általános kategória bejegyzései

Montessori alapok – kozmikus megismerés

A Montessori módszer negyedik alapterülete a kozmikus megismerés vagy másképp: bevezetés a tudományok világába – talán mind közül ez a legizgalmasabb! Annyira tág és sokrétű, amennyire a gyerekek kivancsisaga az. Gondoljuk csak a sok “mi az?” és “miért?” kérdésre, amit naponta feltesznek nekünk. A gyerekek mindent tudni akarnak, mindent szeretnének felfedezni, megismerni és kipróbálni – és ki mástól számíthatnak segítségre, mint a szüleiktől.

Ez a teIMG_5511rület ezt a határtalan kiváncsiságot igyekszik kielégíteni. A kozmikus megismerés tulajdonképpen mindent magában foglal, a körülöttünk levő világ és önmagunk megismerését is. A testrészektől kezdve az állatvilágon át a naprendszerig tényleg minden beletartozik! Mariann a képzésen úgy fogalmazott, ez a Montessori módszer koronája. Nézzétek meg a játékokat és döntsétek el magatok, ti hova sorolnátok!

Montessori alapok – kozmikus megismerés Tovább olvasása

Advertisements

Montessori alapok – matematika

A praktikus eszközök és az érzékelés után nézzük, hogyan közelíti meg a Montessori módszer a matematikát. Tőlem ez a terület áll a legmesszebb – valószínűleg azért, mert ez a leginkább “iskolaszagú” 🙂 Ráadásul rengeteg fejlesztő játékot találunk a játékboltok polcain és az interneten is ebben a témakörben. Részemről én úgy gondolom, talán túl sokat is!

A következő feladatok azonban valóban cselekvés, játék és élmények között vezeti be a gyerekeket a számok világába. “Montessori megfigyelése szerint a matematika elvont fogalom, ezért úgy vélte, ahhoz, hogy a gyerekek képesek legyenek megérteni, olyan konkrétta kell tennie, amennyire csak lehet.” – írja Maja Pitamic a Tanítsd meg, hogyan csináljam! című könyvében.

Természetesen lényegesen messzebb mennek a matematika világában a Montesori eszközök, mint amit most bemutatok. Összeadás, kivonás, szorzás, osztás, törtek …. de talán ezt ráér intézményes keretek között elsajátítani a gyerekeknek.

Vágjunk bele, jöjjenek a játékok:

rudak

Rudak

Klasszikus Montessori eszköz, 1-től 10-ig mutatja be a számokat. A piros, kék színekkel pedig már a páros.páratlan fogalmakat is jelzi. Miután a rudakat sorba raktuk, a számokat mutatú kártyákat is mellé tudjuk illeszteni. Otthon akár színes kartonból is elkészíthető. Később akár az összeadás is gyakorolható vele.

IMG_5495Doboz orsókkal

A feladat egyszerű: annyi orsót kell a rekeszbe tenni, amennyit a felette lévő szám mutat. Kiválóan rávezeti a gyermekeket arra is, hogy a 0 hogyan illeszkedik a többi szám közé.

IMG_5517Zsetonok és számok

Annyi zsetont kell a kártya alá tenni, amennyit a kártya mutat.

IMG_5516Tizes számrendszer

Haladóknak való feladat: egyes, tizes, százas és ezres nagyságrendek bemutatása. Mindenképp hasznos tapasztalás, hogy kézbe tudják venni az ezres kockát. A szemükkel és a kezükkel is tapasztalják, hogy micsoda különbség van az 1 és az 1000 között.

IMG_5523Dobókocka

A dobókockákkal sokféle játékot játszhatunk. Az egyik legegyszerűbb, ha kitalálunk valamilyen csalelkvés (pl. guggolás) és annyiszor kell megcsinálnunk, ahányat dobunk.

IMG_5499Egy zsák pénz

Otthon is könnyedén előállítható, ráadásul a zsák helyettesíthető bármi mással, ami a gyermekünket érdekli. A fealadat: annyi darab pénzt (pláne ha van még régi 1 Ft-os) kell a zsákba tenni, amennyit a papír mutat. A lap hátoldalára rá is rajzolhatjuk a karikákat, ezzel segítve az önellenőrzést.

IMG_5519Halak az akváriumban

Az előző feladat pepitában – itt halakat kell fogóval az akváriumba tennünk.

IMG_5520Pom pom

Még mindig ugyanaz a feladat, csak épp pom-pomok jönnek szépen egymás után.

IMG_5508_mKatica I.

Ehhez a játékhoz kell némi szülői előkészület, kellenek hozzá színes dióhéj katicák megfelelő számú pöttyökkel. A feladat, hogy arra a leveken lévő szám és a katica pöttyei megegyezzenek egymással, és ha mindent jól csináltunk a katica és a levelek színe is meg fog egyezni.

IMG_5507_mKatica II.

Ugyanazok a katicák egy másik játékban is aktívan részt tudnak venni. Itt már több mindenre kell figyelni, számok és színek mátrixában kell a katicákat elhelyezni.

IMG_5498Mindent bele!

Egy igazán összetett feladat így a végére: mutatja, hogyan mutatjuk a számokaz az ujjainkon, korongokkal és számképpel megspékelve.

Samu tanul

A Montessori alapok sorozat korábbi részei:

Montessori alapok – tudás első kézből

Montessori alapok – praktikus eszközök

Montessori alapok – érzékelés

A következő részben a kozmikus ismeretekről lesz szó.

Montessori alapok – érzékelés

A praktikus eszközök, mindennapi otthoni feladatok után jöjjön valami egészen más: az érzékelés. Mi, felnőttek legtöbbször a szemünkre és a fülünkre hagyatkozunk – de a világ ennél sokkal színesebb és a gyerekek ennél sokkal érdeklődőbbek és nyitottabbak. Ők minden érzékszervüket használják, amikor felfedezik a környezetüket. Samu naponta meglep, hogy olyan hangokra felfigyel, amiket én meg sem hallok, olyan dolgokat meglát, amiket én észre sem veszek, olyan dolgokat fog meg, amiknek a tapintása nekem már fel sem tűnik, és olyan érdeklődéssel próbál ki minden új ételt, szagol meg mindent, hogy elszégyellem magam. Úgy gondolom, nekik minden egyes nap csoda – annyi élmény, annyi tapasztalat, amit mi felnőttek már elgondolni se tudunk. Legszebb emlékeim közé tartozik, ahogy a játszótéren állva megerősödik a szél és Samu ámulattal nézi, ahogy felkapja a leveleket és csak sodorja maga előtt. Hangos kiáltással mutatja, hogy a fák is hajladoznak. Az ujját a füléhez emeli, így mondja, hogy hangos is. A kezeit kiteszi, élvezi, a szél tapintását. Felfedezi a szelet – minden érzékszervével tanul.

