ősz kategória bejegyzései

Az ősz hónapja III.

Elérkeztünk az őszi témánk utolsó hetéhez. Ez volt az első alkalom, hogy három héten keresztül ugyanazzal a témával foglalkoztunk, és nem állítom, hogy nem volt bennem izgalom. 🙂 De jó ilyen dolgokon izgulni. Úgy terveztem, hogy az elmúlt két hét bevált játékait napirenden tartjuk, ami nem volt izgi, elhagyjuk. Persze féltem, hogy talán unalmas lesz, és hogy talán túl sok az ismétlés, de Samu rácáfolt minden ezirányú aggodalmamra.

Két új játékot azért bedobtam, biztos, ami biztos.

Az egyiket angolul “sensitiviy jar”-nak nevezik, amit én most csak kukucs üvegnek fogok hívni (gondolkozok még azért valami frappánsabb neven :)). Miről is van szó? Nagyon oszi-uvegegyszerű az egész, egy műanyag palackba beleteszünk mindenfélét,  majd öntünk hozzá vizet és jó erősen rácsavarjuk a tetejét. A gyerekek nagyon szívesen elnézegetik, forgatják, lehet róla beszélni, és már egészen kicsiknek is oda lehet adni. A nagyobbak pedig a készítésben is aktívan részt tudnak venni, ami legalább annyira jó, mint a végeredmény. Mi most természetesen őszi kukucs üveget készítettünk. Egy tálcára kitettem minden hozzávalót: egy fél literes műanyag palack, víz egy kis kancsóban, tölcsér az áttöltéshez, gesztenye, dió, mogyoró, levelek, toboz, madártoll. Érdemes először mindent jó alaposan átmosni, hogy ne a kukucs üvegbe ázzon ki a kosz. Vagy használhatunk műanyag leveleket, terméseket és akkor ezzel nincs is gond. A tálcát Samu kis asztalára tettem és első lépésként a tölcsér segítségével megtöltöttük a flakont háromnegyedig vízzel, utána szépen sorban bele tettük, amit a tálcán találtunk. Közben megbeszéltük azt is, mi micsoda, mit hol és mikor találtunk. Ha minden az üvegben és még nincs tele, akkor jöhet rá még egy kis víz. Ezután jó erősen csavarjuk rá a tetejét vagy akár ragasztóval is ráragaszthatjuk, hogy biztosan ott maradjon. És készen is van a kukucs üveg!

Samu nagyon élvezte a készítést, főleg az öntés tetszett neki. A tálca nagyon jó szolgálatot tett, mert a víz először mellé ment, de így emiatt sem kellett aggódnunk. Ezután a tölcsér be is költözött a kádba, hogy minden este lehessen vele játszani. Némi gyakorlás után majd újra megpróbálkozunk vele “szárazföldön” is. Az elkészült üveget pedig kitettük a polcra, Samu sokszor magától elővette és nézegette. Sajnos maradt kosz a sok áztatás után is a terméseken, így egy hét után búcsút kellett venni a kukucs üvegtől. 😦 De hamarosan újat készítünk!

A másik új játék egy nagy őszi fa készítése lett volna. Szerintem fantasztikus ötlet, de Samu sticky-wallvalamiért nem díjazta, így igazából nem is készültünk el vele teljesen. 😦 Először csináltam egy alapot: kivágtam és kifestettem egy fatörzset, amit felragasztottam egy ajtóra. Majd üvegfóliából kivágtam a koronát. (ez egy átlátszó anyag, aminek az egyik oldala ragad). Ezt is felragasztottam az ajtóra a törzs fölé, persze a ragadós része volt kívül. Egy halom frissen szedett falevelet magunk elé tettem és ezeket ragasztottuk volna fel a ragadós fóliára koronaként. Samu viszont jobban élvezte a leszedegetést, így a fa inkább téli lett, mint őszi. Sőt, annyira izgatta ez a ragadós anyag, hogy végül a koronát is leszedte az ajtóról! Azt hiszem várok még egy-két hónapot mielőtt újra próbálkozunk valami hasonlóval. (Az ötlet és a sikeres kivitelezés itt található.)

Természetesen nem maradhatott el a madarak etetése sem. Sajnos madáretetőt készíteni nem volt időnk, de előre elkészített maggömböket kiakasztottunk az udvaron álló fákra. Próbáltam oylan helyet keresni, hogy majd az ablakból láthassuk, ha erre jár egy éhes cinege…. még várjuk 🙂

Egy korábbi játékot is újra elővettünk, előkerült a szűrő és sok színes pipatisztító – dsc_0010-1próbáltam őszi színeket választani, hátha Samu kedvet kap hozzájuk. De nem, a színek továbbra sem izgatják. 🙂 A szűrővel most is szívesen játszott, de amikor nem sikerült átdugnia a kukacot, hirtelen felpattant és odahozta a szennyeskosarat, majd diadalittasan mutatta, hogy lám, lám ezeken a nagy lyukakon milyen könnyen átférnek. Teljesen igaza van 🙂

festesA gesztenye-toboz-dió láda továbbra is nagy kedvenc maradt, Samu nem unja meg a pakolást, rendszerezést! És a festés iránti lelkesedése is töretlen egyelőre. Újabb és újabb anyagokat vonunk be a munkába, mindig eszembe jut még valami, amit vagy amivel még nem festettünk. Most krumplit, fa levelet és diót is használtunk, ám az ujjfestés még mindig az abszolút kedvenc.

