Időbeosztás

Ha tényleg azt szeretném, hogy kétnyelvűek legyenek a gyerekek, akkor az angol és a magyar nyelvek arányának 50-50%-nak kell lenni. Ez a cél! Ez még egy gyerekkel működött is. A kistesó, L. születése óta viszont mindez nagy-nagy kihívás.

A nagytesó, E. 2 éves koráig, jól működő heti rendünk volt, a nyelvek aránya 50-50 %-ra beállt, vagy néha még 60% arányban az angol javára tolódott.

 

16295617_10154797843096469_1737660452_n
A Mums’ English Club egy délelőttöt foglalt el az „órarendünkben”. A hét második felében az anyanyelvi babysitter segített be, hogy fenntarthassuk az ideális arányt. Meg persze ott volt a Helen Doron angol, és a rengeteg kettesben töltött idő, ami mind angolozós játékkal vagy hétköznapi tevékenységgel telt, persze angolul.

Nem aggódtam amiatt, hogy túl sok lenne az angol, hiszen tudtam, hogy a környezet nyelve (a magyar) előbb-utóbb úgyis erősebb lesz. Ez a közösségbe kerülés után meg is történt, E. ekkor volt 2 éves és 3 hónapos. Az angol és magyar tudása egyaránt sziklaszilárd volt. Életkorának megfelelően – vagy még talán jobban is – folyamatosan beszélt mindkét nyelven.

A helyzet már sokkal bonyolultabb 2 gyerekkel. Olyan angol nyelvű foglalkoztatásunk, amely kimondottan a hugit veszi célba, nagyon ritkán van. A jelenlegi babysitterünk nem foglalkozik a kicsivel. Már az elején megmondta, hogy ő nem tud mit kezdeni a babákkal. Mums’ English Clubba és Helen Doron foglalkozásokra az egyévessel is járunk, de ha arányszámban szeretném kifejezni a vele töltött angolos időt, akkor inkább a 30-70 %-ot az arány az angol rovására.

Bár a nagylányom 4,5 éves, de most nem jár oviban (erről talán majd egy külön posztban), így L. szinte soha nincs velem kettesben a nap folyamán. Próbálok olyan játékokat kitalálni, amely mindkét gyereket aktívan foglalkoztatja és leköti. (Bár ez szinte lehetetlen küldetésnek tűnik.) Talán most a közös rajzolás (firkálás) a nyerő, de L.-nél egy játékkal töltött idő max. 2 perc. L. sokat eljátszik egyedül is, felfedezi a szobát, lepakolja a polcokra kihelyezett játékokat. Eközben én E.-vel foglalkozom. L. inkább megfigyelője, mint résztvevője az angolul (és magyarul) zajló tevékenységeknek: főzés, teregetés, rajzolás vagy épp buborékfújás… Remélem, ez majd idővel változni fog.

Ami viszont a nagylányomnál nem volt: a kétnyelvű nővér, akinek minden mozdulatát ellesheti, és minden szaván csünghet a kistesó. Részletesen megtervezett és beosztott „órarend” helyett, most sokkal több a spontaneitás, sokkal kevesebb a tudatosság. Sokszor csak sodródunk az árral.

Jelenleg az alábbi táblázatban áll össze a heti rendünk, de ez nagyon képlékeny. Sok a betegség, a sürgős elintézendő, a vészhelyzet. Kicsit aggódom, mi is lesz ebből a káoszból. Hogyan alapozhatjuk meg L. kétnyelvűségét, amikor napokon keresztül nincs angolozás? Majd az idő megválaszolja ez a kérdést.

16343808_10154797843101469_1843754704_n

Ha tetszett, vagy többet szeretnél olvasni a kétnyelvű gyereknevelés témában látogass el a nonnativemommy.com-ra.

Non-native mommy

Non-native mommy első cikkét a kétnyelvűségről itt olvashatjátok.

Reklámok

Gesztenyés gyurmagolyó – recept és játék egyben

Bevallom, ez a recept még karácsony után nem sokkal pattant ki a fejemből, de amíg tart a gesztenyeszezon, érdemes kipróbálni! Máté épp délutáni csendes pihenőt tartott, én pedig azon tanakodtam, milyen finomsággal lepjem meg uzsonnára. Körülnéztem a hűtőben, és ekkor fedeztem fel egy adag natúr gesztenyepürét, amit végül is nem használtam fel az ünnepek alatt. Beindult a fantáziám, és végül olyan jó lett a végeredmény, hogy Máté 5-öt evett belőle egyszerre (említettem már, mekkora gurman a fiam?). Szóval azóta is elkészítettem párszor és mindig sikere volt. Amellett, hogy tényleg nagyon finom és tápláló, egészséges is, tele van vitaminokkal. (Még az alakjukra figyelő anyukák is nyugodtan fogyaszthatják…) És van még egy előnye: amelyik baba szeret gyurmázni, előszeretettel segít majd elkészíteni ezt a finomságot! 😉

Ami kell hozzá:
1 csomag natúr gesztenyemassza
4 ek darált háztartási keksz (a legjobb cukormentes kekszet használni)
2 ek juharszirup
karobpor

A gesztenyemasszát reszeljük le, vagy nyomkodjuk szét villával! Szórjuk hozzá a kekszport, és adjuk hozzá a juharszirupot! Nagyjából keverjük össze, mielőtt gyermekünk beszállna a buliba, utána indulhat a játék! Nemcsak állagra, de színre is gyurmaszerű anyagot kapunk, így bátran gyúrhatjuk- sodorhatjuk- formázhatjuk a masszát babánkkal együtt. A végeredményt – a golyókat, vagy más formákat hempergessük meg óvatosan a karobporban (azért érdemes ezt használni, mert a kakaóval ellentétben nem tartalmaz koffeint), és már kész is az ínycsiklandó uzsonna. Ha épp nincs otthon juharszirupunk, és nem tudunk beszerezni, mézet is használhatunk helyette, amennyiben 1 éven felüli babának adjuk a csemegét. Érdemes azonban kipróbálni a juharszirupos változatot, mert így lesz igazán különleges az íze, ráadásul van valami csodás harmónia a juharszirup és a karobpor között.