Az érzékelés eszközeinek polcán egy Montessori óvodába járó gyerek minden érzékszervét kipróbálhatja és szabadon használhatja! Nem szűkítik le a tapasztalást a hallás-látás felnőttes korlátai közé. Két csoportot különböztetnek meg az érzékelésben: a térbelit és az érzékszervit. A térbeli érzékeléshez tartozó játékok inkább intézményi keretek között megtalálhatók, de az érzékszervi érzékelés játékait akár otthon is könnyen elő tudjuk állítani. Garantált, hogy sikerünk lesz!

Térbeli érzékelés

img_5415Rózsaszín torony

A rózsaszín torony a Montessori módszer egyik szímbóluma – 10 db fakocka, ahol a legkisebb kocka éle 1 cm, a legnagyobbé pedig 10 cm. Pontosan úgy használhatjuk, mint bármelyik építőkockát, hagyjuk, hogy kedvükre játszanak vele a gyerekek. Tökéletesen alkalmas a nagy és kicsi fogalmak megtanítására.

barna lepcsoBarna lépcső

A barna lépcső megint egy klasszikus eszköz – 10 hasáb, amiből bármi építhető. Ha lépcsőként egymás mellé tesszük, gurítsunk le rajta egy labdát, és hallgassuk meg milyen szép zene szól.

hengerHengersor

A hengersor a harmadik nagy klasszikus – biztos, hogy képen már mindenki számtalanszor találkozott vele. 10 különböző méretű hengert tartalmaz, és az egyik kedvelt játék, hogy csukott/bekötött szemmel kell a kivett hengereket a helyükre visszatenni. (nem hangzik könnyű feladatnak :))

Érzékszervi érzékelés

Színpárok és színárnyalat

Szemet gyönyörködtető színek – Montessori alapvetések közé tartozik, hogy a környezet és a játékok is szépek legyenek, harmóniát teremtsenek. Ha csak ránézek ezekre a színekre, szebb lesz a napom 🙂

Színpárokat többféleképpen is kialakíthatunk: használhatunk sima színes karton lapokból kivágott kártyákat, minden színből 2-2 darabot és a feladat, hogy meg kell találni a párokat. Használhatunk színes gyöngyökkel töltött üvegeket is, és azokat kell a megfelelő színű kartonhoz tennünk.

Színárnyalathoz már komolyabb mennyiségű színes papírra lesz szükségünk (ahogy a képen is látszik). A feladat, hogy az összekevert színekből tegyünk ki egy színárnyalat sort.

turkadobozTurkadoboz

A tapintás feladata: dugjunk apró tárgyakat (amiket előtte megmutatunk) a dobozba (rizs, bab, akármi közé), amiket aztán az ügyes kis kezek megkereshetnek.

titokzacskoTitokzacskó

Egy otthon is könnyen elkészíthető játék: egy zacskóba közösen tegyünk be pár kincset, majd kérjük meg, hogy csukott szemmel vegye ki a kulcsot/kanalat. A tapintáson keresztül kell rátalálnia, a szeme nem segíthet.

Egy gyakorlottabbaknak való verzió, ha már 2 zsákunk van, mind a kettőben 5-10-15 gyöngy. Az egyik zsákból kiveszünk egy gyöngyöt, és azt kérjük, hogy a másik zsákban keresse meg a párját csukott szemmel. (Természetesen ugyanaz a gyöngy készlet kerül mind a két zsákba)

súlydobozZörej doboz

Kétszer 4 dobozra (akár pezsgőtablettás doboz) lesz szükségünk, és 2-2 dobozt ugyanazzal kell töltenünk (búzadara, só, rizs, lencse). A feladat, hogy megtaláljuk a párokat. Önellenőrzés: az ugyanazzal töltött dobozok aljára ugyanolyan mintát (kör, háromszög, kis virág) rajzoljunk.

suly dobozSúly doboz

Az előző feladat pepitában, itt nem a fülünkre, hanem a kezünkre lesz nagy szükség, hogy megtaláljuk az azonos súlyú párokat.

tapintasAnyagok

Különféle anyagokat (selyem, pamut, tüll stb) teszünk egy kosárba, mindegyikből 2-2 darabot. A feladat, hogy csukott szemmel keressük meg mindegyik anyagnak a párját.

Íz érzéklés

Az óvodai verzió lehet pipettás üveg, de otthon akár kis tálkák is megteszik. A keserű, édes, savanyú ízek tanítására alkalmas. De akár különböző gyümölcs felismerést is játszhatunk.

mértani testekMértani testek

A mértani testek kézbe fogása is már egy fontos tapasztalás, ez gömbölyő, ennek éles a széle – mind-mind hasznos emlékké változik majd az iskolai évek alatt. Akár grízzel töltött tálcában is hempergethetjük őket, hogy lássuk melyik milyen nyomott hagy.

Ne felejtsük, hogy rajtunk is múlik, mennyire marad nyitott gyermekünk a világra, adjunk lehetőséget minden érzékszervét használni és kipróbálni!

Samu tanul

Montessori alapok – praktikus eszközök

Az első rész inkább elméleti megközelítése után most jöjjenek a kézzel fogható dolgok! A négy alapterület közül elsőként a praktikus eszközökkel érdemes megismerkedni. Hogy miért? A praktikus eszközök vagy másképpen a mindennapi élet feladatai több szempontból is megérdemlik a kellő figyelmet. Először is ezek az eszközök, tevékenységek önállóságra nevelnek, a gyerekek átélhetik, hogy ők is “úgy” és “azt” csinálják, mint a felnőttek, és közben egyre ügyesebben boldogulnak a napi élet kihívásaival. Másrészt a közösségben való létezés alapjait és iratlan szabályait is megtanulják és alkalmazzák általuk. Harmadrészt ezek azok a játékok, tevékenységek, amiket otthon, nagyobb beruházás nélkül meg tudunk valósítani. Talán úgy is lehetne fogalamazni, hogy ezek adják az alapot egy önálló élethez.

