DIY babakonyha kartondobozból

Már terveztem egy ideje, hogy beszerzek Máténak egy babakonyhát. Úgy gondoltam, jópofa lesz együtt sütni-főzni, mindenki a maga kis konyhájában, a saját eszközeivel. A legkézenfekvőbb, viszont egyben legdrágább az lett volna, ha veszek egyet. Találtam is nagyon szép modelleket kb. 10000 Ft-tól felfelé. Kicsit aggódtam viszont, hogy mi van, ha a kisfiam egy hét után megunja a játékot. Ezért úgy gondoltam, inkább egy saját készítésű darabbal lepem meg Mátét.

Rengeteg jó ötletet találtam a neten DIY babakonyhákhoz. Hihetetlen, hogy egy kis fantáziával mennyi minden kihozható egy régi bútordarabból, vagy néhány kartondobozból. Csak egy kis fantázia, és két ügyes kéz kell hozzá. Én úgy gondoltam, a bútorlap nekem túl nagy falat lenne, úgyhogy nekivágtam, hogy kartondobozból készítsek konyhát.

Miután túl voltam az ötletgyűjtésen, és nagyjából letisztult bennem, hogy mit szeretnék, lerajzoltam, hogy fog kinézni a mi kis játékkonyhánk. Szerettem volna, ha hasonlít az igazi konyhánkra, így eszerint válogattam meg a hozzávalókat. Ezután átgondoltam, mi minden kell hozzá, és beszereztem a kellékeket. Még így is költöttem rá egy keveset, de igyekeztem minél kisebb büdzséből dolgozni, és minél több kéznél levő anyagot felhasználni.

Végül ezekre volt szükség:

  • 2 nagy, strapabíró kartondoboz
  • fekete kartonpapír
  • fehér kartonpapír
  • alufólia
  • egy fém keverőtál
  • 4 db használaton kívüli CD
  • 2 db egyforma kupak
  • egy darabka gégecső (ez helyettesíthető például egy műanyag flakon levágott fülével, amit bevonhatunk alufóliával)
  • olló
  • sniccer
  • ragasztópisztoly
  • piros zsírkréta
  • színes alkoholos filc
  • öntapadós faszínű tapéta (ez elhagyható, ha szép állapotú dobozaink vannak, vagy helyettesíthető csomagolópapírral)

1

Első lépésként bevontam a dobozokat a tapétával. Utána a fekvő dobozt egy halvány vonallal elfeleztem, hogy lássam majd az arányokat.

2

Ezután a fekete kartonból kivágtam egy négyzetet, és a „munkapult” egyik felére ragasztottam, erre pedig a négy CD került, ezzel a főzőlap el is készült. A „munkapult” másik felén sniccerrel kivágtam egy akkora kört, hogy a fém tálat bele tudjam süllyeszteni. Az eredetileg zöld kupakokat először bevontam alufóliával, aztán rájöttem, hogy karácsonykor használtam a dekorációhoz ezüstszínű festékszórót, így inkább azzal fújtam le. De az alufóliás módszer is jól nézett ki! A kupakoknak, és a gégecsőnek is kivágtam a megfelelő méretű lyukakat a tál mögött, és besüllyesztettem. Így elkészült a mosogató is.

3

Ezután következett a sütő. Ehhez megint a fekete kartont használtam. Egy nagy téglalapot, és öt kis kört vágtam ki belőle. A téglalapot felragasztottam a doboz elejére, majd körbevágtam a „sütőajtót”a sniccerrel. Piros zsírkrétával néhány vízszintes vonalat is rajzoltam a kartonra, hogy még élethűbb legyen. Az ajtó feletti részre ragasztottam a fekete korongokat, ezek lettek a tűzhelygombok. Ezután már csak a fogantyú hiányzott, amihez egy hosszú csíkot vágtam ki kartonból, és bevontam alufóliával. Sniccerrel két mélyedést vágtam a sütőajtóba, és belesüllyesztettem a fogantyút. A belső oldalon lehajtottam a kilógó kartont, és hozzáragasztottam az ajtóhoz, hogy strapabíró legyen. A mosdó alatti szekrényt már csak körbe kellett vágni, és a már ismert módszerrel elkészíteni hozzá a fogantyút, amit ide persze függőlegesen tettem fel.

4

Most következett az álló kartondoboz, amire mikrót és hűtőt terveztem. Először is húztam egy segédvonalat a fekvő kartondoboz magasságában. Az ez alatti részt nemes egyszerűséggel körbevágtam, és fehér kartont ragasztottam rá. Erre is került egy alufóliával bevont karton fogantyú, és már kész is volt a hűtőajtó. A mikró egy picit bonyolultabb volt. Ennél az ajtó kivágásával kezdtem, mert itt alufóliával vontam be az ajtó körüli részeket, és az alufóliával finoman kell bánni. A sniccer könnyen letéphet belőle darabkákat, elrontva az összképet. Miután sikerült szépen felragasztanom az alufóliát, a fekete kartonnal vontam be az ajtót, és tettem rá egy fogantyút is. Ezután még egy hosszúkás téglalapot vágtam ki a fekete kartonból, amit a mikróajtó mellé ragasztottam. Erre filctollal „gombokat” és „kijelzőt” rajzoltam.

5

A mikró és a hűtő közé beragasztottam egy kartonpolcot, hogy ne a hűtőben landoljanak a mikróba betett ételek. Ezután már csak össze kellett ragasztani a két elemet, és őszintén szólva magam is meglepődtem, hogy milyen pöpec lett a végeredmény. J

6

Még mielőtt Máté megláthatta volna, a végső helyére állítottam a konyhabútort, és egy kicsit berendeztem. Tettem a tűzhelyre néhány játékedényt, kapott egy konyharuhát és egy mosogatószivacsot. Még egy hűtőbe való rekeszt is találtam, amibe játékgyümölcsöket is raktam. Alig vártam a kisfiam reakcióját!

7

Szerencsére a várt hatás nem maradt el! 🙂 Máté tapsikolt örömében, mikor meglátta az új játékát. A mikró tetszett neki legjobban (érdemes volt vele annyit bajlódni), vagy fél órán keresztül pakolta ki-be az edényeket, és nyomogatta a „gombokat”. Ezután mosogatott is egy kicsit, aztán sütött-főzött, pakolászott hosszú ideig. A végén persze azt is ki kellett próbálni, hogy belefér –e ő is a sütőbe.

