Kuktanyu kategória bejegyzései

Nyaralás a babával II. – Mit nasizhat a baba út közben?

Amikor Máté elkezdett barátkozni a szilárd ételekkel, az apukája szinte azonnal leszögezte, hogy az autóban nem fogunk enni. Én ezt teljes mértékben tiszteletben is tartottam, hiszen a kocsit szinte mindig ő takarítja. A csemeténk azonban már korántsem ilyen megértő. Ha egyszer ő éhes, akkor felőle aztán a pápamobilban is utazhatunk… Körülbelül 10 percig tartott, mire az első kitartó éhes üvöltés után Apa megtört, és könyörögve nézett rám a visszapillantón át: „kérlek, csinálj valamit!” Azóta már egész jól kitapasztaltam, hogy melyek azok az ételek, amik nem morzsálódnak és/vagy maszatolódnak az autóban, viszont egészségesek, és a baba is imádja. Íme, a tippjeim:

  1. Kölesgolyó – az abszolút favorit. Bárhol, bármikor adható, és pont akkora, ami egyben befér a gyerkőc szájába, így aztán nincs morzsa. Már a hozzátáplálás elején állóknak is adható, hiszen szinte azonnal elolvad a szájban. (De azért nem a kocsiban érdemes először kipróbálni…) Egy kisebb uzsonnás dobozba érdemes bekészíteni, így nem kell a zacskóval bajlódni út közben.
  2. Babakeksz – kaphatóak olyan babakekszek, amik teljes kiőrlésűek, és nem tartalmaznak hozzáadott cukrot, hanem valamilyen gyümölccsel, például almával édesítik őket. Én ilyet szoktam venni Máténak, és ezek közül is a szívecske formájút, mert az egyben bekapható, és így nem szóródik szét. Ha mégis a nagyobb formák mellett döntünk, akkor előre törjük falatnyi darabokra a kekszet, hogy ne a kocsiban morzsáljunk vele.
  3. Müzli szelet – a drogériákban lehet kapni olyan változatot, ami teljes egészében aszalt gyümölcsökből készült. Az a kiszerelés a legpraktikusabb, amiben a babatenyérnyi adagok külön vannak csomagolva. Ezeket középen még perforálják is, így könnyedén ketté lehet törni a szeletkéket. (Figyelem: rászokásveszély! Ez a nasi annyira finom, hogy előfordulhat, hogy a gyerkőc ezután rendszeresen kérni fogja… Személyes tapasztalat…)
  4. Gyümölcspüré – ebből természetesen az otthon elkészített változat a legjobb. Ha utazunk, akkor viszont mégis a boltit javaslom. Egyrészt a tartóssága miatt, másrészt a praktikus kiszerelés miatt, hiszen általában olyan csőrös tasakban kapható, amiből a baba cseppenés mentesen kiihatja a pürét, és akár vissza is lehet zárni. Az összetevőket nézzük meg jól, és 100%-os gyümölcstartalmút válasszunk!
  5. Gyümölcs – a legmerészebbeknek! A gyümölcsfanoknak két megoldást javaslok. Az egyik, hogy olyat válasszunk, ami nem túl leveses (pl. banán, alma, keményebb körte). Hámozatlanul, de alaposan megmosva vigyük magunkkal! Ha megkezdjük, ne adjuk a baba kezébe, mert annak szinte biztosan maszatolás lesz a vége! Az önálló evést majd az etetőszékben támogatjuk, ezúttal viszont mi tartsuk a gyerkőc szájához a gyümölcsöt, és hangsúlyozzuk neki, hogy egyszerre csak egy kis falatot harapjon!

A másik megoldás, hogy előre meghámozzuk, és felkockázzuk a gyümölcsöt. Tegyük a falatkákat termoszba, vagy egy jól záródó dobozba, és hűtőtáskába. Ha pár csepp citromot is cseppentünk a tetejére, nem fog megbarnulni, tovább zamatos marad az uzsonna. Műanyag babavillával adogassuk a baba szájába a falatokat, és a biztonság kedvéért tartsunk magunknál egy szalvétát, vagy zsebkendőt!