Lehet, hogy ez komolyan hangzik, de a játékok igazi játékok, a tevékenységek pedig igazi felnőtt-utánzások. 🙂

A közösségben való élethez hozzátartozik, hogy vigyázunk egymásra és vigyázunk a körülöttünk lévő tárgyakra (használati vagy játék teljesen mindegy). Pontosan ezért érdemes megtanítani a gyerekeknek (jó példával előljárva), hogyan kell egy széket áthelyezni (két kézzel megfogva), egy ajtót becsukni (nem becsapni) vagy éppen köszönni, mikor megérkezünk és elmegyünk. Talán jelentéktelennek tűník a gondolat, de Mariann többször hangsúlyozta, hogy bizony naponta találkoznak azzal, hogy ez nem természetes mint ahogy azzal is, hogy az öltözés helyett a kicsiknek az öltöztetés a megszokott. Sok-sok napi rutin feladatba tudjuk otthon is bevonni a gyerekeket, a konyharuha felakasztásától a növények locsolásáig, ötleteket találtok egy korábbi írásban is.

A Montessori óvodákban a négy alapterületnek (praktikus eszközök, érzékelés,

img_5387
Praktikus eszközök a Ficserkében

matematika és kozmikus megismerés) négy külön szekrényt dedikálnak – természetesen nyitott polcokról, és a gyermekek számára szabad mozgást biztosított teremről van szó. Minden játékból csak egy darab található – ha többen is ugyanarra pályáznak, bizony valamilyen barátságos módon kell megoldást találniuk. A játékokat kis tálcákra helyezik, hogy a gyerekek könnyedén asztalhoz vagy a szőnyegükhöz tudják vinni azokat. És természetesen alapszabály, hogyha elvittél valamit, vissza is kell pakolnod a játék után.

A következő játékok mind otthonelkészíthetőek és játszhatóak – ne felejtsük el azonban, hogy az óvodában a gyerekek választanak, azzal játszanak, ami érdekli őket és senki nem kényszeríti őket kanalazásra, ha éppen kupakokat párosítani van kedvük. Otthon valószínűleg nem alakítunk ki majd négy komplett szekrényt az alapterületeknek, de pár különböző játék talán elfér egy polcon – és a választás szabadságával máris megajándékozhatjuk az egyébként is önállósodásra vágyó gyerekeket. Minden új feladatnál először mutassunk be – lassan és pont úgy, ahogy majd szeretnénk viszontlátni!

Jöjjenek a játékok, amelyek a mindennapi életben segítenek a gyerekeknek:

Találd meg a helyét

Egy könnyen és ezerféleképpen elkészíthető játék. Fénymásoljunk le kulcsokat, gombokat, hűtőmágneseket, pillangókat… bármit, lamináljuk és utána már csak mindennek meg kell találni a helyét. Nehezíthetjük a feladatot, ha nem színesben, hanem fekete-fehérben másolunk.

ponpon-szinek

Pon pon válogatás – színek szerint

Színes pon-ponok és színes poharak szükségesek a játékhoz, ahol a cél, hogy minden pon-pon a megfelelő színű edénybe kerüljön. Játszható kézzel vagy akár valamilyen fogóval is. (Minden játékot először kézzel játszunk, és csak utána fogóval!)

kanalazas

Kanalazás

Két edény és egy kanál található a tálcán. A feladat, hogy a magok (vagy amit épp a tálkába öntöttünk átkerüljön az üres edénybe). Fontos, hogy mindig bal oldalt legyen a teli edény – ez majd az írás és olvasásnál segít, hiszen azt is balról jobbra végezzük.

ontes

Magok öntése

A következő lépés a kanalazás után – az öntés. A kancsót mindig két kézzel fogjuk. Nagyon tetszik, hogy üveg kancsót és porcelán poharat látni a Montessori óvodákban, pont olyanokat, amiket mi is használunk. A mindennapos gyakorlás során a kicsik megtanulják megfelelően használni azokat, és később is magabiztosan nyúlnak majd törékeny tárgyakhoz.

viz-ontes

Víz öntése

A magok, lencsék kanalazása és az öntése után következzen csak a víz öntése – ez a legnezebb a sorban, és az első két feladat segít abban, hogy ebben is sikerélménye legyen a gyerekeknek.

zokni_parositas

Zokni párosítás

Micsoda segítség a házi munkában, ha a gyerekek megkeresik a párokat nekünk. Semmiképp ne apa 10 pár fekete zokniját bízzuk rájuk, hanem színes, mintás zoknikat használjunk. 🙂

teregetes

Teregetés

Teregetésben nagyon sokan jeleskednek, mivel jellemzően utánoznak minket ebben a születéstől hat éves korig tartó időszakban. Akár ilyen baba-teregetőt is használhatunk, hogy könnyebben boldoguljanak.

csiesz

Csípesz

Ha már teregetés, akkor újra a csipesz – tehetünk a sünire tüskéket, akár színek szerint is.

Csavar és anya

Többféleképpen is előkészíthető ez a játék. Az egyszerűbb megoldás, ha két külön edénybe helyezzük az eltérő méretű csavarokat és az anyákat – és így kell megtalálni a párokat. Vagy némi barkácsolással fixebbé is varázsoljuk a játékot.

zsebkendo

Hajtogatás

A hajtogatást varással segítjük, keresztbe és/vagy átlósan is átvarjuk az anyagot, ezzel könyítve meg a feladatot – hajtsd össze a zsebkendőt a vonalak mentén. (Mindig felülről lefelé, balról jobbra haladjunk.)

terites-jobb

Terítés

A családban való életnek velejárója, hogy vannak feladatok, amiért én vagyok felelős. A terítésben már az egészen kicsik is segíthetnek – ehhez kiváló gyakorlás ha egy előre rajzolt terítési mutatót készítünk nekik.

uvegekkupakok

Üvegek és kupakok

Korábban már volt erről szó, de mivel klasszikus praktikus eszköz, ebből a felsorolásból sem maradhat ki.

reszeles

Reszelés

A konyhában egyébként is sok időt töltünk, és amíg mi főzünk, adhatunk olyan játékokat a gyerekeknek, amit mellettünk tudnak végezni. Ilyen lehet például a száraz zsemle reszelése és szitálása…

kavedaralo2

Kávédarálás

… vagy akár a kávédarálás is.

montessori-mat

Szőnyeg összehajtás

A Montessori óvodók alapfelszereltsége a játszószőnyeg – amivel a játszótárs kiválasztásának döntési joga is jár. Azaz mindenki eldöntheti, hogy egyedül akar játszani vagy éppen valakivel, akinek kedve van csatlakozni. A szőnyeget a játék végén mindig össze kell tekerni.