Nehezen bevallható felfedezést tettem az őszi témánk harmadik hetében: a fogyasztói társadalom, a világ, vagy én… ki tudja mi az oka, és talán mindegy is, de sokszor úgy érzem adnom kell, mutatnom kell Samunak valami újat. De ez csak az én fejemben van így. Samunak erre nincs szüksége. Sőt! Minél kevesebb a játék elől, annál többet és hosszabban játszik el egyedül! Nagyon jó látni, megélni, ahogy hosszan elbíbelődik valamivel, ahogy csupán a szennyeskosár, néhány gesztenye vagy egy karton doboz elég neki ahhoz, hogy játszon.

Advertisements

Az ősz hónapja II.

Az első hét után kíváncsian vártam, hogy alakul majd a második őszi hetünk. Nem készültem sok játékkal, és próbáltam sokat kint lenni még a játszótéren. Olyan gyönyörű minden, és imádom nézni, ahogy hullanak a levelek a fáról. Szerencsémre Samu egy ízig-vérig kinti fiú, mindig nagyon boldog, ha indulunk, sőt, sokszor ő maga mutatja, hogy menjünk már!

Az első nagy témánk a termések voltak, persze ezt a szót így ki sem mondtam egész héten. 🙂 Első két nap csak egy halom gesztenyét vettem elő, amit belelöntöttem egy dobozba. Majd elővettünk egy kisebb dobozt, aztán az üres szalvétás dobozt, később még egy flakont is. Samu hosszassan pakolgatta a gesztenyéket ide-oda, egyikből be, másikból ki. Hol egyesével, hol öntötte, hol szerte-szét gurult a szobában – na, ilyenkor mindig el is pakoltuk. Nem szerettem volna, ha kontrollálatlanul repkednek a termések, vagy bármi más. Ezért azt a szabályt követtük, hogy a tálcákban, dobozokban, sőt még az asztalon is lehet játszani, de a földre nem kerülhet gesztenye. Nyilván nem a véletlen leesésekre gondolok, hanem a szándékos szétdobálásra. Ha ez előfordult, ami általában akkor következett be, amikor már megunta a játékot, közösen összeszedtünk és elpakoltunk mindent. Így sikerült nagyjából rendet tartanunk, és az én kedvem sem ment el a játéktól. 🙂

Raktunk ki gesztenye-sorokat az asztalra, próbáltuk egymás tetejére tenni őket és tornyocskát építeni. Megpróbálkoztam némi bevezetéssel a méretek világába: nagy, közepes, kicsi. De Samut ez egyenlőre nem izgatta, így nem is erőltettem.

Két nap múlva a gesztenyék mellé tobozok kerültek. A pakolás újra indult, és érdekes felismgesztenyetobozeréseket hozott: a toboz nem fér be a flakonba. Később a csoportosításba is belevágtunk: egy nagy dobozba öntöttük az összes termést, és két kicsi dobozt vettem elő, az egyikbe tettem egy gesztenyét, a másikba egy tobozt. Arra kértem Samut, hogy tegyen még gesztenyét a gesztenyéhez, tobozt a tobozhoz. (A csoportosítás már egy nagyon egyszerű matematikai feladat.) Samu most egészen érdeklődő volt és szívesen válogatott a nagy dobozban és szortírozott a kicsikbe.

Újabb két nap elteltével diókkal bővült a készlet. Nagyon nagy diókat kaptunk Samu dédnagypapájától, igazán marokra valók voltak. És valahogy eddig bírta a zsebkendőtartó is, másfél hét után szétszakadt a sok pakolgatástól. 🙂 Így újabb doboz után néztem, amivel játszani lehet. Ettől persze csak még érdekesebbé vált az egész. A csoportosítást tovább nehezítettük, bevontuk a diót is. Már három kis doboz várta, hogy megteljen.