Természetesen, ha hosszú útra megyünk, érdemes előre megtervezni a megállókat, ahol az autóból kiszállva, kényelmesen, biztonságosan megejthetjük a nagyobb étkezéseket. Ezek az ötletek inkább csak „tűzoltásra” valóak. Mindenesetre nem árt minden eshetőségre felkészülni. Így a baba tele pocakkal, anya nyugodt lelkiismerettel, apa pedig azzal a megnyugtató érzéssel utazhat, hogy nem találkozik majd elgurult falatkákkal, összemaszatolt ülésekkel a legközelebbi autótakarítás során…

Kuktanyu

Az előző részt itt találod: Nyaralás a babával – mire lehet szükségünk út közben?

Advertisements

Nyaralás a babával – mire lehet szükségünk út közben?

Végre itt a nyár, és a jól megérdemelt nyaralási szezon! Akár egy hazai tóhoz, akár egy távolabbi tengerpartra indulunk üdülni, a nyaralás egy babával mindenképpen egy kis extra felkészülést igényel. Egy hosszabb autóút a melegben egy felnőttnek sem egyszerű, nemhogy egy gyereknek. Ezért érdemes jó előre átgondolni, mi legyen velünk az autóban, hogy minél komfortosabban utazhasson gyermekünk, és ezáltal az egész család is. Lássuk, mire lesz szükség!

  1. Az első, és legfontosabb, a víz! Mindig dupla annyi folyadékot vigyünk magunkkal, mint amennyi az útra elég, mert sose tudhatjuk, mi jön közbe! Nekünk volt már részünk röpke kétórás kerékcserében az autópálya mellett, 35 fokban (szerencsére ez még a Máté előtti időszámításban történt). Ezzel tényleg nem érdemes spórolni, és az autóban is biztos elfér 1-2 extra palack ásványvíz.
  2. Néhány váltáspóló/body a babának, lehetőleg 100% pamutból. Hiába van akármilyen hájtek gyerekülésünk, szinte biztos, hogy a gyerkőc háta beizzad a melegben (személyes tapasztalat). 1-2 óránként érdemes ellenőrizni, és ha szükséges, átcserélni a felsőruházatot.
  3. Kedvenc plüssállat, cumi, kispárna, kinek mi… Ha nyűgös a baba, nem hiányzik még egy extra fél óra, amíg vörös fejjel, félig kilógva a csomagtartóból, a bőrönd mélyéről próbáljuk előhalászni a kis kedvencet. Legjobb, ha előre bekészítjük a kezünk ügyébe!
  4. Mesés- és vagy mondókáskönyv, illetve valami interaktív játék. A legjobb alvásidőben indulni, de Murphy törvény, hogy ha csak a sarokra ugrunk le egy doboz tejért, akkor a baba pár másodpercen belül elalszik. Bezzeg, ha hosszabb útra mennénk, mikor lehetősége lenne egy jó nagyot aludni a lágyan ringatózó autóban, olyankor tágra nyílt szemmel üli végig az utat, és folyamatosan ficánkol, mert hirtelen eszébe jut, hogy autókázás helyett inkább lefutná a maratont…
  5. Vékony takaró és/vagy pulóver. Hiába indulunk el 35 fokban, előfordulhat, hogy egy gyors zápor jól lehűti a levegőt, és ilyenkor praktikus, ha be tudjuk takarni a babát egy könnyű takaróval.
  6. Nedves törlőkendő. Evés/ivás után ezzel a legkönnyebb tisztává varázsolni a gyerek kezét/száját/az összemaszatolt autót. Sőt, akár egy kis felfrissülést is jelenthet a csemetének, ha áttörölgetjük az arcát, nyakát, karját a nagy melegben.
  7. Váltás pelenka és textilpelenka. Szintén Murphy barátunk miatt, hiszen mikor a legalkalmasabb egy jó nagyot rotyizni…?
  8. Napellenző. Ha esetleg nincs ilyenünk, a textilpelenka is jó szolgálatot tehet az ablakhoz fogatva.
  9. Ennivaló. De milyen autó- és bababarát nasik vannak, amiket akár út közben is adhatunk a kicsiknek? Erről szól majd a következő bejegyzés…

Kuktanyu

Mondókázzunk a konyhában is II.