Öltöztető keretek

A keretek segítségével a kicsik megtanulnak gombolni, cipzárt használni, fűzni – sokkal könnyebben mintha a saját ruhájukon kezdenék a gyakorlást. A nagyobb gombok, lyukak egyszerűbbé teszik a feladatot. Mindenesetre ne gondoljuk, hogy két perc alatt megtanulnak cipőtfűzni – a jó munkához még így is idő kell 🙂

cipzaras

Cipzáras zsebkendőtartó

Tarthatunk benne zsbkendőt is persze, de talán más kincseket még inkább. A gyerekek szívesen pakolnak be és ki, újra és újra…és úja és újra.

A következő részben az érzékelésről lesz szó, az első részt pedig itt találod: Montessori alapok – tudás első kézből

Samu tanul

A képek forrása: http://www.howwemontessori.com, http://www.montessorijpurney.com, http://www.montessoriworld.org, pinterest

Montessori alapok – tudás első kézből

Ha az embert lelkesíti valami, egyre többet akar tudni róla – így voltam én is a Montessori eszközökkel és módszerrel. Teltek a hónapok, sokat olvastam, több ötletet átültettem a gyakorlatba és minden működött. Naná, hogy lelkes voltam és persze, hogy egyre több kérdésem lett, amire szerettem volna választ kapni! De hol és hogyan?! Ahogy buzgón kerestem valami megbízható információ forrást, rábukkantam a Ficserke családi napköziben egy programra, amit nekem találtak ki: Montessori otthon – képzés szülőknek, amit nem kisebb ember, mint a Magyarországi Montessori Egyesület elnöke, Stefán Mariann tart. Nem volt kérdés, hogy ott a helyem, mint ahogy az sem, hogy most boldogan mesélek nektek az ott hallottakról.

Először is pár szó Mariannról – képzeljetek el egy mosolygós hölgyet, akiből árad a nyugalom, a kérdéseiben ott az érdeklődés és a figyelem. Egy olyan embert, akivel jó lenni, akit jó hallgatni – és miközben figyeled, azt kívánod bárcsak tudnád mindazt, amit ő. A nap során kiderült róla, hogy nem csak szakmai tapasztalata óriási, hanem nagymama is – így aztán óvónőként, szülőtársként is támogatni tud. A Ficserke természetesen ízig-vérig Montessori hely, már megérkezni is jó érzés volt, de az ott lévő sok-sok játék mellé Mariann még rengeteg olyan öteletet hozott, amit otthon is könnyen meg lehet valósítani.

Számos dologról esett szó, történelmi háttérről, a magyarországi Montessori intézmények létesítéséről és fejlődéséről éppúgy, mint az alapelvekről, a tanulás folyamatáról és természetesen a gyerekekről. Részletesen mesélt Mariann a négy alapterületről, melyek a praktikus eszközök, az érzékelés, a matematika és a kozmikus megismerés. Ezekhez millió játékot, hasznos ötletet hozott, amit külön-külön én is megosztok veletek a következő hetekben.

Először azonban jöjjön három olyan gondolat, ami engem mélyen megérintett!

Kezdjük talán az önállósággal – számomra ugyanis ez különösen érzékeny téma. Azt leto%cc%88ltesszeretném, ha Samu boldog és önálló ember lenne – gondolom ez nem valami egyedülálló vágy az anyák körében. 🙂 A Montessori alapelvek között szinte az első sorban szerepel – “Segíts, hogy meg tudjam csinálni egyedül”. Ez volt az egyik első dolog, ami még a kezdetek kezdetén engem megérintett. És ha őszinte vagyok, úgy gondoltam, ezzel mi jól állunk. Odafigyelek és megragadom a lehetőségeket, hogy önállóságra neveljem a fiam. Miközben Mariann mesélt egyre több történetben magamra ismertem, de a rossz fajta aha élménnyel. A legszebben (és legfájóbban) talán úgy lehet ezt megfogalmazni, hogy “Ne szolgáld ki a gyermeked, hanem tanítsd!” Ehhez persze idő kell és odafigyelés. Mert lehet mindig sietve indulni és gyorsan ráadni a gyerekre a ruhát, de akkor az óvodában ne várjuk tőle, hogy majd egyedül öltözzön. Lehet, de nem érdemes, és van másik lehetőség is: lehet korábban indulni, és lehet őt megtanítani egyedül öltözni/vetkőzni – kétségkívül több időt, energiát és türelmet igényel, de ezzel segítünk neki igazán. Tanulni csak gyakorlással lehet, amiben benne van a hiba, a kudarc, de legvégül mégiscsak ott csillog a siker, amiért megéri. Megéri fél órával előbb elindulni, megmutatni újra és újra, bízni benne és rábízni. Maguk a játékok is egytől egyig támogatják a gyerekek önállóságát, ugyanis mindegyikben benne van az önellenőrzés lehetősége. Különböző színű pöttyök, számok adnak iránymutatást az eszközök hátulján a kicsiknek, de természetesen a ‘helytelen’ megoldás nem rossz, csupáncsak tanít – hogy újrakezdeni és jobban csinálni mindig lehet.