Az elkészítéshez jó mókát, az elfogyasztáshoz pedig jó étvágyat kívánok!

Kuktanyu

Pikk-pakk játékok

Nem tudom, ki hogyan van vele, de nekem időnként szükségem van 10 percre azonnal, hogy igyak egy kávét, felhívjak valakit vagy csak kikapcsoljak…. Na, ilyenkor jól jönnek azok a játékok, amikről tudom, hogy

1, Samu oda van értük,

2, teljesen lekötik a figyelmét és/vagy az energiát,

3, egyedül elszórakozik velük,

4, egy pillanat alat elő tudom varázsolni.

Ilyen játékokból találtok itt egy csokorra valót. Vannak közte könnyebbek, vannak nehezebbek, vannak fejlesztők és vannak “csak” szórakoztatók is.

Érdemes kitapasztalni mi az abszolút kedvenc, hogy vészhelyzetben tudjunk mihez nyúlni! Ha érzem, hogy elfogyott a türelmem, és kezdek rossz vágányra kerülni, akkor például mindig előveszem a gombos dobozt – garantált, hogy kapok 10 percet magamnak és közben Samu is jól szórakozik.

Ruhacsipesz

Finommozgás fejlesztő és a legtöbb gyerek imádja. Tegyük egy kosárba vagy az asztalra a csipeszeket, majd kérjük meg a gyerkőcöt, hogy csiptesse azokat a kosár szélére. Eggyel nehezbb verzió, ha színek szerint kell felcsippenteni egy kör alakú színskálára.

doboz

Doboz

Ha nagy doboz kerül a közelünkbe, azonnal csapjunk le rá – a nagy dobozból ugyanis akármi lehet: házikó, autó, emeletes ház, ágyikó, garázs…. legtöbbször semmit sem kell tennünk, csak oda adnunk a gyerekeknek. Samu imád belebújni, elfekszik benne mint egy téli álmot alvó maci.

pukis

Pukkantós papír

Ha nagy dobozunk van, akkor majdnem biztos, hogy pukkantós papírt is találunk benne. Ezzel még a felnőttek is imádnak elszórakozni, hát még a gyerekek. Terítsük le a földre, akár még le is ragaszthatjuk, hogy ne csúszkáljon, érdemes még a zoknit is levenni és indulhat a móka: lehet rajta lépegetni, szaladgálni, hemperkőzni.

uvegfolia

Üvegfólia

A gyakorlat ugyanaz, mint az előbb, csak az élmény más. Ragasszuk le az üvegfóliát úgy, hogy a ragadós fele kerüljön felülre és sétálhatnak rajta a gyerekek mezítláb. Új élményeket szerezhetünk a tapintás terén és új szavakat is elsajátíthatnak a gyerekek ezáltal.

kulcsok_zarak

Kulcsok és zárak

Egy újabb finommozgást segítő játék: találd meg a zárakhoz tartozó kulcsokat vagy a kulcsokhoz tartozó zárakat.

kupakok

Üvegek és kupakok

Korábban már írtam erről, az előző feladathoz nagyon hasonló játék. Talán még egyszerűbben is előkészíthető, hiszen különböző műanyag flakont majdnem minden háztartásban találni.

vonalon-jarni

Vonalon járás

Klasszikus Montessori-féle feladat. 🙂 Az egyensúlyérzéket fejleszti. Ragasszunk le egy lehetőleg hullámos vonalat vagy tegyünk le egy kötelet és kérjük meg játszótársunkat, hogy a vonalon menjen végig. Gyakorlottabbak akár vihetnek is a kezükben valamit, sőt akár egy pohár vizet is anélkül, hogy abból kiloccsanjon a víz.

szennyestarto

Kosár és golyó

Ez is egy korábbi bejegyzés témája volt már, nem kell hozzá más csak egy kellőképpen lyukas kosár és néhány golyó. Érdekesebbé tehetjük a játékot különböző színű vagy méretű golyókkal.

img_5095

“Kukáslabda”

Nagymotoros fejlesztésre és feles energia levezetésére is kitűnő gyakorlat. Tegyünk kis egy üres kukát, gyűrjünk össze pár papírgolyót (a méretet kinek kinek tudása szerint határozzuk meg) és indulhat a kosárlabda.

bubi

Buborékfújás

A fújás a hasznos tevékenység és beszédindító feladatnak is használják. Tegyünk vizet egy pohárba, adjunk hozzá egy szívószálat és garántált, hogy gyermekünk jól fog szórakozni.

ora

Óra hallgatása

Sok gyereket ejt ámulatba az óra. Samu például teljesen oda van értük, minden férfi, aki órát visel azonnal szimpatikus a számára. Adjunk kezükbe órát vagy ha hangosan tik-takol, ültessük a fali óra elé, és nézzük, ahogy tátott szájjal elmerülnek az összpontosításban.

pompomontes

Pon pon

Számomra a tavalyi év nagy felfedezése volt a pom pom. Nem tesz kárt semmiben és rengeteg mindenre lehet használni. Samu egyik kedvence a pakolás, öntögetés – pom pommal ezt is tökéletesen lehet végezni. A legalapabb játékhoz két tálka kell és egy kanál. Persze nehezíthetjük a feladatot, ha például szín vagy méret szerinti csoportosítást, válogatást kérünk.