A legutóbbi mondóka-gyűjteménynek nagy sikere volt, ezért úgy gondoltam, hozok még egy adagot, hátha már meguntátok a régieket! Egy tipp: ha kinyomtatod a listát, és kiteszed a hűtőre, vagy egy konyhai fiókba, akkor nem kell bemagolni az egészet, és mindig kéznél lesz 1-2 mondóka a rázósabb helyzetekben is! Íme, az újabb 10-es lista:

 1.

Édesanya főzött kását,

ennek is adott,

ennek is,

ennek is,

ennek is,

a legkisebbiknek nem jutott,

ment, ment, ment, ment…

Csingling-csingling!

Ez az ujjszámolgató jól jön, amíg melegszik, vagy hűl az étel. Az első sorra körözünk a baba kezében. A következő öt sorra végigfogdossuk az ujjacskákat. A „ment, ment” résznél az ujjainkkal felsétálunk a kis karján, és a csingling-re játékosan megfricskázzuk az orrát!

2.

Kiugrott a gombóc a fazékból,

utána a molnár fazekastól,

stól, stól, stól, fazekastól.

Egy játék lábasba, vagy műanyag tálkába tegyünk pár szem szárazbabot, lencsét, vagy pompom-ot. Felsorakoztatunk egymás mögé 4-5 edényt, és a lábas tartalmát a következő edénybe töltjük, aztán az az után következőbe, egészen az utolsó edényig. Lehet a mondóka ritmusát variálni is, például minél gyorsabban mondjuk, annál gyorsabban kell átönteni a babszemeket.

3.

Kell –e tojás? (kérdően széttárjuk a kezünket)

Tekerem, tekerem, tekerem, (ujjunkkal körözünk a fején)

hopp, eltört! („széttörjük” a fején a képzelt tojást, és ujjainkkal „végigkenjük” az arcán)

Máté ezen mindig jót kacarászik, még olyankor is bevetettem már, mikor hisztifelhők gyülekeztek. Ez a jópofa mondóka teljesen kizökkenti… Sütés, vagy rántottakészítés közben is lehet mondogatni, mikor ténylegesen feltörjük a tojásokat!

4.

Babona, babona, bab, lencse,

legyen benne szerencse!

Babona, babona, bab, lencse,

legyen benne szerencse!

Ez egy igazi kavargatós mondóka. Jól jön, amikor csemeténkkel főzünk valamit a játékkonyhájában!  Mondókázzunk a konyhában is II. Tovább olvasása

Anyák napi ajándékötletek a konyhából

Közeleg az anyák napja, ezért összeszedtem néhány ajándékötletet, amik garantáltan megdobogtatják a nagyik/dédik szívét. Pláne, ha hozzátesszük, hogy a másfél éves unoka is segédkezett az elkészítésben…

  1. Variációk só-liszt gyurmából

Először is, íme az én jól bevált receptem a só-liszt gyurmához: 1 adag liszt, ugyanannyi finomszemcséjű só, feleannyi víz. Vasárnapig van még idő, hogy magától is kiszáradjon, de aki meg akarja sürgetni a folyamatot, az 100 fokra előmelegített sütőben fél órán át, utána 150 fokon két órán keresztül süsse a gyurmát! Ne felejtsünk el egy kis lyukat vágni az alkotásokba száradás előtt, hogy fel tudjuk majd akasztani! Az elkészült műveket akár ki is festhetjük, vagy egy kis lakkal átkenhetjük, hogy szépen csillogjanak.

Tenyérnyomat: a jól bevált klasszikus. Nyújtsuk ki a gyurmát kb. ujjnyi vastagra, majd formázzunk belőle kört! Ezután kérjük meg babánkat, hogy nyomja bele a tenyerét! Mi idén ilyennel készültünk a nagymamáknak, és nagyon örültem, hogy Máté ezúttal szívesen nyomta a tenyerét a gyurmába, ugyanis korábban erre semmi pénzért nem volt hajlandó…