Hogy mennyire lesz tartós a játékkonyhánk, arról majd később fogok referálni. Akárhogy is, azt gondolom, megéri rászánni egy kis időt és energiát arra, hogy saját kezűleg készítsünk játékot a gyermekünknek. Nekem nagyon jól esett látni, hogy a saját kezem munkája ekkora örömet okozott a kisfiamnak…

Kuktanyu

Reklámok

A dalocskák ereje!

Januárban Gyöngy Játékos rendteremtés írásában már említette a dal és mondókák szerepét. Nagy örömmel olvastam az írását, mert én magam is arra jutottam, hogy egy kis éneklés és mondókázás mindent megold!

Örül a szívem, mikor egyre több hasonló gondolkodású anyatárssal sikerül beszélnem, mert ilyenkor lehetőség nyílik új dalok tanulására. Szerencsére a szomszéd városban tartanak ringatót (igaz, csak havi 1 alkalommal) így még közösségbe is tudtunk menni és frissíteni a repertoárt.

A baba-mama klubok is kivallóak lehetnek a tanulásra, és a gyermek közben ismerkedhet is más babákkal. Az ilyen programokat szerintem érdemes kihasználni, kis változatosságot visznek az ember hétköznapjaiba.

A ringató vezetője egy érdekességet mesélt a foglalkozás végén. Voltak kórházban gitáros kísérettel énekelni a koraszülött osztályon, és elmondta, hogy a picik műszerein is látható volt a zene jótékony ereje. Ez persze senkinek nem nagy újság, hisz temérdek cikk és tanulmány fejtegeti ezt a témát, de egész más mikor egy személyes tapasztalatot hall az ember. Az tény, hogy a gyermek fejlődésének sokat használnak a dalok és mondókák (látja és hallja miképp formáljuk a hangokat, szavakat) de a legfontosabb, hogy jókedvvel tegyük és ne erőltetve. Magamat nem tartom nagy énekesnek, így nekünk több a mondókánk, dalocskából pedig csak 3-4 és ezeket váltogatom. Na meg segédletnek ott az internet 😉

Amihez nálunk kellett a dalocskák ereje, az az öltözködés, de a kötelező védőoltásnál is sokat segített. Lényegében azt, ami nem csípte, észre sem vette! Nyilvános helyen persze sok anyuka nem mer énekelni, meg produkálni magát, inkább csak dajkál és csitítani próbál. Mi ezt a verziót is próbáltuk az elején, de végül szégyenlősségemet félretéve, már akárhol neki állok a kedvenc dalocskájának, mert rájöttem, számunkra az gyorsabb és hatékonyabb mint a puszta csitítás. Egy szó mint száz: A mi megoldásunk Gyöngyhöz hasonlóan az ének és mondóka!

Sólyom egyik kedvence az “Ember, ember, December” refrénje:

Ha ha ha havazik,
He he he hetekig,
Hú hú hú hull a hó,
Hi hi hi jaj de jó.

Persze ezt jócskán artikulálva szoktam előadni, ami mindig tuti siker!
Ezen kívül vannak még a ringatós, hintáztatós, cirógatós, lovacskázós, csiklandozós mondókák és dalok is, amiből mindenkinek lapul 1-2 a tarsolyában, ám ha mégsem, akkor itt egy hasznos oldal: egyszervolt.hu/dal
Jó dalolást 😉

Sólyom szárnyán

Társasjáték

Múlt héten házasság hete volt. Ennek apropójából családi játékkal készültem. Készítettem egy társasjátékot a nagyszülök és férjem segítségével. Későbbiekben kiegészíthető, összefoglalja az eddig tanultakat, készségfejlesztő, személyre szabott, felnőttekkel és gyerekekkel is játszható. A készítését nagyon leegyszerűsítettem: négy fehér A4es kartonlapot ragasztottam össze és színes kartonpapírból 40 mezőt vágtam ki. Filccel vagy festékkel lehet színesebbé, gyerekbaráttá tenni.

A társasjáték szabálya nagyon egyszerű: dobj a dobókockával, lépj a dobott összegnek megfelelően. Az lesz a nyertes, aki először ér célba. Sárga körökre lépve pedig egy kártyát húzhatunk, amely segítségével akár előbb is célba érhetünk. A kártyákon feladatok olvashatók, melyeket ha sikeresen teljesítjük, feladatoktól változóan plusz lépésekre tehetünk szert.

Két pakli van, egy gyerekeknek készült játékokkal és egy felnőttek részére szabott feladatokkal.

Gyerekkártyákra a következő játékok kerültek – mellette pedig a jutalom lépések:

  • toronyépítés (fél perc alatt) – sikeres teljesítés esetében lépj előre annyi mezőt ahány kocka egymásra került
  • párnák ugrása (fél perc alatt) – sikeres teljesítés esetében lépj előre annyi mezőt, ahány párnát átugrottál
  • gyorsasági feladat: egyik pontról a másikra (pl. kockák) szállítása vödörben egyenként – sikeres teljesítés esetében lépj előre annyi mezőt ahány kockát átvittél
  • színes kockák közül 3 azonos szín választása (ez lehet meghatározott vagy szabadon választott is) – sikeres teljesítés esetében lépj előre 2 mezőt
  • formázott kockák közül 3 azonos forma választása (ez lehet meghatározott vagy szabadon választott is) – sikeres teljesítés esetében lépj előre 2 mezőt
  • vödörbe dobás kb. 1 méter távolságban – sikeres teljesítés esetében lépj előre annyi mezőt, ahány labdát a vödörbe került
  • kugli – labda gurítással bábuk borítása – sikeres teljesítés esetében lépj előre annyi mezőt ahány bábu eldőlt
  • 3 zöldség megnevezése – sikeres teljesítés esetében lépj előre 3 mezőt
  • 3 gyümölcs megnevezése – sikeres teljesítés esetében lépj előre 3 mezőt
  • 1 kedvenc mondóka elmondása – sikeres teljesítés esetében lépj előre 2 mezőt
  • 3 ugrás előre – sikeres teljesítés esetében lépj előre 2 mezőt
  • 3 kör forgása – sikeres teljesítés esetében lépj előre 2 mezőt
  • 3 testrész megnevezése – sikeres teljesítés esetében lépj előre 3 mezőt
  • 3 testrész mutatása (általunk meghatározott pl. arc, fül, nyelv, láb, térd) – sikeres teljesítés esetében lépj előre 3 mezőt
  • vonalon járás (5 lépés) – sikeres teljesítés esetében lépj előre 2 mezőt
  • fűzés (pl. orsó, gyöngy, fagyöngy, tészta stb.) – sikeres teljesítés esetében lépj előre 3 mezőt
  • 3 üvegre tető csavarása – sikeres teljesítés esetében lépj előre 2 mezőt
  • egyik pohárból a másikba öntés – sikeres teljesítés esetében lépj előre 1 mezőt
  • 3 állathang utánzása – sikeres teljesítés esetében lépj előre 3 mezőt
  • vakon kocka (meghatározott forma) keresése egy zsákban – sikeres teljesítés esetében lépj előre 3 mezőt
  • vakon labda keresése egy zsákban – sikeres teljesítés esetében lépj előre 1 mezőt
  • zenei eszközök meghatározása hang alapján – sikeres teljesítés esetében lépj előre 2 mezőt
  • kedvenc mondóka vagy ének – sikeres teljesítés esetében lépj előre 3 mezőt
  • szék alatt mászás – sikeres teljesítés esetében lépj előre 1 mezőt
  • ízek kitalálása (vakon): pl. 3 íz közül melyik a citrom stb. – sikeres teljesítés esetében lépj előre 3 mezőt
  • ízek kitalálása (vakon): pl. 3 gyümölcs közül melyik a narancs – sikeres teljesítés esetében lépj előre 3 mezőt
  • 3 ismert illat közül 1 felismerése (segíteni lehet, ha előtte megmutatjuk, hogy melyiket kell felismerni) – sikeres teljesítés esetében lépj előre 3 mezőt
  • tálalás – sikeres teljesítés esetében lépj előre 2 mezőt
  • textilek, kép párosítása – sikeres teljesítés esetében lépj előre 2 mezőt
  • méret szerint rendezése 3 dolognak – sikeres teljesítés esetében lépj előre 3 mezőt

Nálunk a játékokat a család tette össze. Mindenki mondott valamit. Elég széleskörűre sikerült, persze ennél akár lehet egy-egy területre kiterjedő (rajzolás területére vagy a mozgásra fókuszáló játékokat választani – ez esetben kevesebb kiegészítő eszköz szükséges).

A család jól szórakozott és újabb vidám pillanatokat tudtunk együtt tölteni. Szeretnénk hasonló korú gyerekekkel is kipróbálni. Jó szórakozást kívánok mindenkinek.

Gyöngy

További családi játékok: Családi mókák és Apró örömök

Montessori alapok – tudás első kézből

Ha az embert lelkesíti valami, egyre többet akar tudni róla – így voltam én is a Montessori eszközökkel és módszerrel. Teltek a hónapok, sokat olvastam, több ötletet átültettem a gyakorlatba és minden működött. Naná, hogy lelkes voltam és persze, hogy egyre több kérdésem lett, amire szerettem volna választ kapni! De hol és hogyan?! Ahogy buzgón kerestem valami megbízható információ forrást, rábukkantam a Ficserke családi napköziben egy programra, amit nekem találtak ki: Montessori otthon – képzés szülőknek, amit nem kisebb ember, mint a Magyarországi Montessori Egyesület elnöke, Stefán Mariann tart. Nem volt kérdés, hogy ott a helyem, mint ahogy az sem, hogy most boldogan mesélek nektek az ott hallottakról.

Először is pár szó Mariannról – képzeljetek el egy mosolygós hölgyet, akiből árad a nyugalom, a kérdéseiben ott az érdeklődés és a figyelem. Egy olyan embert, akivel jó lenni, akit jó hallgatni – és miközben figyeled, azt kívánod bárcsak tudnád mindazt, amit ő. A nap során kiderült róla, hogy nem csak szakmai tapasztalata óriási, hanem nagymama is – így aztán óvónőként, szülőtársként is támogatni tud. A Ficserke természetesen ízig-vérig Montessori hely, már megérkezni is jó érzés volt, de az ott lévő sok-sok játék mellé Mariann még rengeteg olyan öteletet hozott, amit otthon is könnyen meg lehet valósítani.

Számos dologról esett szó, történelmi háttérről, a magyarországi Montessori intézmények létesítéséről és fejlődéséről éppúgy, mint az alapelvekről, a tanulás folyamatáról és természetesen a gyerekekről. Részletesen mesélt Mariann a négy alapterületről, melyek a praktikus eszközök, az érzékelés, a matematika és a kozmikus megismerés. Ezekhez millió játékot, hasznos ötletet hozott, amit külön-külön én is megosztok veletek a következő hetekben.

Először azonban jöjjön három olyan gondolat, ami engem mélyen megérintett!

Kezdjük talán az önállósággal – számomra ugyanis ez különösen érzékeny téma. Azt leto%cc%88ltesszeretném, ha Samu boldog és önálló ember lenne – gondolom ez nem valami egyedülálló vágy az anyák körében. 🙂 A Montessori alapelvek között szinte az első sorban szerepel – “Segíts, hogy meg tudjam csinálni egyedül”. Ez volt az egyik első dolog, ami még a kezdetek kezdetén engem megérintett. És ha őszinte vagyok, úgy gondoltam, ezzel mi jól állunk. Odafigyelek és megragadom a lehetőségeket, hogy önállóságra neveljem a fiam. Miközben Mariann mesélt egyre több történetben magamra ismertem, de a rossz fajta aha élménnyel. A legszebben (és legfájóbban) talán úgy lehet ezt megfogalmazni, hogy “Ne szolgáld ki a gyermeked, hanem tanítsd!” Ehhez persze idő kell és odafigyelés. Mert lehet mindig sietve indulni és gyorsan ráadni a gyerekre a ruhát, de akkor az óvodában ne várjuk tőle, hogy majd egyedül öltözzön. Lehet, de nem érdemes, és van másik lehetőség is: lehet korábban indulni, és lehet őt megtanítani egyedül öltözni/vetkőzni – kétségkívül több időt, energiát és türelmet igényel, de ezzel segítünk neki igazán. Tanulni csak gyakorlással lehet, amiben benne van a hiba, a kudarc, de legvégül mégiscsak ott csillog a siker, amiért megéri. Megéri fél órával előbb elindulni, megmutatni újra és újra, bízni benne és rábízni. Maguk a játékok is egytől egyig támogatják a gyerekek önállóságát, ugyanis mindegyikben benne van az önellenőrzés lehetősége. Különböző színű pöttyök, számok adnak iránymutatást az eszközök hátulján a kicsiknek, de természetesen a ‘helytelen’ megoldás nem rossz, csupáncsak tanít – hogy újrakezdeni és jobban csinálni mindig lehet.