img_5105

Csicseri borsó, bablencse…

Az öntögetést, kanalazást sok mindenre ki lehet terjeszteni. Nálunk nagy kedvenc a csicseri, bab, rizs. Samu szívesen kanalazza, önti, turkálja.

img_5082

Párna híd

Tegyük le a párnákat a padlóra és indulhat a benti akadályverseny. Fejleszti az egyensúlyérzéket, jókedvre derít és szerepjátékokhoz is tökéletes.

img_5073

Zene edényekkel

Zenélni mindennel lehet, de talán az edényekkel a legjobb. Elég pár edényt, kanalat kipakolni és számíthatunk néhány hangos, de mégiscsak “én-időre”.

img_5074

Gumiszalag

Egy konzervdoboz és jó pár (akár befőttes) gumi kihívást jelenthet sok totyogónak és ovisnak. Ha a felrakás már könnyűnek bizonyul, akár színekre vonatkozóan is nehezíthetjük a játékot.

szuro

Szűrő

Sokak kedvence a pipatisztító és a szűrő – akár a konyhában főzés közben is kellemes időtöltés lehet.

attachment_1940245000000027001_attach_1_1940245000000027001_20161209_105138-collage

Matrica

Matricát ragasztani minden gyerek szeret. Adjunk pár matricát és egy olyan felületet, amiről könnyen le is vehető a matrica. Samu hosszasan elbíbelődik először a matrica megszerzésével, majd a felragasztásával végül pedig a levétellel.

gombok

Gombok

Samu imádja a gombokat, van egy dobozunk telis-tele színes gombokkal. Időről-időre elővesszük és Samu kiönti a tálcára, összeszedi, öntögeti, sepregeti. Nagyon jó móka, ráadásul a finommozgást és a csippentést is fejleszti.

Ha viszont együtt a család és közös játékokhoz van kedvetek, olvassátok el Gyöngy beszámolóját.

Samu tanul – Apától (Apa tanul Samutól)

avagy:

“A gyerekeknek nagyon elnézőknek kell lenniük a fölnőttek iránt.”

Samu tanul. Nap mint nap, a világot, az életet, a szeretetet, a biztonságot, a problémák megoldási és kinevetési lehetőséget. Mert hisszük, hogy ezek a boldogság alappillérei és leginkább azt: a gyereknevelés legfontosabb (egyetlen?) célja, hogy boldogságra tanítsuk a kisembert. Tudom, hogy sokak mást gondolnak erről, de pl. nekem szilárd meggyőződésem.

Samu tanul Apától is. Csak éppen teljesen másképpen. Apától azt tanulja meg, amit a egy fiúnak feltétlen tudnia kell, ha bandatag akar lenni 🙂

Hogy ezt megértsük, először meg kell osztanom egy fontos előzményt ehhez:

Majd’ tíz éve, hogy először történt velem, hogy majdnem elfelejtettem mi a fontos. Mi az, ami csak szívvel látható, mi az, ami pénzen sosem vehető, amiből általában a legkevesebb van a hatalmasoknak. És épp mikor már majdnem teljesen kalózzá váltam, mikor elnyelt volna a végtelen történet végét okozó semmi, mikor Momo szürke urai szinte elvették már teljesen az életből az időt, időből az életet – akkor megszületett Petra.

Egy igazi tündért küldött a Sors nekem, hogy nehogy véletlenül elfelejtsek hinni bennük. Hinni abban, hogy tündérek nemcsak hogy léteznek, de csilingelő hangjuk, érzékeny lelkük nagyonis valóság. A tündérek világa, ahol az apróságok a legszebbek, és az igazán pici dolgoknak rendkívül nagy a jelentősége. Seholország, ahol nevetéssel lehet repülni. Petra visszavitt engem ide, ahol mindig voltam, ahol mindig játszottam – mielőtt komoly felnőtt, magas beosztású ember lettem. Oda, honnan újra tanulható hogyan kell bárányt rajzolni, egyetlen rózsát is szeretni, akar rókát is megszeliditeni.

Hamar rájöttem, hogy nincs semmi más dolgom, mint elmenni Petraval meseországba. Hagyni magam és követni őt. Hercegnők, tündérek, világraszóló cirkuszi vizitáncosok közé. Csak repülni vagy táncolni kell vele és nevetni azon,  felülről vagy pörögve milyen ostobának tűnnek a világ komoly dolgai. Még a matek dolgozatok is. Így történt, hogy Petra megtanított engem megint hinni a fontos dolgokban….

A lelkem tehát így menekült meg, de Samuval azonban máshogy jutunk ide. Vele más az élet. Őt nem követem a mesében, hanem együtt tesszük azzá, egyetlen vidámparkká a napokat: Samu a csibész társam. Samu a világraszóló kistigris, aki olyan mint az apja, csak sokkal cukibb kiadásban.

Talán  megbotránkozást, de sokakban legalábbis ellenérzést, vagy komoly egyet nem értest vált ki, de számomra nem olyan fontosak a 2 éveseknek előírt vagy ajánlott fejlesztési lehetőségek. Meg az új trendek és, hogy már 5 évesen Megasztár legyen.

Természetesen, ami Samunak kell az kell, ami szükséges az szükséges, jár tornára is, meg minden, a nevelésnek is megvannak a közösen megbeszélt alapvetései, de az együttléteink centrumában csak a fiú buli van;

Ami azt illeti csupa rosszaságnak is tűnhet amit Samu tanul apától…:

Mert mi kakaón hallgatunk zenét, táncolás helyett inkább ugrálunk, az autózásban a turbó és a hullámvasút a sztár, a csendes játék helyett üvöltő versenyt rendezünk, lekiabáljuk egymás haját. Samu már tudja, hogy L betűben tartott kézből (pisztolyból) csikigolyó jön ki, (a legfőbb veszély természetesen a csikiáramba kerülés), a fürdésben az óriás hullám, habdobálás kötelező, ficánka pedig egy fej-spriccre készített víztartály.