20170502_083445

Szív alakú dísz: ehhez én elővettem a szív alakú mézeskalács szaggatót, de ha nincs ilyen forma a készletünkben, egy sablon segítségével, késsel is kivághatjuk. Ezután jöhet a díszítés: keressünk mindenféle konyhai eszközt, ami érdekes mintát ad. Nálunk előkerült a sajtreszelő, a citromfacsaró és –reszelő, a derelyevágó, a habnyomó fejei, és egy játék csavarhúzó is, amit Máté még korábban rejtett el a konyhai fiókban… Egyébként ez utóbbi is érdekes nyomot hagyott a gyurmán. Díszítés után késsel bele is írhatjuk a szív közepébe, hogy „mama”, vagy „dédi”, attól függően, kinek szánjuk (persze ezt akkor tegyük, ha a gyerkőc már nincs a közelben). Nálunk ebből ezúttal nem született remekmű, mert mindig újragyúrtuk a kész alkotást, de Máté nagyon élvezte a mintázást!

kulcstarto-sutheto-gyurmabol

Virágkompozíció magokkal: ehhez vegyük elő a készleten lévő száraz hüvelyeseket. Formázzunk megint egy kört a só-liszt gyurmából, utána rakjunk ki virágformákat bab, lencse, sárgaborsó segítségével! A kicsik imádják a puha anyagba nyomkodni a bogyókat, nekünk csak a virág kialakításában kell segíteni.

  1. Tenyérlenyomatos kötény

A sütni-főzni szerető nagyik imádni fogják ezt az ajándékot! Hiszen akárhányszor nekiállnak sütögetni, eszükbe jut majd az imádott unoka. Így aztán még finomabb lesz az étel… Az elkészítés pedig egyszerű és mókás: kell egy fehér kötény és egy kis textilfesték, és indulhat az ajándékgyártás (maszatolás…?!). A kész művet érdemes a visszáján átvasalni, így tartósabb lesz!

b889a41b8bebc4616bd5734dd9511a49

  1. Saját készítésű sütemény

Ki ne örülne egy kis házi finomságnak? Ráadásul egy egyszerű piskóta is jó pár lehetőséget rejt a kicsiknek a segédkezésre. Mi most rebarbarás-vaníliás piskótával leptük meg a dédit. Máté verte fel a tojásfehérjét, segített a tészta kikeverésében, és a díszítésben (meg a díszítőelemek előkóstolásában). A sózást és cukrozást is rábíztam, és lisztből is szórhatott pár marékkal a tésztába. Egy jó tanács: tegyünk egy konyharuhát a székre, amin gyermekünk áll a sütés-főzés közben, mert valószínűleg nem ússza meg szárazon…

kep1

Jó készülődést!

Kuktanyu

Képek forrásai:

https://www.pinterest.de/wackyz/apron/
http://femina.hu/husvet/so-liszt-gyurma-diszek/
http://legjobbkave.hu/egyedi-kulcstarto-keszitese-kavebol-sutheto-gyurmaval/

Húsvéti maradékok újragondolva, kicsiknek is

Ünnepek után a legjellemzőbb, hogy felhalmozódnak a maradékok a hűtőben, amire a harmadik nap után már rá se bírunk nézni, még akkor se, ha amúgy fenségesre sikerült a menü. Ilyenkor két dolgot tehet a kreatív háziasszony: lefagyaszt, vagy újratervez. (Feltéve, hogy nem akarja, hogy a maradékok a kukában, vagy jobb esetben a háziállat tálkájában landoljanak.) A fagyasztás amúgy szuper dolog, én azt mondom, aki teheti, szerezzen be egy fagyasztószkrényt/-ládát! Kisgyerekes anyukák számára is nagyon hasznos, emellett van abban valami perverz élvezet, ha nyár közepén elővesszük a fagyóból a karácsonyi zserbót, vagy bejglit, és egy gombóc fagyival megbolondítva szervírozzuk…

De térjünk át a maradékok megmentésének másik módszerére. Kis fantáziával egészen új ételt varázsolhatunk a régiből, így a kecske is jól lakik, és még a káposzta se marad meg… Íme, néhány ötlet húsvét utánra, amiből még a kisgyerekek is szívesen csemegéznek majd:

Főtt tojásból – tojáskrém

3 főtt tojást tegyünk aprítógépbe! Tegyünk hozzá 2 evőkanál majonézt, pici mustárt, fél evőkanál vajat! Tegyünk hozzá egy csipet sót, és egy kevés őrölt köményt! Aprítsuk össze alaposan! Pirított kalácsra kenve, petrezselyemmel díszítve tálaljuk!