A második gondolat, ami számomra nagyon hasznosnak bizonyult a tanulás folyamatáról szól. Nyílván én is jártam iskolába, és hozom a saját élményeimet onnan, de amit itt images-1hallottam más perspektívát ad. A gyermek először próbálkozik, majd gyakorol, végül tudást szerez. Senki nem várja el tőle, hogy elsőre vagy tizenkettedikre tökéletesen menjen a rózsaszín torony felépítése, időt és teret kap a tanuláshoz. És ami a hab a tortán, a fogalmi meghatározást, a “leckét” csak és kizárólag a tudás megszerzése után kapja – ovónőtől/szülőtől. Azaz nem azzal kezdem, hogy “Gyere, ülj ide mellém, ez itt a nagy, ez meg a kicsi. Na, melyik a nagy?” Hanem ha van kedve a kockákkal játszani, játszik (=próbálkozik) és ha már sokszor játszott (=sok tapasztalatot gyűjtött) és felépíti a tornyot (=tudást szerzett), leülök mellé és megkérdezem, van-e kedve megtanulni, mi az, hogy nehéz? (=fogalmi meghatározás)

Az utolsó gondolat, ami szíven talált Maria Montessori elsődleges célja, miszerint abban akar segíteni, hogy Találd meg a helyed a világban! Ismerd meg a környezeted, a közelit, a img_9993távolabbit, a világot, és találd meg azt, amiben te hozzá tudsz tenni. Sokszor érzem úgy, hogy nehéz az egyszerű úton járni, mert annyi minden vesz minket körül, annyi minden hívogat – ezt is, azt is akarjuk. Gyerekvállalás és nevelés területén meg különösen túl sok az inger – ez is van, az is van, ilyen fejlesztés, olyan fejlesztés, ilyen szuper eszköz meg olyan szuper eszköz, ezt próbáld ki, de azt mindenképp – hogy az ember miközben a legjobbat szeretné a gyermekének belefullad az akarásba. De ha azt mondom magamnak, hogy az a célom, Samu boldog legyen úgy, hogy megtalálja a helyét a világban akkor máris nincs másra szükség, mint hogy leüljek mellé és figyeljem merre jár épp ezen az úton és támogassam úgy, hogy a sok tapasztalás és megélés között önálló ovissá cseperedjen.

Persze nem tudom kihagyni, hogy magamra nézve is elgondolkodtat ez a mondás – vajon én magam ott vagyok-e, ahol lenni szeretnék. És ha nem, hát semmi baj, a hiba a gyakorlás velejárója, lehet újra kezdeni, ha éppen úgy áll a dolog. Hogy tudnám megtanítani a gyerekemnek, hogyan kell játszani, ha én magam nem tudok. Hogy tudnám megtanítani, hogyan kell boldognak lenni, ha én magam nem tudok. Hogyan tudnám megtanítani, hogyan találja meg a helyét a világban, ha én magam nem keresem.

A következő részekben a négy alapterületről lesz szó bővebben, ezek a praktikus eszközök, az érzékelés, a matematika és a kozmikus megismerés.

Samu tanul

Érzések hete

Természetesen nem Samu vetette fel a témát – bár bízom bennem, hogy egyszer valami távoli jövőben, mondjuk edzésről hazafelé elmeséli, hogy éppen haragszik valakire, és nehezen tudja kezelni ezt a kellemetlen érzést….Na, de erre még várni kell! Addig is, úgy gondoltam, hogy ideje erről kicsit beszélnünk, mert szemmel láthatóan időről-időre elöntik a kicsi szívét és azon keresztül a testét az érzések, amin még nem minidg sikerül úrrá lennie. Elönti a harag, az én-akarom, a sértődés, vagy éppen a feneketlen öröm és lelkesedés. Pont az érzelmek nagysága volt az, ami miatt foglalkozni akartam a témával. Valahogy segíteni szerettem volna neki, hogy beazonítsa az érzéseket és megértse mi is történik ilyenkor. Így aztán óvatosan, de megpróbálkoztunk az érzelmek hetével.

erzelmek-osszerako-jatek-ml32350Okozott némi fejtörést, hogy hogyan is modjam úgy, hogy megértse és élvezze is, ezért aztán csak egy játékot hoztam, amit többféleképpen is játszottunk. Születésnapjára kapott egy érzelmekkel foglalkozó társasjátékot – ez volt az alap. Bár maga a játék hat különböző érzelmet mutat be, mi most csak hármat vettünk elő: öröm, szomorúság és harag (a másik három az unalom, csodálkozás és a félelem). Úgy gondolom, hogy ezek a leggyakoribb érzések, amivel találkozik és elsőre ennyi éppen elég is lesz. A duplo-hoz hasonló elemekből embereket lehet összerakni, mindegyiket más-más arckifejezéssel. Először csak elővettük, összetettük-szétszedtük őket, majd elkezdtem mesélni – innen lett igazán érdekes a játék. Leültünk a tükör elé és magunk elé tettük az érzelem-embereket. Egyesével elmeséltem melyik mit jelent és én magam is leutánoztam a figurák arcát. Samunak nagyon bejött az utánozósdi, és meglepően hamar ő is belekezdett a grimaszolásba! Mosolyogtunk, legörbítettük a szánk szélét és összehúztuk a szemöldökünk – mindezt a tükörben is néztük, hát mondhatom nem unta meg öt perc alatt 🙂 Persze elkalandoztunk közben, egy sor más fintort is kipróbáltunk – lufit csináltunk, beszippantottuk az arcunk, nyelvet nyújtottunk és fütyültünk.