Apával felkutatható a titkos ropi készlet, a motorral lehet száguldani, lefelé is, még ha a felborulás démona ott is jön valahol körülöttünk.

Fejjel lefelé lógni vagy plafon fele repülni alap állapot. Böfi-puki esetén senki nem mondja, hogy “de Samu…!”, sőt röhögni is ér. A lovagi torna közben nem figyelnünk a veszélyekre, elrejtett szoba aknákra, és nem kell kétségbeesni ha sérülés is keletkezik. Petrat abszolút lehet trombitával felkelteni, cuccait elvinni ismeretlen helyekre.

A gyertyaelfújás egyben csókszáj gyakorlás is. A mesékben elcsúsznak a dolgok, a kukás autó vezetőjét tényleg Józsinak hívják, aki nem pont azt mondja Istinek, a társának, amit a szerző valószínűleg gondolt a sorokban és rajzokban. Az állatok igazi hangon szólalnak meg általunk a könyvekből is. A foci lehet lufival is, mely akár az ablak fele is rúgható. A fúrógép igaziból igazibb és fogalmunk sincs ki bontotta le a vakolatot.

Medencében lehet egyedül csúszdázni, vízből  inni, mégha meleg-habos is, vagy akár szájjal szökőkutat csinalni belőle – béka kommandósként kúszni, mindenki haját is fröccskölni, és természetesen az összes lányt megnézni.  Naná.

Elfáradva még tv-t nézni is lehet apával.

És ami a legdurvább, hogy apával nemcsak boxolni, de a tigris harapást is lehet gyakorolni, igaziból.

Azt hiszem úgy tanul Samu apától, hogy nem (2 éves) gyerekként nézek rá, hanem a játszó- és komisztársamként, és ugyan figyelembe veszem korlátait (még kicsit kisebb, kicsit nehezebben érthető mit és hogyan akar, stb), de a kor- és konvenció határt biztos nem figyeljük.

Két fiú elvan, úgy beszélnek és úgy tesznek mint a fiúk szoktak (csak néhány dolog kiderül a családi jellegből ami ilyen esetben nem szokott). Én nem beszélek Samuval másképpen mint Erikához vagy Petrához és megfontolásaim sem a korból fakadnak, sokkal inkább az vezérli mit szeretünk együtt tenni.

Mit remélek mindettől? Pont semmit. Csak jól érezzük magunkat. Ő is, és én is. Szeretném ha Samu tudná, hogy nevetni jó (tudja magától is, hiszen már akkor nevetett sírás helyett mikor megszületett), számíthat rám mindenben, viccben és komolyban, érdekelni fog bármit mutat, biztos megszakértünk minden egyes bogarat mielőtt együtt kivisszük a kertbe.  Hogy meg fogom látni az “esküszöm, hogy rosszban sántikálok” mosolyt a szája szélén, és nem feltétlenül fogom komolyan venni a nagy drámát ha valami nem sikerül, vagy nem akar megcsinalni, mert pont száznegyvenkétszer szoktunk valamit ismételni, hogy jó és elég legyen.

Három szabályunk van:

Mindent csak addig csinálunk ameddig mindkettőnknek jól esik. Bármikor van ölelés vagy simogatás, ebben sem lehet hiba. Ami nagyon megható, hogy Samu ugyanúgy adja mindkettőt, amikor úgy érzi.

A másik, hogy szabadok vagyunk, de ha valamit nem szabad, akkor nagyon következetes a következmény ha mégis megtörténik. Amilyen nagy a szabadság, olyan nagy a szigor is a tilos dolgokkal kapcsolatban, Samu szinte magától megy gondolkodni ha felemelem az ujjamat.

És végül: Anya szava szent, az ellen nincs sem apelláta, sem nem lehet nálam vigaszt vagy ad abszurdum kiskaput találni azzal szemben.

Ha már valamit gondolni kell egyébként, akkor talán azt, hogy azt érzem, hogy a liberális , nyitott és szabad(ság) elvű nevelés vezet a legkonzervatívabb emberi élethez, alapértékekhez. Mert egyrészt mi ellen van lázadni, ha nincs tiltva, de másrészt, leginkább, ha az ember mindent meg tud próbálni, ismerni, akkor felelősen, igazán átgondolva tud utat választani, amihez kétségek nélkül, erős énképpel tudja tartani magát mindennel és mindenkivel szemben is. És nagyszerű dolog, ha ebben az útkeresésben nincs egyedül, van akikhez mindig fordulhat.

Samu tanul-e apától? Nem tudom. Mindenestre én biztos benne. Hogy nincs semmi a világon, amit nem lehet jobbá tenni egy nevetéssel és öleléssel…

Wendy udvarias, társalgó kislány volt; most megkérdezte Petert, hány éves.

– Nem tudom – hangzott a kelletlen válasz -, de még egészen gyerek vagyok. Én már a születésem napján elkerültem hazulról, megszöktem, mert meghallottam, amint a papa meg a mama arról beszélt, mi lesz belőlem, ha felnövök. Nem akarok felnőni! – tört ki Peter. – Kisfiú akarok maradni örökké, hogy játszhassam. Ezért hát elszöktem a Kensington Parkba, és hosszú, hosszú ideig éltem tündérek között.