A másik játékunk a festés volt. Samu még nem festett, eddig viaszkrétát vagy filcet használtunk. festes-oszMost azonban előkerültek a festékek. Meg kell mondjam, sokkal nagyobb sikerük volt, mint a rajzolásnak. Volt itthon ujjfestékünk, így azt használtuk. Az én tapasztalatom, hogy mivel ezek nagyon krémesek, nagyon szívesen festenek velük a kicsik. Először az alma nyomdát próbáltuk ki, egy félbevágott almát tuszkoltunk a festékbe és azzal próbáltunk nyomdázni vagy csak egyszerűen elkenni a festéket a papíron. Egy idő után pedig az almát festette Samu, a festékes kezétől már annyira csúszutt az alma héja, hogy megfogni se tudtuk. 🙂 Más eszközöket is kipróbáltunk. Használtunk kis hengert, ami Samunak nagy kedvence volt és megpróbálkoztunk az ecsettel is. De persze csak simán kézzel is sokat festettünk. Hol egyiket, hol másikat, felvátva, külön-külön, mindenféle kombinációt kipróbálva. Az eszközök listája bővíthető, használhatunk faleveleket, szivacsot, krumplit, kis labdákat, de akár még a kisautót is átguríthatjuk rajta, hogy lássuk milyen nyomot hagy. Samu egyik kedvence a kéz nyomat készítés volt. Azóta is sokszor mutatja nekem, ahogy nyomja a tenyerét a papírra, ezzel jelezve, hogy vegyük elő a festékeket.

Aki már ismeri vagy érdeklődik a színek iránt, a festés során bőven tanulhat is, akár színfelismerést, de akár színkeverést is.

Az előző héten elkezdett játékokat, könyvnézegetést persze folytattuk, a mondókák még minidg megunhatatlanok, a levélseprést pedig felváltotta a gesztenyeseprés. Sőt,  mivel mostanában Samu még  aktívabb a konyhában sütűtököt is sütöttünk együtt. És bár a sütés egyébként is egyik kedvenc tevékenysége, sajnos a fogyasztáshoz már nem volt kedve. 🙂 Legközelebb majd gesztenyével próbálkozunk!

Nem számítottam rá, hogy a gesztenye-toboz-dió ekkora élmény lesz. Ez a fajta pakolászás nagyon leköti Samut, szívesen álldogál az asztal mellett és csak válogat, betesz, kivesz, rámol. A festés sikere is meglepett, mert nem számítottam nagyobb lelkesedésre, mint amit a rajzolásnál már megszoktam. És mégis, micsoda különbség, ha a festéket kezdjük el kivenni a szekrényből. Néha alig bír magával, maga se tudja, hogyan tudná jobban siettetni a dolgokat. Ezek az ujjfestékek pedig nagyon anyabarát termékek, könnyen és gyorsan le lehet mosni őket akárhonnan!

Örülök, hogy lassítottam a tempón, egyáltalán nem unatkoztunk a héten, és az ismétlések szemmel láthatóan inkább örömet okoznak, mintsem kedvetlenséget.

Folytatás következik, addig is egy gyönyörű termés és mag gyűjtemény (forrás:termeszettar.hu)

termag1.jpg

Az ősz hónapja I.

Az elmúlt hetek tapasztalata alapján úgy döntöttem, hogy a következő témánk nem egy, hanem három hétig fog tartani. Úgy éreztem, az egy hét kevés ahhoz, hogy tényleg legyen időnk mindennel foglalkozni és valóban meg is maradjon Samuban, amit csinálunk. Talán pont azért, mert még kicsi, örömet okoz neki újra meg újra megcsinálni valamit, átlapozni egy könyvet, játszani egy játékkal. És ehhez bizony idő kell. Így a következő témánkkal, ami az ŐSZ, három héten keresztül foglalkozunk majd. Úgy látszik meg jött a kedvem a változásokhoz, mert még egy dolgon módosítottam: nincs polc, hanem tálcák és játékok vannak. Nem csigázlak tovább benneteket, nézzük mi minden történt az első héten.

A témához a kedvem természetesen a gyönyörű őszi idő hozta meg, a színes fák, a szél meg az eső. Na meg a hideg, ami miatt már a homokozóba se engedtem Samut leülni. Rettentő nehezen akarja elfogadni ezt a változást, amit megértek, de mégiscsak ŐSZ van! Mondogatom neki nap nap után, hogy hideg van, fúj a szél, vége a nyárnak és itt az ősz, kabát kell és sapka, és mezítláb se lehet már futkosni odakint. Ő meg nap nap után bepróbálkozott a homokozóval. Ekkor úgy gondoltam ez a jó pillanat, hogy megismerkedjen az ősszel.