Főtt tojásból – tojásos krumplisaláta

Két főtt tojáshoz főzzünk meg sós vízben két nagyobb krumplit! Szeleteljük mindet karikákra, majd öntsük nyakon kb. három evőkanál majonéz, és egy evőkanál tejföl keverékével! Csipetnyi sóval, pici citromlével ízesítsük! A felnőtt változatba hagymát is karikázhatunk, babáknak kímélőbb a hagymamentes változat.

Sonkából – sonkás tészta

A maradék sonkánkat vágjuk fel csíkokra, és kicsit pirítsuk meg serpenyőben! Adjunk hozzá bőven tejfölt, egy csipet szerecsendiót, majd keverjük össze a kifőtt tésztával (masnitésztával, vagy fodros kockával igazán finom)! Reszeljünk a tetejére sajtot, és már tálalhatjuk is!

Sonkából – Sonkás kelbimbó felfújt

Egy csomag mirelit kelbimbót főzzünk roppanósra! Ezalatt szeleteljük csíkokra a maradék sonkánkat, és reszeljünk le kb. ugyanannyi cheddar sajtot! Egy kivajazott jénai tálba tegyük a lecsepegtetett kelbimbót, majd oszlassuk el rajta a sonkát! A reszelt sajtot keverjük egy doboz tejfölhöz, picit sózzuk, és bolondítsuk meg egy csipet szerecsendióval és egy gondolatnyi fehérborssal! A keveréket öntsük a kelbimbóra, és 200 fokon 15 perc alatt süssük készre!

Kalácsból és sonkából – Francia pirítós

Két szelet kalácsnak vajazzuk meg mindkét oldalát! Az egyik szeletre tegyünk vékonyra vágott sonkát, majd reszelt sajtot bőségesen! Tegyük rá a másik szelet kalácsot, majd egy serpenyőben süssük aranybarnára mindkét oldalát! Sütés közben kicsit összenyomhatjuk egy palacsintafordítóval. Tálalás előtt kenjünk a tetejére tejfölt, és szórjuk meg reszelt sajttal!

Kalácsból – Máglyarakás

Felszeleteljük a maradék kalácsot (kb. 30-40 dkg legyen), és meglocsoljuk fél liter tejjel. 4 tojást kettéválasztunk, a sárgáját 10 dkg cukorral és 1 cs. vaníliás cukorral eldolgozzuk, a fehérjét félretesszük. A sárgáját ráöntjük a kalácsra, majd finoman összekeverjük. 4 közepes almát meghámozunk, kimagozunk, és cikkekre vágunk, majd egy serpenyőben vajon megpároljuk. Meghintjük fahéjjal. Egy jénai tálat kivajazunk, és a kalács felével kibéleljük, erre jön az alma, majd a kalács másik fele. Megkenjük házi baracklekvárral. Kb. húsz percig sütjük 180 fokon, majd kivesszük, megkenjük az előzetesen felvert, lekvárral elkevert tojásfehérjével, és pár percre visszatoljuk a sütőbe, majd barnulásig sütjük.

Kuktanyu

 

Tavaszi dekorációs ötletek a konyhából

Imádom, amikor a borongós téli napok után végre beköszönt a tavasz! Napsütés, virágillat, jókedv… Szeretek egy kicsit becsempészni ebből a hangulatból a lakásba is. Persze tele van az internet látványos, ötletes dekorációs tippekkel, így a végtelen lehetőségekből megpróbáltam olyanokat válogatni, amiknek az elkészítésébe a kicsiket is be lehet vonni. Íme, a 3+1 szuper dekorációs ötlet a konyhából, Máté által tesztelve:

  1. Virágkompozíció muffin papírból

Hozzávalók:

  • színes muffin papír
  • színes karton
  • színes dekor cukorka
  • zsírkréta
  • ragasztópisztoly