Wendy mély csodálattal nézett rá. Peter azt hitte azért, mert megszökött; pedig a kislány valóban azért bámulta, mert ismerte a tündéreket. Kérdezősködni kezdett róluk. Peter elmesélte, hogyan születtek a tündérek:

– Az úgy volt, hogy amikor a világon az első kisbaba legelőször felkacagott, kacagása ezer meg ezer darabra tört, s ezek a darabok ide-oda szökdöstek, és belőlük lettek a tündérek. Úgy kellene, hogy minden kisfiúnak és kislánynak legyen saját tündére.
– Miért? Nincsen?
– Nincs! Azért nincs, mert a mai gyerekek már olyan kitanultak, hogy alig-alig hisznek a tündérekben. És ha valamelyikük így szól: „Nem hiszek a tündérekben” -, akkor valahol holtan esik össze egy tündér.

– James Matthew Barrie: Pán Péter, 1906

Játékos rendteremtés

Szeretném, ha a gyerekeim mindennapjaiban helyet kapna a rend, pakolás illetve hogy ezek a szavak, ne teherként hassanak, hanem valami játékos dologként. Legyen számukra természetes, hogy amit elveszünk azt vissza is tesszük (egy idő után) a helyére. (Az megint egy más kérdés, hogy kinek mit jelent a játék helye és a rend fogalma).
Nagy örömmel fogadtam Kuktanyu múlt heti írását. Egyrészt azért is, mert jó volt hasonló gondolatú Anyát olvasni és már nagyon kíváncsian várom az ötleteit, másrészről pedig így bátorságot kaptam a következő gondolatom leírására.

Általában a délelőtti óráink a pakolásról, takarításról, főzésről és mindenfajta ház körüli tennivalókról szólnak. Sok Anyához hasonlóan, én is szinte mindent a gyerekeimmel csinálok. Munka közben énekelünk, mondókázunk, beszélgetünk. És mindeközben nagyobbik fiam (korának megfelelő) lelkesedéssel (még) mindenből ki akarja venni a részét. Kör-körös mozdulatokkal port töröl vagy fellépő segítségével műanyagokat mosogat, saját kis edényében főz, esetleg porszívózik stb.
De, hogy mi módon igyekszem ezt megvalósítani? Elsőként dallal próbálkoztunk (A Játékkészítő – Fő a rend című dalával). Ha megszólalt a zene, elkezdtünk pakolni. Ezt 1-1,5 éves kora körül szerintem már bárki kipróbálhatja. Együtt raktuk helyére a játékokat mókás formában. Sajnos nem mindig járt sikerrel, de kitartóak voltunk. Azóta már én is megtanultam, hogy sokkal nagyobb sikereket lehet elérnem, ha nem fürdés előtt kérem meg ilyenekre.

Legutóbb, ami már konkrét sikert aratott az egy fenyőfa díszítése volt. Kartonpapírból kivágtam egy fenyőfát és beszereztem ezernyi színes, csillogó díszeket. Közösen készítettük a fát és együtt ragasztottuk ki egy jól látható helyre. A mi esetünkbe a gyerekszoba ajtajára került. A „játékszabály” úgy hangzott, hogy minden általa szétpakolt kupac helyrepakolásáért jár egy dísz, melyet együtt fogunk felragasztani (ragasztópisztollyal). Nem vittük túlzásba és nem is ez volt a cél. Leginkább, ahogyan már írtam, azt igyekeztünk betartani, hogy naponta egyszer gyakoroljuk. Jelenleg a karácsonyfánk kész és még gyönyörködünk benne.

Lassan egy új projektet indítunk. Úgy tervezem, hogy egy sima kartonpapírra (esetleg egy két fával kiegészítve) állatokat ragasztanánk. A gyermek jutalma egy állatka lenne.

Gyöngy

Mindenki együtt – kik írnak a blogon

Az utóbbi két hónapban felgyorsultak az események, és most már öten együtt írjuk a blogot. Számomra ez egyszerre hihetetlen – hiszen mikor elkezdtem álmomba nem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet, és magától értetődő – hiszen a kommentekben és a levelekben, amiket kapok mind-mind olyan emberekkel találkozom, akik nagyon hasonlóan gondolkodnak, mint én. Jó megélni, hogy nem vagyok egyedül, sőt sokan vagyunk és rengeteg ötlet, gondolat, tanács cserélhet itt gazdát és inspirálhat másokat/minket.

Öten összesen hét gyermeket nevelünk, a velük át és megélt élményeinket osztjuk meg veletek naponta. Hogy átláthatóbb legyen ki kicsoda és miről ír, találtok itt egy rövid összefoglalót.

slide1

Köszönjük, hogy olvasol minket!

szerzok

Atmoszféra

Miután kellőképpen biztonságossá tettük a konyhánkat, jöhet az izgalmasabb rész! Olyan környezetet teremteni a babának, ahol szívesen eltölt egy kis időt, ahol jól érzi magát, ahol néha akár egyedül is eljátszik, míg anyu csak a tarkóján lévő harmadik szemével figyeli. 🙂 Sokat böngésztem az interneten, könyvekben, és a saját kis kreatív elmémben, és erről a témáról is egy rövid, hárompontos lista állt össze a fejemben:

  1. Babasarok

Én azzal kezdtem, hogy kialakítottam Máténak két kis sarkot, ami az ő birodalma lett. Az egyikbe egy asztalkát és egy kisszéket tettem. Az asztalkára kapott egy pici mesekönyvet, amiben szép képek vannak mindenféle finomságokról és elsőként a szűrő-giliszta játékot, amiről részletesen Samu anyukája ír (itt). A másik sarokba egyelőre csak egy habtapi szőnyeg került, ide jön majd egy kartonból készülő játékkonyha, amiről majd a következő blogbejegyzésben fogok bővebben írni. Máté imádta a változásokat. A kisszéket rögtön körbevitte a konyhában, és több helyen is kipróbálta, milyen rajta ülni. 🙂 A gilisztás játék is nagy sikert aratott, és a könyvet is rögtön meg kellett nézegetni, de erre számítottam, mert ő amúgy is nagy könyvmoly. A habtapi szőnyeg, mint kiderült, nálunk már önmagában is alkalmas a főzésre, mert Máté előszeretettel pakolta ide az edényeket, fakanalakat, és össze is ütött rögtön valami finomat, legalábbis lelkesen kevergetett valamit a lábasokban.