Az első témához kapcsolódó játékunk a séta lett. samu-o%cc%8bszMikor Samu erősen mutogat a homokozó felé, csábítom levelet, mogyorót, gesztenyét gyűjteni. Be kell valljam, hogy nem köti le még a gyűjtögetés. Kitartóan jön velem mindig, de nem gyűjt semmit, bogarakat és tócsákat keres. A levelek és egyéb földön található ágak csak akkor váltak érdekessé ha szökőkút is volt a közelben, olyankor lelkesen felszedett és bedobált mindent a vízbe. A másik nagy látnivaló az őszi sétáinkon a szél volt, hosszasan elnézi, ahogy fújja a szél a fákat. Ilyenkor mindig mondogatjuk és mutogatjuk a jól ismert mondókat: “Fújja a szél a fákat, letöri az ágat. Reccs!” Sokszor már ő kéri, hajlong a szélben, lépeget.

Egy másik mondóka is előkerült a héten, de az nem a sétán, hanem a egy könyv kapcsán. Samu o%cc%8bszi-bo%cc%88ngeszo%cc%8bnagyon szerette a Nyári böngészőt (Susanne Berner könyve), így most a héten szert tettünk az évszakhoz illő Őszi böngészőre. Tudtam, hogy hatalmas sikere lesz. Nagyon szeretem ezeket a könyveket, mert egyrészt hatalmasak, másrészt annyi minden van a képeken, hogy egyszerűen csak mindig találunk valami újat és mindig van miről beszélni. Ráadásul most tapasztaltam meg igazán, hogy mekkora segítséget jelent, ha az ember tudatosan akar valamiről beszélni. Hullanak a színes falevelek, senki sem játszik a homokozóban, kabát van mindenkin, mennek a madarak melegebb tájakra – az oldalakon ezer téma és apró részlet kínálja magát. És itt is vagyunk a másik nagy slágernél: “Szállnak a madarak, csattog a szárnyuk”. Samu még a szállást nem akarja mutogatni, helyette ritmusra hol egyik hol másik lábára helyezi át a testsúlyát, de a végén végtelen örömmel kapcsolódik be a tapsolásba. Ezt a mondókat úgy harmincszor mondjuk el minden egyes könyvnézegetés során, és naponta legalább ennyiszer le is kerül a mű a polcról. Hihetetlenek a mondókák, egyszerűen csak jó látni ezt a színtiszta örömöt, amivel kéri, hogy mondjuk és azt az átélést, amivel eljátsza őket.

A madaraknál maradva egy kedvenc dalunk is lett a héten, Mmuzsikalo-madarhazolnár Ferenc verse megzenésítve: A cinege éneke. Nagyon szeretem ezt a feldolgozást, vidám, pörgős őszi ének. Samu gyakran táncra is perdül, amikor hallgatjuk. A Muzsikáló madárház című Kaláka és Gryllus CD-n hallgatjuk, amin ezen kívül van még pár szuper őszi (és persze más évszakhoz kötődő) dal.

És végezetül két játék őszi falevelekkel. Amikor az idő annyira barátságtalan, hogy nem tudunk kimenni, hozzuk be az őszt a lakásba! Szétszórtam az előszobában frissen hullot leveleket és Samu söprögette őket össze (meg vissza). Nehezíthetjük a feladatot úgy, hogy valamilyen színes ragasztóval kijelölünk egy négyzetet, és osepresda kell besöpörni a leveket, vagy az igazán kihívást jelentő verzió lehet, amikor lapátra kell felsöpörni a leveleket. Samunak ez még nehéz lett volna, én csak hagytam, hogy szabadon söprögessen.

A másik játék talán kevesebb kosszal jár. Kell hozzá egy üres zsebkendős doboz és egy tálca, na meg a falevelek. Itt is érdemes frissen hulott, aznap szedett levelet használni, hiszen az nem porlad szét egy pillanat alatt.  (Vagy alternatív megoldás lleveles-ladaehet hobbiboltban kapható műanyag levél, biztos hogy tartós és nem szakad szét.) A tálca arra jó, hogy kijelölje a munkaterületet, azaz ott játszunk és nem lesz (jó esetben) az egész lakás avar alatt. A feladat nagyon egyszerű: tegyük be a leveleket a dobozba, majd vegyük ki és aztán újra be és újra ki. Utána akár csoportosítani is lehet őket szín vagy forma szerint. A még nagyobbak pedig gyakorolhatják, tanulhatják a számolást is. Samu nagyon élvezte a ki és bepakolást. Később nemcsak levelekkel, hanem gesztenyével, dióval is folytattuk a játékot. Az én tapasztalatom, hogy a tálca segít kordában tartani a rumlit, de azért nem egy kerítés 🙂

Az első hét egyik nagy felfedezése, hogy tényleg igaz, a kevesebb néha több. A kevesebb játék és a sok ismétlés nemhogy unalmas nem volt, hanem lehetőséget adott az elmélyülésre, gyakorlásra. A másik nagy élmény, hogy a mondókák és dalok mennyire sok örömet adnak – amit tudtam, tudtam de eddig valahogy mégis kimaradt a témákhoz kapcsolódóan. De nem lesz így ezentúl!

Jövő héten és utána foytatjuk….