A második gondolat, ami számomra nagyon hasznosnak bizonyult a tanulás folyamatáról szól. Nyílván én is jártam iskolába, és hozom a saját élményeimet onnan, de amit itt images-1hallottam más perspektívát ad. A gyermek először próbálkozik, majd gyakorol, végül tudást szerez. Senki nem várja el tőle, hogy elsőre vagy tizenkettedikre tökéletesen menjen a rózsaszín torony felépítése, időt és teret kap a tanuláshoz. És ami a hab a tortán, a fogalmi meghatározást, a “leckét” csak és kizárólag a tudás megszerzése után kapja – ovónőtől/szülőtől. Azaz nem azzal kezdem, hogy “Gyere, ülj ide mellém, ez itt a nagy, ez meg a kicsi. Na, melyik a nagy?” Hanem ha van kedve a kockákkal játszani, játszik (=próbálkozik) és ha már sokszor játszott (=sok tapasztalatot gyűjtött) és felépíti a tornyot (=tudást szerzett), leülök mellé és megkérdezem, van-e kedve megtanulni, mi az, hogy nehéz? (=fogalmi meghatározás)

Az utolsó gondolat, ami szíven talált Maria Montessori elsődleges célja, miszerint abban akar segíteni, hogy Találd meg a helyed a világban! Ismerd meg a környezeted, a közelit, a img_9993távolabbit, a világot, és találd meg azt, amiben te hozzá tudsz tenni. Sokszor érzem úgy, hogy nehéz az egyszerű úton járni, mert annyi minden vesz minket körül, annyi minden hívogat – ezt is, azt is akarjuk. Gyerekvállalás és nevelés területén meg különösen túl sok az inger – ez is van, az is van, ilyen fejlesztés, olyan fejlesztés, ilyen szuper eszköz meg olyan szuper eszköz, ezt próbáld ki, de azt mindenképp – hogy az ember miközben a legjobbat szeretné a gyermekének belefullad az akarásba. De ha azt mondom magamnak, hogy az a célom, Samu boldog legyen úgy, hogy megtalálja a helyét a világban akkor máris nincs másra szükség, mint hogy leüljek mellé és figyeljem merre jár épp ezen az úton és támogassam úgy, hogy a sok tapasztalás és megélés között önálló ovissá cseperedjen.

Persze nem tudom kihagyni, hogy magamra nézve is elgondolkodtat ez a mondás – vajon én magam ott vagyok-e, ahol lenni szeretnék. És ha nem, hát semmi baj, a hiba a gyakorlás velejárója, lehet újra kezdeni, ha éppen úgy áll a dolog. Hogy tudnám megtanítani a gyerekemnek, hogyan kell játszani, ha én magam nem tudok. Hogy tudnám megtanítani, hogyan kell boldognak lenni, ha én magam nem tudok. Hogyan tudnám megtanítani, hogyan találja meg a helyét a világban, ha én magam nem keresem.

A következő részekben a négy alapterületről lesz szó bővebben, ezek a praktikus eszközök, az érzékelés, a matematika és a kozmikus megismerés.

Samu tanul

Ajándék dömping

Sokat gondolkoztam, hogy miről is írhatnék így az ünnepek táján: adventi készülődés, karácsony négyesben, vagy a vendégsereg és családlátogatás két gyerekkel. Végül az ajándékok mellett döntöttem, mert ez okozott a legnagyobb fejtörést.

Mivel L. első szülinapja pont karácsony után esik, idén még több ajándékkal kellett számolnunk.

Már jó előre, még október végén, megírtuk minden rokonnak, hogy mit szeretnénk a gyerekeknek (1 ajándék/rokon), hogy értelmes ajándékot kapjanak, amivel aztán sokáig tudnak az év folyamán játszani és ne a sarokban, még rosszabb esetben a kukában végezzék.

De már így is annyi játékunk van – hangzott el a férjem szájából. És tényleg! Átnéztem a játékokat még november folyamán és 2 hasonló játékból az egyiket elpakoltam 2 kisebb és 1 nagyobb IKEÁ-s dobozba. Ebben segített a nagyobbik lányom is. (A procedúra így zajlott: ő felmutatott L.-nek 2 csörgőt, majd amelyikért nem nyúlt, az ment a dobozba. Így ment ez minden játékkal. Mindkét gyerek nagyon élvezte a játékválogatást). Az eredmény: 5 polcon maradtak (szellősen) játékok, plusz egy IKEÁS doboz plüss állat. (A plüssökkel nem nagyon játszanak, inkább én használom a kicsivel, amikor állatokat, vagy testrészeket azonosítunk be.)

A szelektálást azzal folytattuk, hogy E. (4,5) kiválasztott 5-6 játékot, amivel munnamedár nagyon rég nem játszott és nem is nagyon érdekli már. Ezeket felajánlottuk egy családnak, ahol a karácsonyfa alá nem tudtak ajándékot tenni a gyerekeknek.

De nem voltam elégedett. Vagy 10-12 új játékra számíthattunk a karácsony és a születésnap kapcsán, úgyhogy kezembe vettem az irányítást. Egy-két napig figyeltem, hogy mivel játszik a két gyerek (főleg azokra koncentráltam, amik nagy kedvencek, és amikkel együtt tudnak játszani). Majd december 23-án fogtam egy nagy zacskót és a polcokon kint maradt játékok felét elpakoltam. Egy polcon 3-4 játék maradt. (Sajnos előtte fotóm nincs, de itt a kép a jelenlegi helyzettel). Az ajándékdömping után feltöltöttük a polcokat az új játékokkal. Nem válogatom külön polcra a kicsi és a nagyobb gyerkőc játékait, mert a közös játékot szeretném propagálni. Amúgy is a nagylányom előszeretettel veszi birtokba a babjátékokat a hevesen lángoló testvérféltékenységből adódóan.

Úgy gondolom, hogy ha meguntak 4-5 játékot (kb. január végére), akkor újra előveszem a nagy zacsbookdisplaykót és az IKEÁ-s dobozokat. Kiválogatunk párat a régi játékokból, amik akkor az újdonság erejével fognak hatni. A karácsonyra és születésnapra kapott játékoktól pedig egy pár hónapra búcsút veszünk. Remélem, ezzel a rotációval fent tudom tartani az érdeklődést, nem úszik majd a nappalink a játékoktól és értelmesen tudjuk tölteni a játékidőt.

Bárcsak a könyvekkel is ilyen racionálisan tudnám megoldani a szelektálást. Ez még bizony várat magára, bár a könyvtartó polcok sokat segítettek az éppen kedvenc, vagy újonnan kapott könyvek rendezésében.

Non-native mommy

https://nonnativemommy.com/

Montessori gyerekszoba kialakításáról bővebben olvashattok itt, Samu szobájának átalakításáról pedig itt.