  1. „Matató fiók”

Ha már úgyis minden éles/hegyes/törékeny eszközt magasan tartunk, az alsó fiók(ok) funkcionálhatnak amolyan „matató fiókként”. Ebben tarthatunk néhány edényt, fakanalat, műanyag étkészletet, amit a gyerkőc kedvére pakolászhat ki-be. Én azt tapasztaltam, hogy már önmagában a rámolás is nagy örömet okoz a piciknek, akár egy órán át is el tudnak lenni vele. De ha még meg is mutogatunk néhány eszközt, hogy hogyan kell rendeltetésszerűen használni, vagy valami egészen más, kreatív szemszögből közelítünk meg egy egyszerű konyhai tárgyat (lásd pl. giliszta és szűrő), az még további kellemes konyhában töltött időt jelenthet. Azzal is fel tudjuk dobni a matató fiókot, ha időről időre belecsempészünk egy-egy új, érdekes tárgyat.

  1. Apró feladatok

Én vallom, és tapasztalom is, hogy a dicséret nagyon fontos és hasznos egy gyerek számára.

Én vallom, és tapasztalom is, hogy a dicséret nagyon fontos és hasznos egy gyerek számára. Amellett, hogy az önbizalmának is jót tesz, könnyebben rá tudjuk venni a közös munkára. Ezért gondolom, hogy jó ötlet apró feladatokat bízni a kicsikre a konyhában is. Nem kell nagy dolgokra gondolni, már az is elég, ha ő adogathatja a szalvétát a terítéskor, vagy megteríthet a saját kis asztalán (akár a plüssállatoknak). Odaadhatja a fakanalat, vagy beleszórhat egy csipet sót a levesbe. Segíthet egy kicsit összesöpörni az etetőszék körül, különösen, ha ő dobált le néhány falatot (ahogy az én kisfiam szokta). Sok kis apróságot rá lehet bízni már egész kicsi gyerkőcre, csak egy kis odafigyelésre van szükség, és bizalomra. Nálunk Máté leginkább a mosogatógép kipakolásában jeleskedik. Persze azzal kezdem, hogy a késeket gyorsan kiveszem, mielőtt bármihez is hozzányúlhatna. A poharakat közösen szoktuk kivenni, de például a tányérokat és evőeszközöket már teljesen rábízom (és még sosem tört el semmi!). Nagyon élvezi, hogy ilyen komoly feladata van és büszke is magára, amikor a végén megdicsérem, hogy mennyit segített. Bár lassabb így a folyamat, mintha egyedül csinálnám, de az a pillanat, mikor a végén boldogan megtapsolja magát, megéri! 🙂

Kuktanyu

Baba-mama jóga jó kis móka!

Rögtön az elején azzal kezdem, hogy nem magamtól találtam ezt ki, hanem egy könyv alapján végzem a gyakorlatokat, melynek neve Baby Om. img_5084Jógáztam korábban, vagyis nem rendszeresen. 2-3 alkalommal volt fellángolás, hogy belekezdek, de pár hét után alábbhagyott a lendület és abba hagytam. Alapvetően hajlékony sem vagyok, így számomra ezért is kihívás.

Most azonban minden más, hisz van egy társam, akivel végig mókázzuk a gyakorlatokat!

Most azonban minden más, hisz van egy társam, akivel végig mókázzuk a gyakorlatokat!

A 3 gyerekes szomszéd anyukától kaptam kölcsön a könyvet, Ő mesélt a baba-mama jógáról. Hallva a tapasztalatait és látva milyen csodás a kapcsolata a gyermekeivel, gondoltam belevágunk. A könyv szülés után 6 héttől javasolja a kezdést, amennyiben az orvos is engedi a mozgást. Mi később, kb. 2 hónapos kora körül kezdtük el. Most lesz Sólyom 17 hetes és mondhatom, egyre jobban élvezi.

dsc_4099A könyv több szakaszból áll, igazodik az anya egyre jobb fizikumához és a gyermek cseperedéséhez, ahogy egyre jobban bevonhatóvá válik. Az első szakasz három hónapos korig van, aztán 3-6 hónapos korú babáknak való rész jön. A váltást a könyv szerzői úgy ajánlják, hogy az anyuka belátására bízzák, mikor érzi késznek saját fizikumát az egyre nehezedő gyakorlatokra. Mivel alapból nem vagyok túl hajlékony és később is kezdtük, mi még pár hetet az első szakasznál töltünk.