Később változtattunk a játék menetén – megkértem Samut, hogy keresse meg a boldog/szomorú/haragos arcot és mutassa meg, hogy milyen is az. Ez így persze már komolyabb kihívás volt, de Samu lelkesedése továbbra is megmaradt. Ezért pár nappal később újabb elemmel bővítettük az eddigi játékot – készítettem saját érzelem-képet. Előkerestem olyan fényképeket Samuról, ahol nagyon egyértelműen tükröződik az arcán a boldogság, a szomorúság és a harag. Kinyomtattam majd poháralátétekre ragasztottam (a tartósságát akartam megnövelni :)). Samu nagy lelkendezéssel fogadta önmagát – pont ez volt a cél. A képeken is hasonlóan elmolyoltunk, mint az érzelem-embereken, majd párokat alakítottunk ki, az érzelem-embereket párosítottuk a képekkel.

Közben előkerült egy ellentéteket bemutató mesekönyv is, az első oldalon a vidám-szomorú párral. Ez nekünk pont kapóra jött! Samut kértem, hogy hozza a figurákat és ő img_5367rögtön meg is találta a helyüket. Újból és újból rácsodálkozom, hogy ahogy változik a fókusz, úgy kerülnek új megvilágításba a régi játékok, és egyre többféleképpen tudjuk őket használni!

Izgalommal vártam a játék fogadtatását – vajon a két éves autó-mániás fiam miként fog erre reagálni, lesz e türelme arcokat vágni a tükörben vagy érzelem-embereket összerakni. És kétszer is meglepett, először, hogy volt kedve, nagyonis, másodszor, hogy a mindennapokban szinte azonnal használni kezdte az új tudását. 🙂 Ha haragos, akkor azonnal összehúzza a szemöldökét, pont úgy, ahogy a tükör előtt csináltuk és igyekszik nagyon csúnyán nézni. Bízom benne, hogy ez a játék segít neki az érzelmei beazonosításában és hamarosan új érzelmekkel folytatjuk!

Ha valaki több érzelemmel szeretne foglalkozni, itt nagyon jó képeket talál!

Samu tanul

Farsangi maszkok

A bemutatkozásomban említettem, hogy kézműves foglalkozásokat tartok többedmagammal. Január végén tartottunk farsangi foglalkozást, hogy a gyerekek még időben elkészülhessenek, mire eljön az iskolai/óvodai farsang.

16142290_625681084288575_554477369119501596_nMinden évben igyekszünk kicsit újítani, változtatni. Készítettünk már gipszpólyából, és papírból is alapot, amiket különböző módokon dekoráltunk. A dekorálásnak csak a képzelet szab határokat, no meg némileg az alap, hogy mi az, amivel lehet rá rögzíteni.
Ha kartonpapírt vagy papírtányért használunk alapnak, akkor a ragasztóval (suli fix és technokol) a kisebb díszítő elemek (pl. flitter, filc anyag, papír kivágásos díszek) rögzíthetőek, míg nagyobb (nehezebb) díszeknél érdemes ragasztópisztolyt használni. Nálunk az a szabály, hogy ragasztópisztolyt csak felnőtt használhat és a gyerekeknek egy nagy lépés távolságot kell tartani az eszköztől és annak használójától.
Papír alapú maszkokhoz lehet sok sablont találni a neten, ehhez itt egy link: papírálarcok

Ha kisebb gyermekről van szó, kevés az időnk, vagy a gyermeknek kevés a rutinja a kézműves dolgokban akkor a legjobb, ha egy A/4-es lapra 16406835_625679777622039_3614424417792611295_nnyomtatunk egy neki tetsző mintát és azt kedvére színezheti, festheti, ragaszthat rá. Ez azért is jó, mert viszonylag könnyen és gyorsan szerez önbizalmat és legközelebb bátrabban áll neki.
Fontos! Ha a gyermek megkérdezi, hogy ez így jó? – És kérdése nem technikai hanem esztétikai, akkor kérdezzünk vissza: Neked tetszik? Ezzel az egyszerű visszakérdezéssel sokat dobhatunk az önbizalmán. Próbáljátok ki és figyeljétek, miként derül fel az arca mikor visszakérdeztek! 🙂

1Kicsit nagyobb gyerekekkel ki lehet próbálni a gipsz pólyát. Ehhez fontos, hogy a gyermek türelmes tudjon maradni, és legalább 15-20 percet tudjon nyugton ülni. Az arcot kenjük be vastagon krémmel, főleg a szemöldök és haj közeli részeken. A gipszpólyát daraboljuk kisebb csíkokra (tekercsben kapható, csíkok közt lehet 1, 2, akár 3 centi széles is) majd ezeket rajuk fel az arcra úgy, hogy felhelyezés előtt egy pillanatra langyos vízbe mártjuk. Fontos, hogy a csíkok fedjék egymást. 3-4 rétegben tegyük fel, majd hagyjuk száradni, esetleg hajszárítóval sürgethetjük. A gyermeket kérjük meg, hogy kezdjen óvatosan grimaszolgatni 10-15 perc után. Ha érzi, hogy elkezdi elengedni az arcát, akkor folytassa a grimaszolást, közben pedig óvatosan próbálja leven2ni a maszkot az arcáról. Miután lekerült, még finomíthatunk a széleken és a felületen újabb rétegekkel, de ezeket az utómunkákat maga a gyerek csinálhatja. Ha kész, akkor lehet tetszés szerint festeni és ragasztani rá (pl. gyöngyöt, tollat, csipkét, flittert stb.) Fontos, hogy ne feledkezzünk meg oldalt a lyukakról amikbe a gumit fűzzük a maszk felvételéhez! Ha jól emlékszem a legfiatalabb gyermek 6 éves volt akivel ezt kipróbáltuk.

Kellemes alkotást és szórakozást!

 Sólyom szárnyán

1-1

Mézeskalács ilyenkor? Miért ne?!