Biztonságban a konyhában

Miután tudatosult bennem, hogy a kisfiammal a hozzátáplálás óta egyre több időt töltünk a konyhában, úgy éreztem, itt az ideje átgondolni, hogyan tegyük mindezt. Kisgyerekes anyukaként természetesen mindig és mindenhol radarszemekkel vizslatom a terepet, és azonnal felmérem a veszélyforrásokat. Ez ilyen tipikus „anyukabetegség”… 🙂 Így jó ötletnek tartottam először azt összeszedni, hogy mik a legfontosabb óvintézkedések a konyhában. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de mióta én anyuka vagyok, az agyam helyén (vagy legalábbis egy nagy részén) kizárólag listák vannak. Tennivalók, vennivalók, stb… Úgy érzem, egyszerűen csak így van esélyem megfékezni az olykor elhatalmasodni látszó káoszt. Így hát természetesen erről a témáról is listát gyártottam. Íme:

1. A korábban említett „radarszememnek” köszönhetően már a járástanulás előtt ledugóztam a másfél méteres magasság alatt fellelhető konnektorokat.

2. A késeket a legfelső fiókban tartom,

3. ahogy az üvegpoharak és a jénai edények is a fenti polcon foglalnak helyet. Ez nagyjából alap, ezekre szerintem minden anyuka gondol.

4. De ne feledkezzünk meg a sokak által a mosdó alatt tartott tisztítószerekről sem! Pakoljuk őket valami atombiztos helyre, ahol totyogónk nem találhatja meg! A mosogatógép tablettából olyat érdemes venni, ami egyesével van csomagolva, vagy még jobb házilag csinálni. (Citromsav, szódabikarbóna, só és kész is. Környezetbarát, olcsó, és a gyermekünknek se lesz komolyabb baja, ha ne adj’ Isten megkóstolja…)

5. A gyufát és az öngyújtót is egy magasan levő polcon tartsuk, lehetőleg zárt helyen! Kicsi rá az esély, hogy babánk használni tudná ezeket, de nem érdemes kísérletezni. Na meg mi van akkor, ha zsenigyerekünk van…

6. Én nem nagyon szoktam olajban sütni, de aki szokott, annak érdemes egy fröccsenésgátlót beszerezni.

7. Ha főzünk, elsősorban a falhoz közeli főzőlapot/lángrózsát használjuk, így kisebb rá az esély, hogy a kicsi magára rántja az edényt egy óvatlan pillanatban! A nyéllel rendelkező edényeket fordítsuk a fal felé!

8. Az asztalon ne tartsunk vázát, vagy más törékeny/nehéz díszt, nehogy a rosszcsont magára rántsa az abrosszal! Vagy ne használjunk abroszt… 😉

9. Ne tartsunk a gyerkőc számára elérhető helyen nejlonszatyrot, a fulladásos balesetek elkerülése érdekében!

10. Amire minél előbb érdemes megtanítani a babákat: a szemeteshez és a sütőajtóhoz nem nyúlunk, a hűtőt/fagyasztót – ha elérhető magasságban van – nem nyitogatjuk! Bevallom őszintén, mi Mátéval még mindig küzdünk néha a szemetes-kérdéssel. Nehéz lehet számára megérteni, hogy ő miért nem nyúlhat hozzá, amikor én igen… De szerencsére csak ritkán jut eszébe, és olyankor nagyon határozottan, de nem túl nagy feneket kerítve neki elmondom, hogy nem szabad. Pont, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Úgyhogy reménykedem, hogy nemsokára végleg leszokik a szemetes-fogdosásról, ahogy a nagykönyvben szereplő kisdedek is… 🙂 Ha gyermekünk nem az a fajta, aki elsőre szót fogad, és úgy nyugodtabbak vagyunk, szerelhetünk bababiztos zárat a sütő- és hűtőajtóra, illetve a mosdó alatti (vagy ki hol tárolja a szemetest) szekrény ajtajára.

Mindezek után azt se felejtsük el, hogy csemeténk napról napra nagyobb és ügyesebb lesz! Amit tegnap még nem ért el, azt holnap már simán megpiszkálhatja az ujja hegyével. Úgyhogy újra és újra ellenőrizzük a listánkat, és szükség szerint rendszerezzük az eszközöket, pakoljuk át a fiókokat! És ha mindezt betartjuk, még akkor is nagyon fontos: soha ne hagyjuk gyermekünket őrizetlenül a konyhában! Az ördög ugyanis pont olyan, mint egy kisbabás anyuka: nem alszik…

kuktanyu2

Könyvek

Gyűjtemény az általam olvasott témához kapcsolódó könyvekről:

Tanítsd meg, hogyan csináljam! – Maja Pitamic

ko%cc%88nyvAz egyik első könyv, amit a témában elolvastam, sok-sok ötlettel, jó magyarázatokkal bír, de ami a legfontosabb, nagyon sok lendületet nyertem belőle. A Montessori szemléletű gyakorlatokat öt féle csoportosításban mutatja be: alapvető kézségek, érzékek fejlesztése, nyelvi fejlődés, számolási kézségek és tudomanyos alapok. Emiatt a csoportosítás miatt igazán felhasználóbarát, könnyű benne megtalálni azt, amire éppen szükségünk van.
A célközönség a 2-5 éves korú gyermekek szülei, tehát inkább az óvodás kor, de az első két fejezetből már fiatalabb gyerekek számára is választhatunk feladatokat. És ami igazán vonzóvá teszi, hogy semmilyen eszközt nem kell beszerezni, szinte csak olyan eszközöket használ, ami otthon elérhető.

Korosztály: 2-5 év

Hogyan fejlesszük a 3 évesnél fiatalabb gyermekeket? – Claudia Schafer831503_5

Montessori üzenete a mának, ahogy az alcím fogalmaz. És valóban erről szól a könyv. Sok elméleti tudást tartalmaz, pl. az érzékeny szakaszokról és a csoportos foglalkoztatásról. De ugyanakkor az előző könyvhöz hasonlóan számos gyakorlati ötlettel is szolgál.

Ha valakit mélyebben érdekel a kicsik fejlődése, tanulása, a tudományos kutatások eredményei, hogy mikor mi az, amit már tudni “illik”, vagy pedig az intézményi keretek között történő nevelésben szeretne segítséget kapni, akkor bátran ajánlom.