Sólyom két kedvenc póza

Jó érzés, hogy van ilyen közös programunk, ahol nem pusztán fejlődhet a mozgásunk és erősödhetünk, hanem a kötődéshez is segít. Sólyomnak vannak kedvenc gyakorlatai, aminél végig teleszájjal vigyorog, persze ezeket a pózokat az Ő kedvéért tovább csináljuk, míg más póznál nem időzünk. Alkalmanként elég sokáig is eltart a reggeli torna, mikor nagyon virgonc az uraság, ilyenkor többet mókázunk az egyes pózok közben. Ő ezt az egészet egy játéknak élheti meg, ami tele van csikizéssel, cirógatással, dögönyözéssel és puszikkal. Remélem, ezzel hozzájárulok ahhoz, hogy a későbbiekben is játék és móka legyen számára az egészséges testmozgás. Arról nem is beszélve most milyen jótékony lehet, hisz köztudott, hogy a mozgás és gondolkodás fejlődése szoros összefüggésben állnak.

dsc_4096
Labdázás közben az altatás is sikerült

A gyakorlatsor végére az elmúlt napokban plusz elem került a tornalabdán való játék képében, amit egyszerűen imád, néha a végére el is alszik. Ezt mókázásképp párom kezdte el vele még kb. 2 hónapos korában, de ekkor ez még nem volt napi rendszerességgel. Azóta egy gyógypedagógus barátnőm elmesélte, hogy a labdán való hasalást és közben jobbra-balra, előre-hátra gurítgatást, illetve pattogtatást ő fejlesztésként csinálja. Mi pusztán mókából csináltuk, és ő is úgy éli meg.

A baba-mama jóga és labdás gyakorlat egy tökéletes kezdése egy vidám napnak.

Sólyom szárnyán

Születésnap Montessori módon

Ahogy közeledett Samu születésnapja egyre jobban aggasztott, hogyan fogjuk megünnepelni. Valamiért hiányérzetem volt, kerestem valamit, de magam sem tudtam, hogy mit. Mást szerettem volna, mint lufik, torta és ajándék – bár ezeket sem akartam kihagyni. Egyre gyűltek a szívemben a gomolyfelhők, amikor váratlanul szembejött a megoldás: Montessori-féle születésnap. Annyira meghatott, amit olvastam róla, hogy rögtön tudtam, ezt ki szeretném próbálni! Szívem szerint azonnal tartottam volna egy születésnapoi bulit, de nem vagyok egyedül, nem csak az én döntésem egy ilyen fontos családi esemény. Izgatottan meséltem a férjemnek, vajon ő mit szól majd ehhez az újításhoz. És persze ahogy a jó dolgokkal lenni szokott, ő is benne volt!

Miről is van szó? Egy csodás szertartás, ami kicsiknél-nagyoknál egyaránt működik és a saját nappalinkban is megvalósítható. (Többek között ez az, amit nagyon szeretek a Montessori-módszerben – az elhatározásnál több a legtöbb esetben nem is szükséges.) A

A szertartás alapja, hogy a Föld egy év alatt kerüli meg a Napot.

szertartás alapja az az egyszerű tény, hogy a Föld egy év alatt kerüli meg a Napot, azaz pontosan annyiszor tette meg születésed óta ezt az utat, ahány éves vagy. Ezt a Nap körüli utazást játszuk el a születésnapi szertartásban.

Hogyan néz ki pontosan? Szükségünk lesz egy gyertyára (ez szimbolizálja a Napot), egy földgömbre vagy egy akármilyen labdára (ez szimbolizálja a Földet) és fényképekre az ünnepelt életéből. A gyertyát letesszük középre, a vendégek körbe ülnek úgy, hogy legyen kellő hely a Nap körbe járásához, végül az szülinapos kezébe adjuk a Földet és már kezdetét is veheti a születésnapi ünneplés.

Meggyújtjuk a gyertyát és elmeséljük a gyerekeknek, hogy ez jelképezi a Napot, és a földgömb/labda a Földet. A Földnek egy egész évre van szüksége, hogy megkerülje a Napot. Az ünnepelt előző születésnapja óta megint megtett, befejezett egy ilyen kört a Föld, és így ő egy évvel idősebb lett. Ekkor megkérjük a szülinapost, hogy fogja meg a Földet és induljon el a Nap körül – pont úgy, ahogy ez a valóságban is történik. Ahogy ő lassan körbejár, elkezdjük mesélni az élete történetét – egészen onnan, hogy megszületett. Ahogy haladunk előre, elérkezünk az első kör végére, 1 éves lett. És folytatjuk tovább. Az események között többször el is ismételhetjük, hogy “megy a Föld a Nap körül, megy a Föld a Nap körül”, amit a vendégek is mondhatnak velünk, így “nézőkből” ők is részeseivé tudnak vállni az eseményeknek.

Hogy mennyire részletesen vagy nagyvonalúan mesélünk az leginkább a jelenlévőkön múlik. A kicsik még természetesen nem tudnak hosszan összpontosítani, náluk érdemesebb csak 2-3 nagyobb történést megemlíteni. A nagyobbaknak akár terjengősebb is lehet a mesélés, vagy megemlíthetünk olyan eseményeket is, amiben a jelenlévőkkel együtt vett részt (pl. óvodai/iskolai előadás vagy közös nyaralás). Mikor elérünk a mai naphoz, a születésnaphoz, az ünnepelt elfújja a gyertyát.

Ekkor elővehetjük a fényképeket, és mindenki kedvére nézegetheti az egész “buli” alatt. Sőt, emlékdobozt is készíthetünk, amibe az elmúlt év legszebb, legfontosabb emlékeit gyűjthetjük – jöhet bele akármi, ami abban az évben meghatározó jelentőségű volt az ünnepeltnek.