A férjem már év eleje óta azt mondogatja, hogy mennyire várja a húsvétot. Persze nem a locsolkodás izgalma miatt, hanem, mert amint eszébe jut a jó kis húsvéti sonka, máris csorog a nyála… De miért ne lehetne az év bármely más szakában sonkát enni? Legalább néha-néha, hogy azért a Húsvét varázsa is megmaradjon. Ezen logika mentén találtam ki a napokban, hogy tavaszvárás ide vagy oda, én bizony mézeskalácsot fogok sütni a kisfiammal uzsonnára. Miért is ne? Már karácsonykor is szívesen segédkezett az elkészítésben, azóta meg csak még nagyobb és ügyesebb lett. Úgyhogy elővettem a jól bevált mézeskalács receptemet – és elkezdtem variálni… Ugyanis most egy igazán egészséges süteményt szerettem volna készíteni, amit lelkiismeret furdalás nélkül adhatok a kisfiamnak, és még én is csipegethetek belőle, anélkül, hogy rögtön a futópadra kéne pattannom. A finomlisztet így zablisztre cseréltem, és a cukrot teljesen elhagytam, mézből viszont egy picivel többet tettem bele, mint szoktam. És íme, meg is született az egészséges mézeskalács receptje:

Hozzávalók:
5 dkg vaj
15 dkg méz
1 cs. sütőpor
1 tojás
1 narancs reszelt héja
25 dkg zabliszt
1 mokkáskanál fahéj
fél mokkáskanál szerecsendió
egy nagy csipet szegfűszeg

Elkészítés:
A vajat megolvasztjuk, összekeverjük a mézzel, aztán teljesen lehűtjük. Ha kihűlt, belekeverjük az egész tojást. Ezután összekeverjük a fűszereket, a narancshéjat és a sütőporral elegyített lisztet. Hozzáöntjük a mézes masszát, és tésztát gyúrunk belőle –amiben már akár az ügyes kicsi babakezek is segédkezhetnek! J Miután a csemeténk kedvére kigyurmázta magát, fóliával letakarjuk a tésztát, és éjszakára a hűtőbe tesszük.
Másnap jöhet a gyerekek kedvenc része: a szaggatás! Lisztezett deszkán téglalap alakúra nyújtjuk a tésztát, aztán a gyerkőc kezébe adjuk a mézeskalácsformákat, és hagyjuk, hogy utat törjön bennük a kreativitás! A sütőt 200 °C -ra előmelegítjük, és 5-10 perc alatt aranybarnára sütjük a kész formákat.
Ha azt szeretnénk, hogy mielőbb puhák legyenek a kalácsok, még melegen tegyük őket ételtartó dobozba, és zárjuk le! Ha kihűlt, tegyünk mellé egy szelet almát, így aztán garantált a puhaság!

IMG_5274.JPGMáté nagyon élvezte a szaggatást, és ahogy vártam, még ügyesebb volt, mint karácsonykor. Persze születtek fél fenyőfák, és háromágú csillagok, de ez nem zavart minket se az alkotásban, se a fogyasztásban. A díszítéssel nem vacakoltunk, ahhoz még azért nincs elég kézügyessége és türelme egy másfél évesnek, és nem is hiányzott az egészséges sütire a cukormáz. Nagyon kellemes délutánt töltöttünk a mézeskalács sütéssel, amit azzal koronáztunk meg, hogy megnéztük a Bogyó és Babóca idevágó részét, miközben elégedetten majszoltuk az uzsonnánkat.

Már csak azt kell kitalálnom, mivel kötöm majd le a kisfiamat, amíg húsvéti sonkát főzök, mert persze Apa kijelentette, hogy ha Máté kaphat mézeskalácsot februárban, akkor bizony neki is jár a sonka… 🙂

Kuktanyu

Állatok hete I.

Samut már korábban is érdekelték az állatos mesekönyvek, játékok, filmek, de igazán nyitott és befogadó mostanában lett. Ezért aztán meg is tartottuk az első állatos tematikus hetünket. Nem akartam túlságosan sokat, hanem a már meglévő tudására támaszkodva hozni új játékokat. Úgy gondolom, különböző „tudományos” csoportosításokhoz (vadállatok-háziállatok, vízi-szárazföldi-légi) még túl kicsi, ezért mindenféle állattal együtt játszottunk.

Először is készítettem egy nagyon egyszerű turka dobozt, mert az nála mindig nagy sláger. Egy nagy dobozba beletettem az összes itthon fellelhető állatot. Került bele több cica, kutya, ló, a bogaras hetünkön hasznalt katica, pillangó, méhecske, légy és még jó pár háziállat. Ezzel aztán egész héten rengeteget játszottunk. Először csak hagytam Samut, hogy megismerkedjen mindenkivel, kipakolja, bepakolja kedve szerint őket. Utána együtt is végigvettük, hogy ki kicsoda és milyen hangot ad ki. Amikor már ebben gyakorlatra tett szert, komolyabb dologba fogtunk: arra kértem, hogy válogassa ki az összes cicát, aztán az összes kutyát – ez elég nehéz volt, hiszen vagy 15 állat volt a dobozban. A keresgélés nagyon jó móka, Samu szívesen kutat és pakol – bár kétségkívül nem egy túl türelmes ember 🙂allatosturkadoboz

Mivel egyértelműen a cica lett a kedvence, gondoltam egy kis cicás pluszt mindenképp viszünk a hétbe. Azaz a pluszt egy igazi cica adta, akivel vendégségben találkoztunk. Rettentőimg_5232 türelmesen viselte Samu rajongását egy ideig, amiért azóta is hálás vagyok neki és a gazdájának is! Minden, amit én tenni tudtam sikerben csak ezután következhet! 🙂 Készítettem kartonból egy cica fejet, egy-egy lyukkal a szája két oldalán, ahová bajuszként két pipatisztítót dugtunk. Ahogy fűztük-húztuk, mindig énekeltem a cirmos cica jajt.