Korosztály: 0-3 év

Anya, taníts engem! – Deákné B. Katalin

Végre egy magyar szerző a témában 🙂

709384_5Rengeteg, és még annál is több fejlesztési lehetőséget, játékot, feladatot tartalmaz a könyv születéstől iskolakezdésig. A feladatokat a fejlesztési területek szerint csoportosítva találjuk meg: mozgás, kézügyesség, látás, hallás, érzelmi élet, beszéd, önálló játék, környezet megismerése. Nemcsak ötleteket találunk a könyvben, hanem napi ajánlást is, amit ha követünk, biztosak lehetünk benne, hogy egy fejlesztendő terület sem marad ki a héten.

Nekem kicsit “szigorú” a beosztás, de kétséget kizáróan egy “ötletbánya” a könyv.

Korosztály: 0-6 év

Kreatív játékok kisgyermekeknek – Christopher Clouder, Janni Nicol

736759_5Csak kreatív és ügyes kezű szülőknek ajánlom! A könyvben Waldorf-módszer szerint ajánlott játékokat találunk  rövid leírással, hogy magunk is el tudjuk őket készíteni. Négy téma köré csoportosulnak az ötletek, egy-egy példát is mutatok:

  • gondoskodás – Waldorf baba
  • tudatosság – szélcsengő
  • tevékenység – vitorlás
  • kíváncsiság – kincses láda.

Nekem személy szerint nagyon tetszik a könyv, de sajnos az előállításnal beletörött a bicskám. 😦 De persze a játékok nem feltétlen kell nekünk megcsinálni, boltban is megvásárolhatjuk őket.

Korosztály: 0-2 év

Játék a babával – Anne Pulkkinen

875127_5Az első időszakban nyújhat segítséget ez a színes képeskönyv 50 kézségfejlesztő játékával. A baba kora szerint három csoportot alakítottak ki: 1-3, 4-6, 7-12 hónapos babáknak való játékokat mutatnak be. Rövid leírások és képek segítik a megértést.

Egyszerű, könnyen kivitelezhető ötletek vannak a könyvben, aminek egy részére valószínűleg magunk is gondolunk. Ugyanakkor főleg az első időszakban nagyon jó mankó lehet, hogy mit is játszunk a még csak fekvő vagy éppen forogni tudó babával.

Korosztály: 0-1 év

Játssz, hogy érezz, hogy tanulj, hogy élj! – André Stern

Talán kissé kilóg a sorból, mégis mindenképp szeretném megemlíteni ezt a rendhagyó ésjatsszboritob forradalmi könyvet. A szabad játék és a környezet fontosságára hívta fel elsősorban az én figyelmemet. Az író egyedi háttérrel, életúttal rendelkezik ugyanis egyáltalán nem járt iskolába, sőt, a gyermekeit sem iratja be. Nincs fejlesztés, nincs tanítás, még otthon tanulás sem, ellenben a gyermek szabadon, a szülők feltétlen támogatásával és bizalmával a háta mögött követi a saját lelkesedését. Arról tanul, vagy úgyis mondhatnám azzal játszik, ami éppen érdekli.

Mindez elég messze van a mai valóságtól, ugye? Nem állítom, hogy ez a helyes út, de ajánlom mindenkinek, aki nyitott az újra és arra, hogy eddigi elképzeléseit teljesen más szemszögből vizsgálja meg.

Korosztály: 0-99 év

Non-native mommy bemutatkozik

Kedves Mindenki

Pontosan olyan anyuka vagyok, mint Te, aki alig alszol éjszaka, rohansz a gyerekkel az oviba, cseréled a pelusokat, szoptatsz vagy épp a cumisüveget fertőtleníted és tápszert keversz, pépesítesz, kis orrocskákat szívsz vagy épp dögönyözöl, csiklandozol, nyálbuborékot fújsz, esti mesét olvasol, összebújsz, ha épp arra van szükség. Csak én nem viszem gyerekeim ringatóra, tipegő tornára vagy maszatolóra. Mi angolozunk. Mi nem járunk úszni, TSMT tornára vagy zongorázni. Csak angolozunk, angolozunk és angolozunk.

15207912_10154591920566469_820461252_nKét kislányom nevelem Budapesten. A nagyobb (E.) már 4,5 éves, a kicsi (L.) 11 hónapos lesz hamarosan. Születésük óta két nyelven (magyar-angol) neveljük őket.

Igen… mindketten magyarok vagyunk… Apuka nem angol anyanyelvű, bár 5-6 nyelven nagyon jól boldogul. A kétnyelvűség nálunk egy választott életforma, nevelési elv, gondolkodásmód vagy nevezzük akárhogyan.

Igen… magyarul is beszélek a lányokhoz egy nagyon következetes rendszer szerint. Erről fogok majd írni részletesebben is egy későbbi bejegyzésben. (Megtudhatod mi az OPOL rövidítés, milyen előnyei vannak a kétnyelvűségnek, vagy milyen akadályokba ütközünk)

A gyerekek előtt angol nyelvtanárként dolgoztam és mindig csodálattal néztem azokat a családokat, akik az átlagtól eltérőt, valami pluszt tudtak vinni a gyerekeik életébe. Sokat gondolkoztam, hogy ez nálunk mi lehet. Az angol volt a legkézenfekvőbb.

Szerencsére a férjem és a család is támogató ebben, bár a „munka” oroszlán része rám esik, mivel én vagyok legtöbbet a lányokkal. De azért az nagyon sokat segít, hogy nem ellenszélben kell hajóznunk.

Nagyobbik lányom, E. teljesen kétnyelvű, bár amióta bekerült a magyar intézményrendszerbe, a magyar nyelv sokkal erősebbé vált nála. Egy kis tudós, akit már egész kicsi kora óta lenyűgözött a Naprendszer, a térképek, az emberi test vagy az óceánok világa. Óriási könyvrajongó. Nagy érdeklődést mutat a számok és a betűk iránt is. Én mindig érdeklődéssel (és sokszor csodálattal) követem, hogy milyen területre kalauzol el, s próbálom ennek megfelelően lekötni itthon.

Kezdetekben alkalmaztam nála a Doman-módszert. Sok képkártyát gyártottam neki az érdeklődésének éppen megfelelő témakörben, amit mindig nagyon élvezett. Ezen túl délutáni alvásidőben külföldi Montessori oldalakat bújtam, hogy ötleteiket, játékaikat, és magát a 15226610_10154591916831469_505980206_nMontessori alapgondolatot magamba szippantsam, s megtanuljam alkalmazni a saját kétnyelvű életünkben.