Ezt a szertartást kezdtük el mi idén, Samu második születésnapján. Bízom benne, hogy egy családi hagyomány első alkalma volt ez! Felmerülhet a kérdés, Hogyan lehet ezt egy 2. szülinapon megvalósítani? Egyszerűen! Kitettük a gyertyát, előkészítettük a földgömböt, készítettünk fényképalbumot és cédulákra felírtuk, mi minden történt Samuval az elmúlt 2 évben (minden hónapra írtunk valamit). Miután minden a helyén volt, elmondtuk, mi fog történni – Samut persze elsősorban a gyertya izgatta, leginkább arra bírt figyelni. Örömmel fogta a kezébe a földgömböt és elindult a Nap körüli útra. A tempója azonban gyorsabbnak bizonyult, mint hogy én havi részletességgel el tudjam mesélni az életét. 🙂 Ezért egy rövidített verziót adtam elő, amit csak a felnőtt vendégek kísértek figyelemmel. Végül a második kör végén nagy örömmel elfújta a gyertyát. Ekkor elővettük a fényképalbumot. Nos, abban a pillanatban már annyira izgatott volt a vendégektől, meg hogy mi lesz itt, hogy egy pár perces felszínes lapozason túl nem volt türelme hozzá. Azóta azonban már több százszor végig lapoztuk az albumot és sokat mesélek neki a képekről, amit nagyon örömmel hallgat. Ő maga hozza nekem, hogy nézegessük, meséljek, utánozza, amiket a képeken lát vagy éppen örül, hogy a Nagyi ölében ül az egyik oldalon.

Meg kell mondjam, játszom a gondolattal, hogy a felnőtt szülinapokon is bevezetem ezt a szertartást. Igaz, hogy jó sokszor kell majd megkerülni a Napot, de én alig várom, hogy csináljam. Egyszerűen és mégis magával ragadóan mutatja be az idő múlását. Egész más hangulata van, ha arra gondolunk, hogy “újra megkerülte a Föld a Napot”, mint annak, hogy “öregszünk”. Még akkor is, ha a kettő alapvetően ugyanazt jelenti. Közben ahogy mind együtt vagyunk és elmeséljük az életed történetét, legyen az 2, 18 vagy 40 év, közösen éljük át mi minden történt már veled – azt gondolom ez a fajta együttlét az ünnep maga.

Samu tanul

Ajándék dömping

Sokat gondolkoztam, hogy miről is írhatnék így az ünnepek táján: adventi készülődés, karácsony négyesben, vagy a vendégsereg és családlátogatás két gyerekkel. Végül az ajándékok mellett döntöttem, mert ez okozott a legnagyobb fejtörést.

Mivel L. első szülinapja pont karácsony után esik, idén még több ajándékkal kellett számolnunk.

Már jó előre, még október végén, megírtuk minden rokonnak, hogy mit szeretnénk a gyerekeknek (1 ajándék/rokon), hogy értelmes ajándékot kapjanak, amivel aztán sokáig tudnak az év folyamán játszani és ne a sarokban, még rosszabb esetben a kukában végezzék.

De már így is annyi játékunk van – hangzott el a férjem szájából. És tényleg! Átnéztem a játékokat még november folyamán és 2 hasonló játékból az egyiket elpakoltam 2 kisebb és 1 nagyobb IKEÁ-s dobozba. Ebben segített a nagyobbik lányom is. (A procedúra így zajlott: ő felmutatott L.-nek 2 csörgőt, majd amelyikért nem nyúlt, az ment a dobozba. Így ment ez minden játékkal. Mindkét gyerek nagyon élvezte a játékválogatást). Az eredmény: 5 polcon maradtak (szellősen) játékok, plusz egy IKEÁS doboz plüss állat. (A plüssökkel nem nagyon játszanak, inkább én használom a kicsivel, amikor állatokat, vagy testrészeket azonosítunk be.)

A szelektálást azzal folytattuk, hogy E. (4,5) kiválasztott 5-6 játékot, amivel munnamedár nagyon rég nem játszott és nem is nagyon érdekli már. Ezeket felajánlottuk egy családnak, ahol a karácsonyfa alá nem tudtak ajándékot tenni a gyerekeknek.

De nem voltam elégedett. Vagy 10-12 új játékra számíthattunk a karácsony és a születésnap kapcsán, úgyhogy kezembe vettem az irányítást. Egy-két napig figyeltem, hogy mivel játszik a két gyerek (főleg azokra koncentráltam, amik nagy kedvencek, és amikkel együtt tudnak játszani). Majd december 23-án fogtam egy nagy zacskót és a polcokon kint maradt játékok felét elpakoltam. Egy polcon 3-4 játék maradt. (Sajnos előtte fotóm nincs, de itt a kép a jelenlegi helyzettel). Az ajándékdömping után feltöltöttük a polcokat az új játékokkal. Nem válogatom külön polcra a kicsi és a nagyobb gyerkőc játékait, mert a közös játékot szeretném propagálni. Amúgy is a nagylányom előszeretettel veszi birtokba a babjátékokat a hevesen lángoló testvérféltékenységből adódóan.

Úgy gondolom, hogy ha meguntak 4-5 játékot (kb. január végére), akkor újra előveszem a nagy zacsbookdisplaykót és az IKEÁ-s dobozokat. Kiválogatunk párat a régi játékokból, amik akkor az újdonság erejével fognak hatni. A karácsonyra és születésnapra kapott játékoktól pedig egy pár hónapra búcsút veszünk. Remélem, ezzel a rotációval fent tudom tartani az érdeklődést, nem úszik majd a nappalink a játékoktól és értelmesen tudjuk tölteni a játékidőt.

Bárcsak a könyvekkel is ilyen racionálisan tudnám megoldani a szelektálást. Ez még bizony várat magára, bár a könyvtartó polcok sokat segítettek az éppen kedvenc, vagy újonnan kapott könyvek rendezésében.

Non-native mommy

https://nonnativemommy.com/

Montessori gyerekszoba kialakításáról bővebben olvashattok itt, Samu szobájának átalakításáról pedig itt.