Kuktanyu bemutatkozik

Sziasztok!

Gyöngyi vagyok, egy másfél éves fiúcska büszke anyukája. Egy vidéki nagyváros nyugodtabb részén éldegélünk a kis családommal. Hogy milyen anyuka vagyok én? Olyan, aki szeretne minél több érdemi időt eltölteni a kisfiával. Olyan, aki szeretne klasszikus értékeket átadni. Olyan, aki azt szeretné, hogy a hétköznapi tennivalók is játékosan, örömmel teljenek. Olyan, aki egyszerűen szeretne jó családanya lenni, mint minden más anyuka.

Én egy csendes kisvárosban nőttem fel, szinte burokban, legalábbis úgy éreztem. Úgy jártam végig az iskolákat, hogy sose voltam menzás. Anyukám ugyanis minden nap főzött. Nem is akárhogy! Vasárnap pedig szinte „kötelező program” volt a közös ebéd. Nem mintha bárki is panaszkodott volna emiatt. Aranyló húsleves, ízletes főétel, és omlós sütemény várt minket a szépen terített asztalnál. És persze a finom falatok mellett eredt meg igazán a nyelvünk: ilyenkor mesélt mindenki, hogy mi történt vele a héten. Előkerültek régi vicces történetek is, vagy megoldódtak aktuális problémák. Egyszóval fontos szerepe volt a nagy közös étkezéseknek. Anyukám emiatt sokat volt a konyhában, de sosem éreztem úgy, hogy ezzel a családtól venne el időt. Sőt, inkább bevont minket is a főzőcskébe. Engem és a bátyámat is már két- háromévesen maga mellé állított a kisszékre, és együtt gyúrtuk a tésztát, paníroztuk a húst, vagy szaggattuk a pogácsát. Ha meg épp nem volt kedvünk segédkezni anyunak, mindig kitalált valami izgalmas játékot, amit a konyhában játszhattunk, míg ő megfőzött, vagy elmosogatott. Így nemcsak szemmel tartott minket, de mindig része is volt a játékunknak, mi meg az ő konyhában töltött idejének. Már kiskoromban megfogadtam, hogy ezt én is így fogom csinálni, ha egyszer gyerekeim lesznek…

És lett is egy kis gurmanom. (Hétköznapi családoknál „válogatósnak” szokták nevezni az ilyesmit, de sokkal jobban hangzik a „gurman”…) 🙂 Meg is állapítottam, hogy ez a gyerek az apjára ütött, csak Máté fiam érzékletesebben tudja kifejezni, ha nem ízlik neki valami: ledobálja a földre, megúsztatja a pohárkájában, vagy kiköpködi. Szóval hamar rájöttem, hogy ha akarom, ha nem, sok időt fogunk a konyhában tölteni, mire megtaláljuk a neki megfelelő ízvilágot. Ekkor kezdtem el kutakodni az emlékeimben, és a google oldalán, hogy olyan játékos, izgalmakkal teli, de biztonságos hellyé tudjam varázsolni a konyhánkat, ahol mindannyian szívesen vagyunk. Ahol örömmel főzünk, sütünk, és ahol majd a mi családunk is mindig szívesen összejön egy kis falatozásra, és egy jó beszélgetésre.

Ehhez szeretnék nektek is egy kis segítséget nyújtani, úgy, hogy hetente megosztom az ötleteimet és tapasztalataimat. Hozok majd recepteket olyan nyalánkságokról, amiket közösen készíthetünk csemeténkkel. Felfedezünk majd konyhai eszközöket. Lesznek kifejezetten konyhába való játékok és gyűjtök olyan konyhai dekorációs ötletek, amiben a pici babák gyönyörködhetnek, a kicsit nagyobbak segédkezhetnek is.

Tartsatok velem!

Reklámok

Egy gondolat “Kuktanyu bemutatkozik” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s