A másik nagy játekunkat egy mesekönyv ihlette. Barna medve, barna medve mit látsz című (magyarul sajnos nem kapható) mesét Samu már régóta imádja, és most egy ehhez illő hűtőmágnes készletet is beszereztem. A mese az állatokat, színeket egyaránt tanítja – ezt vittük tovább a kis állat figurákkal is. A mesekönyv egyik oldalán az összes állat megtalálható, a feladat az volt, hogy mibrownbearnden mágnes-állat a megfelelő képre kerüljön. Ez nagyon tetszett Samunak, és nehéz sem volt, hiszen tényleg ugyanúgy néznek ki az állatok, mint a képen. A másik játékhoz elővettem a muffinsütőt és színes papírból karikákat vágtam ki – a játék, hogy minden állat a megfelelő színű lyukba kerüljön. De a könyv már önmagában is jó móka, a nagy képek alkalmasak arra, hogy testrészeket azonosítsunk rajta, vagy eljátszuk, amit látunk. Persze Samunak itt is a macska a befutó, rajta már mindent megmutat, sőt azt is szívesen eljátssza, hogyan mosakszanak a cicák.

Ezenkívül persze több állatos könyv is előkerült a héten, néhány a kedvencek közül:

A festés sem maradhatott ki, krumplinyomdával katicát készítettünk! Samu elsősorban a nyomatolásban aktívkodott, a pettyek inkább rám maradtak. Próbálom kiélvezni ezt a lehetőséget, gondolom hamarosan már nem lesz rá módom 🙂

img_5208Állatos hetet tartani azért is könnyű, mert rengeteg játék állatos, így viszonylag kicsi rákészüléssel is sok mindent elő lehet venni. Mi is éltünk ezzel a lehetőséggel, elővettük az állatos puzzlet, Montessori tornyot, és a különböző zárak mögé rejtett állatos játékot is – egyszóval mindent, amit találtam.

És persze a mondóka és dal is bőven akad ebben a témakörben. Próbáltam előre összegyűjteni egy halom mondókát, hogy megelőzzem a „jaj, nem jut eszembe, hogy van” helyzetet. Samu nagyon élvezi őket, a mutogatós mondókák most kezdenek nála előtérbe helyeződni. A bejegyzés végén megtalajatok azokat, amiket használtunk. (Semmi extra, nagyrészt a saját gyerekkoromban hallottak.)

Samu egész héten lelkes és aktív volt, egyre jobban összebarátkozott az állatokkal. A kutya és a ló még a vacsora asztalhoz is eljutott, ahol velünk együtt ők is jóllalktak – Samu szívesen osztotta meg velük, amit a tányérján találát. Jó látni, ahogy tágul számára a világ, ahogy egyre több mindent felfedez maga körül, és számomra különösen kedvesek azok a pillanatok, amikor már saját maga áll elő ötletekkel – pl. hogy a kacsát ültessük be a vonatba vagy a cicát kínáljuk meg ropival.


Mondókák, dalok
tanyasi állatok
Falusi hangverseny – Szabó Lőrinc
Háp! Háp! Háp!
Jönnek a Kacsák!
Hej, de éhes, hej, de szomjas
ez a társaság!Bú, bú, bú,
boci szomorú,
de hogy feszít
tyúkjai közt a kukurikú.Röf! Röf! Röf!
Orra sárba döf:
sonkalábán Kucu néni
fürödni döcög.Gá! Gá! Gá!
Szalad világgá
Liba mama, ha a Csacsi
rábőg, hogy I-á!Rút! Rút! Rút!
Föl is, le is út:
mérges Pulyka, te szereted
csak a háborút!Bú! Röf! Háp!
Sípok, trombiták:
keltsen édes hangversennyel
ez a társaság!

Malac
Egy kis malac, röf-röf-röf,
trombitálgat: „töf-töf-töf.“
Trombitája, víg ormánya
földet túrja, döf-döf-döf.Jön az öreg, meglátja,
örvendezve kiáltja:
“Rajta, fiam, röf-röf-röf,
apád is így csinálja!“Most már együtt zenélnek,
kukoricán megélnek:
„Töf-töf-töf-töf, röf-röf-röf-röf.
ezek ám a legények!“
Tyúk
Csip-csip csóka,
vak varjúcska.
Komámasszony kéreti a szekerét,
nem adhatom oda, tyúkok ülnek rajta.
Hess, hess, hess!
Csacsi
Csacsi húzza kicsi kocsit,
kicsi kocsi nyekereg,
Hej te gazda, lusta gazda,
Zsírozd meg a szekeret.
(Leesnek a gyerekek!!)
Kecske
Volt nekem egy kecském, tudod-e?
Kertbe rekesztettem, tudod-e?
Megette a farkas, tudod-e?
Csak a szarvát hagyta, látod-e?
Medve
Megyen a medve,
Morog a mája,
Tányér a talpa,
Kurta a farka, kurta a farka, kurta a farka,
Csik, csik, csik, csik….
Katica
Katicabogárka!
Szállj el! Szállj el!
Jönnek a törökök,
sós kútba tesznek,
onnan is kivesznek.
Kerék alá tesznek,
onnan is kivesznek!
Ihol jönnek a törökök
mindjárt agyon lőnek!

A háziállatok beszéde 

Kimegy a gazda az udvarra, s rögtön körülveszik a háziállatai.

– Mi kéne, na mi kéne? – kérdi tőlük.

A macska a lábához dörgölődik.

– Máááj! Máááj!

A kutya a farkát csóválja s ugat:

– Csont, csont, csont! – Egyet még ásít is. – Huuuús!

A réce a vizesvályú mellől hápogja:

– Hát-hát-kása! Hát-hát-kása!

A galamb a dúcból burukkolja:

– Ku-ú-kurica! Ku-ú-kurica!

A ló kiröhög az istállóból:

– He-he-he-here! He-he-he-here!

A tehén is kihümmög:

– Mmm-málé! Mmm-málé!

A disznó kiröfög az ólból:

– Dara, dara, dara!

Népi megfigyelések

Január 18 – Piroska napján, ha fagy, Negyven napig el nem hagy.
Január 22 – Hogyha fénylik Vince, megtelik a pince. Ha esik, nem lesz jó bor az évben
Február 2 – Gyertyaszentelőn, ha esik a hó, fú a szél, nem marad soká a tél
Február 6 – Ha csikorog a fagy, a tél nemsoká abbahagy.