A kicsivel most kezdünk mindent elölről. Viszont ő egy teljesen más karakter. Sokkal impulzívabb, az érzelmei irányítják. Mozgékonyabb a nővérénél. Még nem tudni, mi fogja igazán foglalkoztatni, most egyelőre a fogzás és a járni tanulás.

Mostanra már ismerem az utat, így elvileg könnyebb is lehetne, főleg, hogy van egy kis nyelvi segítőm, de valahogy az akadályok megháromszorozódtak. Időbeosztás, két eltérő korú gyerek foglalkoztatása, testvérféltékenység, csak hogy egy pár dolgot említsek. Ezekben a témákban nagyon szívesen osztom meg a gondolataimat, tapasztalataimat a Samutanul olvasóival a közeljövőben.

Non-native mommy

https://nonnativemommy.com/

Én-idő

Samu apukája vagyok. Egyben a kilencéves nagy lány apukája is. A feleségem férje, társa mindenféle örömben és bánatban. És a barátja.

Az egyik pénzpiaci szereplő igazgatója. Egy szenior úszó. Egy egyetemi tanár,egy hobbi mese-író, egy hobbi főző ember.
Barátja keveseknek.
És egyben egy fiú és egy testvér. Egy férfi.
Mellesleg ennek az oldalnak, feleségem egyik megvalósulásának egyik legelkötelezettebb híve és támogatója, a blog moderátora.

Miért gondoltam ezzel kezdeni bemutatkozásom? És egyáltalán miért szólaltam meg? 🙂

Kezdjük az elsővel. Azért kezdtem így, mert szerettem volna felhívni a figyelmet milyen összetett az ember. Milyen sokszínű az élet. Milyen sok van benne, milyen sok mindenre kell vagy kellene odafigyelni, időt szakítani. Nehéz ez.
És ha az ember Szülő, akkor a világ legnagyszerűbb munkája mellett a legnagyobb feladatot is vállalta: elkísérni egy vagy több kis embert a világ felfedezésében, feltölteni szívvel, lélekkel, szeretettel, segíteni megtalálni azt az utat amit ő szeretne, ő választ (majd a következőben és következőben)- segíteni első lépéseiben ezeken, olyan hátteret adni, mely örök menedék.

Az Anyák pedig, nagy betűvel, a legnagyszerűbb emberek, hiszen mondjuk ki őszintén: az egyetlen életfogytig tartó foglalkozás , mely napi 24 órában jelent teljes garanciát, sokszor elismertség nélküli készültséget egy ilyen felfedező emberfia-emberlánya számára.
És ebben a kimenő nélküli szolgálatban kell megmaradni Feleségnek, Nőnek, szépnek, fittnek, okosnak, ügyesnek. Kedvesnek, Barátnak, Keresőnek.

Mikor felmerült , hogy én is írjak néha ide, adjak egy másik (apa-férfi-pragmatikus-stb) oldali szemléletet az itt leírtakhoz, számomra nem volt kérdés, hogy ez a legelső amit szeretnék elmondani: kifejezni csodálatomat mindenkinek aki nekivág ennek a fantasztikus kalandnak.
Amiért a legjobb dolog örökké kialvatlanul élni , amiért érdemes minden napba bele fáradni , amiben legszebb zene minden manó első hangzavar kalapálása, amiben igaz a mese, valódi a szó, a mosoly, a könny, igazi a szív: amiben az igaz(i) értékek – őszinteség, önzetlen odaadás, együttérzés, küzdés, stb. az egyetlen létező.

De térjünk vissza a nagyszerűségtől, mindennapi örömöktől, szülői és gyermeki tanulástól (ezekről úgyis is van/lesz annyi szó) az első gondolathoz: az ember sokféleségenek megőrzéséhez.
Hogyan tudunk maradni jó szülők, házaspár, magunk – mind együtt:

Ezért döntöttük el, az ÉN IDŐ bevezetését .
Ez azt jelenti, hogy mindennek és leginkább mindenkinek jár saját, dedikált idő.
Amikor együtt a család, amikor együtt töltünk időt. Együtt vagyunk a parkban, együtt játszunk, együtt eszünk, együtt mesélünk a napról;

Amikor Anya van csak Samuval. Amikor csak Petraval. Ekkor lehet kisajátítani Anyát. Elvárni, hogy csak vele gyurmázzon vagy háborítatlanul csimpaszkodjon.
Illetve Ekkor lehet barátnőnek lenni. Szépségről, fiúkról csevegni. Együtt rajzolni vagy titkos témákkal titkos utakra elmenni.

Amikor Apa van csak Samuval. Csak Petraval. Amikor lehet otthon rosszalkodni, két (kis)fiúnak lovasviadalt játszani, lakásban szabadon rohangálni, vagy kint, mint a nagyok motorozni.
Amikor “tündér időt” lehet tölteni. Pán Péternek arany hajú tündérrel mesevilágba bele repülni, ott valóság elől eltűnni.

Amikor Anya és Apa van csak együtt (gyerekeket másra bízzuk) és lehet megint szerelmes ismerkedőst játszani, megint fiatal lenni, barátként borozni. Egy hétvégét csak magunkkal tölteni. Még aludni is. 🙂

Amikor Anyának van ideje saját magára . Amikor elmegy csavarogni, barátnőzni, vásárolni, feltöltődni.

Amikor Apa törődhet magával. Elmehet úszni, futni, éjszakában barátokkal kimenőzni.

Az én időben az a legfontosabb, hogy mindig legyen. Mindenki számolhasson vele, mindenki számíthasson rá. Nincs semmilyen ok, amely miatt elmarad. Így már előre lehet a szívet díszbe öltöztetve várni mindegyik alkalmat .

Mindenkinek ajánlom. Mindenkinek szüksége van a családra , az együttre. Ahonnan nem lehet kilépni. A szeretet-biztonságra. Valamire ami mindig ott van.
Erőt, támaszt, hátteret ad. Ami a gyűrűben is körbe ölel, bárhol jársz.
De arra is mindenkinek szüksége van, hogy legyen, amikor ő a legfontosabb egy kis időre.

Mindenkinek ajánlom, hogy mindenre vigyázzon. Mert mindenre vigyázni kell, minden nap kell mindenkinek tenni a család otthonába egy téglát, egy pici minimetert a gyökérbe, mely tartja a család fáját.

img_4757