Azok a bizonyos „K” betűsök és hüvelyesek

– a terhes nők, a szoptatós anyukák és a totyogók mumusai. A karalábé, karfiol, káposzta, bab, borsó, lencse és társaik tele vannak hasznos anyagokkal (vitamin, rost, fehérje), mégsem örvendenek nagy népszerűségnek ezekben az időszakokban. Puffasztó hatásuk miatt sokan félve adják az érzékeny gyomrú kisdedeknek, jóval a hozzátáplálás után is. Terhesen az ember lánya örül, ha a magzat elfér a feszülő pocakban, nem hiányzik hozzá a puffadás, szoptatás alatt pedig a legtöbben teljesen lemondanak ezekről a zöldségekről, nehogy a tejbe jutó anyagokkal a babának okozzanak hasfájást.
A terhesség alatt én is elkezdtem kerülni a „K” betűsöket, aztán amikor már a brokkolit és a borsót is kipiszkáltam a tányér szélére, a férjem meg volt győződve róla, hogy épp a „B” betűs élelmiszerekre haragszom… Mikor a kisfiam megszületett, megismerkedtünk a „hasfájósság” nehézségeivel, így aztán megint nem mertem ilyesmiket enni, hiszen Máté anyatejes baba volt. Mire elkezdtük a hozzátáplálást, már rendesen beleástam magam a témába, hiszen a legtöbb főzelék hüvelyesekből és káposztafélékből készül. Én pedig nem akartam visszahozni a sötét hasfájós korszakot. Kutakodtam, kísérleteztem, meghallgattam más anyukák tapasztalatait is, és arra jutottam, hogy némi előkészülettel és körültekintéssel a legtöbb esetben megelőzhetőek a „mumuszöldségek” okozta kellemetlen tünetek. Össze is gyűjtöttem azokat a módszereket, amik nálunk leginkább beváltak:

1. Amiből lehet, kímélőbbet választok. A hüvelyesek közül ilyen például a vörös lencse, és a mungóbab. Káposztafélék közül a kínai kel és a kelbimbó a „legkönnyebbek”.

2. A hüvelyeseket már a főzést megelőző éjszaka beáztatom, hogy kioldódjanak a puffadást okozó anyagok.

3. A főzéshez lecserélem a vizet, amiben áztattam, és a forrás után is vizet cserélek a zöldség alatt. Ha hab keletkezik a főzés közben, azt leszedem egy kanállal.

4. Amikor káposztafélét készítek, kivételesen nem teszek fedőt az edényre, és gyakran megkavarom a főzeléket, így elősegítve a gázokat képző illatanyagok távozását.

5. Bár szinte mindegyik szakácskönyv úgy kezdi a főzelékrecepteket, hogy „pirítsunk egy kis hagymát”, én inkább kihagyom ezt a lépést. A hagyma önmagában is puffasztó, jobb, ha nem kombináljuk ezekkel a zöldségekkel.

6. A kömény a barátunk! Nem véletlenül javasolják hasfájós babáknak a köményteát. A főzelékhez őrölt változatot szoktam adni, így nem lesznek majd a kész ételben zavaró magocskák.

7. És végül az egyik legnehezebb: a lassú evés művészete… Anyaként sem egyszerű ezt betartani, és a babákat se könnyű rávenni, mikor az evést csak egy kötelező körnek tekintik a fontos felfedeznivalók közepette. Pedig érdemes próbálkozni vele, hiszen a kapkodással az ember sok levegőt nyel, ami sokat tud rontani a „gázos” helyzeten…

Ha mindezeket betartjuk, akkor is nagyon fontos, hogy odafigyeljünk a saját, vagy babánk testének jelzéseire. Ha valamelyik zöldség még így is hasfájást, puffadást okoz, azt inkább ne erőltessük, és tényleg tegyük a „mumus” kategóriába!

Kuktanyu

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s