Kijelenthetem, hogy január 18-án nálunk fagyot, így ha hinni lehet a népi mondásnak, akkor még egy ideig el fog kelleni a bundás sapka. De hogy mi módon tudtuk meg?
Nagyon egyszerűen: két műanyag edénybe mindenféle színes img_5237dolgot tettünk, majd negyedig vízzel töltöttük. Mikor elkészültünk, az egyik üveget az ablakpárkányra, a másikat pedig, egy szeles helyre tettük. Az ablakpárkányra helyezett üveget naponta többször is meg tudjuk lesni és figyelemmel tudjuk kísérni a változásokat (olvadás-fagyás). Aztán kipróbáltuk az interneten látott buborékfújást is. Igazából nekünk kicsit máshogy sikerült, de ügyesebb anyukáknak, apukáknak és nagyobb gyerekeknek ajánlom kipróbálásra, mert a videó alapján igazán látványos is lehet. A nyáron használt szappanfújóval kell a mínuszokba buborékokat fújni, és elvileg kis apró zúzmarák sikeredhetnek belőle.
https://www.youtube.com/watch?v=hc93y4uNe7c

De ezen kívül, alkottunk egy benti időjárás megfigyelőt is. Az elkészítése egy asztalnál, de mégis külön-külön történt. Barnus a saját ollójával, filcével, papírjával vágott és rajzolt, míg én elkészítettem a megfigyelő korongot. 6 részre osztva, 6 különböző időjárást tudunk megfigyelni. Napsütés, felhő, havazás, fagy, vihar/eső, szél. Mikor kész lett, az igazat megvallva nem tudtam eldönteni, hogy mennyire fogja majd lekötni. De így pár nap elteltével, azt veszem észre, hogy napról napra egyre jobban szereti. Beépítettük a reggeli teendőink közé: redőnyfelhúzás, kikukkantás, megfigyelés: Napsütés? Havazás? Szél? Eső?
img_5238Mivel az ajtajára került és a saját magasságába, így napközben is sokszor jut eszébe, hogy kinézzen az ablakon és megállapítsa az aktuális időjárást. Személy szerint örülök neki, hogy akár egy napon belül több lehetőség is van. Nekem egy borongós napon a felhő jutott eszembe, Barna pedig észrevette a napot valahol elbújva a felhők között (melyet meg is mutatott) és szerinte sütött a nap, így aznapra a napocskára került a nyilacska.

Tervezek ennél egy sokkal interaktívabb táblát, de azt már filcből és azon az évszakok jellemzőivel is. Ha kész leszek, szívesen hozom a tapasztalataimat.

Gyöngy

Baba-mama jóga jó kis móka II.

Elérkezettnek láttam az időt, hogy szintet lépjünk. A második szint 3-tól 6 hónapos korig szól. Nem azonnali váltással kezdtük, hanem finom átmenettel. A régi gyakorlatsorba 1-1 új pózt is becsempésztem. A könyv leírja a póz megnevezését, majd lépésről-lépésre a mama mozgását, majd azt, hogy eközben a babát miképp vonjuk be. Az első szakaszban több póz is volt, amit már eleve ismertem, így tudtam mi a lényeg, miképp kell/kellene a tagjaimat beállítani. Az új pózok viszont okoztak némi nehézséget. Még segítségért is folyamodtam a szomszéd anyukához Barbarához, akitől a könyvet kaptam. Noha ő nem oktató, de elég rutinos, és már a könyv gyakorlatait is végig csinálta 3 gyerekénél, így igen hasznos tanácsokat tudott adni. Kezdve azzal, hogy legyek türelmes magamhoz. Azóta a gyakorlatok végzését lassabb mozdulatokkal és a légzésre jobban koncentrálva végzem. Ha berögzül a helyes testtartás, no meg kicsit jobban nyúlnak az izmaim, onnantól nem lesz gond (remélem). 🙂

Őszintén bevallva vannak pózok, amiknél az én kivitelezésem meg sem közelíti azt, ahogy leírják. Tudniillik az én lábizmaim, úgy gondolják, nekik nem szükséges nyúlni 😀
A legviccesebb, mikor lépésről-lépésre olvasva az instrukciót igyekszem felvenni a pózt és érzem, hogy kezdenek kiszakadni a tagjaim – eközben a drága kis Sólyom madaram a lábamat rugdosva ezerrel magyaráz, mintha bíztatna – az utolsó instrukció a következő: Mosolyogj rá a babádra! Na ez a mosoly nem őszinte, inkább csak magamon nevetek. Viszont, hogy Sólyom milyen jókat mulat azon, ahogy erőlködök, nyögök néha…. igazán erőt ad! Ha Ő nem mókázna közben, talán nem is lenne kitartásom hozzá.

A baba tornáztatása, átmozgatása is más az előző szakaszhoz képest a fejlődésének megfelelően. A baba bevonása is ehhez mérten változik.

1.jpg
Játék a babával a félkerél-póz közben, ez a babaröptetés.

Ezt a rész Sólyom azért is élvezi jobban, mert a figyelem csak az övé.

Szerencsére Sólyom kedvenc pózai ebben a szakaszban is benne vannak, bár ha nem lennének, a kedvéért akkor is megcsinálnánk. 🙂
Az új kedvence a röptetés, végül is mi más is lehetne, ha már egyszer Sólyom a neve 🙂
A labdázást továbbra is a gyakorlatsor végén szoktuk csinálni. Ami ebben változás, hogy már egy ideje nem hasal el rajta, hanem közben feltámaszkodik, hogy nézelődhessen.
Viszont, hogy említsek olyat is, ami nem nyerte el a tetszését, az a pihenő póz. Se az előző gyakorlatsornál, se ennél nem sikerül kiviteleznünk, ugyanis Sólyom túl fürge. Úgy jutottunk közös nevezőre, hogy ahelyett hogy magamra fektetném, inkább a mellkasomra ültetem és mondókázok míg én fekszek. Ebben a kivitelben már neki is szokott tetszeni.

Bár magam is feszegetem testi korlátaimat, még mindig azt mondom, hogy érdemes belekezdeni. Közös móka és még formába is lehet jönni közben!
Mint köztudott, a mozgás és a beszéd fejlődése szoros kapcsolatban állnak, így a babának is nagyon hasznos.

DSC_4260j.jpg

 Az első jógáról szóló cikket itt találjátok.