista csúcsa felé, egy másik, Jézus születését bemutató képeskönyvvel együtt.

A karácsonyi énekek meg engem repítenek vissza a saját gyerekkoromba, amikor még én vártam, és én izgultam. Használjuk őket, hadd váljanak közös emlékké, hogy majd egyszer, sok év múlva együtt énekeljük az unokáinknak!

cover

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s