A muffin papírokat felragasztottuk a színes kartonra (mi most kéket és pirosat használtunk), természetesen én ragasztóztam, Máté pedig alaposan odanyomkodta a „virágfejeket”, amit nagyon élvezett. Hamar rájöttem, hogy szebb a kép, ha kifordítjuk a muffin papírt, hiszen kívülről van színe. Nekünk most csak halványzöld volt itthon, de érdemes többfélét is használni, úgy még színesebb lesz a végeredmény. Az első képre a virágok közepébe ragasztópisztollyal jó sok ragasztót tettem, majd ebbe nyomkodtuk bele a dekor cukorkákat. Máténak ez a rész tetszett a legjobban, élvezettel pakolgatta a színes golyócskákat az egyik kehelyből a másikba, aztán meglepődött rajta, amikor már nem tudta felszedni, mert odaragadt. Nekem már kevésbé tetszett ez a rész, mert nagyon pepecselős volt, mire mindenhova juttattunk a cukorkából, és vigyázni kellett a forró ragasztóval, nehogy Máté belenyúljon. Így aztán a második képhez már sárga kartonból vágtam ki a virágok közepét, amelyen a kisfiam mélységesen felháborodott, mert ő mindenáron a cukorkával akarta teleszórni ezeket is. Miután nagy nehezen megbékélt, megrajzoltuk a virágok szárát zsírkrétával, és elégedetten kitettük a kompozíciót a konyhába. (Tipp: ha egy félbehajtott kartonpapírra dolgozunk, képeslapként is készülhet az összeállítás.)

  1. Pillangós pick

Hozzávalók:

  • masnitészta
  • festék
  • ecset
  • hurkapálca
  • pipatisztító (vagy sima) drót
  • ragasztópisztoly
  • vékony szalag
  • öntapadós strassz (elhagyható)

A pillangók a tavasz hírnökei, ráadásul mostanában nagyon érdeklik a kisfiamat. Úgyhogy mindenképpen szerettem volna valami lepkéset készíteni, mert tudtam, hogy nagyon fog tetszeni neki, és szerencsére igazam lett! Ráadásul az elkészítés is igazi móka volt! Először is elővettük az ecseteket és a festéket, és a masnitésztákat mindenféle színűre festettük. Persze volt nagy pacsmagolás, és egyáltalán nem egyenletes színe lett a pillangóknak, de nekem így még jobban tetszettek. Miközben száradt a festék a tésztákon, én helyrehoztam a károkat egy nedves szivacs segítségével (gyerek ruhája, gyerek keze, gyerek szája, anya ruhája, kerti bútor, cica…) Röpke fél óra elteltével már ragasztgattuk az öntapadós strasszokat a pillangók szárnyára, ami megint véget nem érő mulatságnak bizonyult, és ismét mély felháborodást váltott ki, mikor az összes strassz elfogyott. Szerencsére előkerültek a csillogó pipatisztítók, és a színes szalagok, amikkel Máté jól eljátszott, amíg én elkészítettem a pillangók szarvát. Középen meghajlítottam a drótot, a végeit kicsit feltekertem, és a masnik közepére ragasztottam. A végeredményt hurkapálcára ragasztottam egy-egy szalaggal együtt, így igazán csillogós, látványos pillangóink születtek, amikkel aztán még jó darabig eljátszottunk (például elbáboztuk a Három pillangó című mesét).

  1. Tavaszi váza

Hozzávalók:

  • befőttes/ bébiételes üveg
  • tavaszi témájú matrica
  • színes szalag
  • kavics/csigaház/termés

Mint a legtöbb kisgyermekes családban, nálunk is felhalmozódott pár bébiételes üveg, amit már régóta szerettem volna hasznosítani. Én címke nélkül szoktam őket elrakni, így azzal már nem kellett bíbelődnöm. A munkamegosztás a következő volt: Máté ragasztotta a matricákat, én kötöttem a masnit. A végén félig töltöttük az üvegeket kavicsokkal, kagylóval, csigaházzal, terméssel, amiket együtt gyűjtögettünk még korábban. Ebbe állítottuk a pillangókat, és kiraktuk a kompozíciókat a konyhapultra. Ennek eredetileg azért fogtunk neki, hogy legyen mibe tenni a lepkéket, de mivel ez a „feladat” is jól lekötötte Mátét, ráadásul nagyon egyszerű volt elkészíteni, így egy egész sorozat vázát legyártottunk. Így aztán adódott is a következő közös játék: elmentünk aranyesőt és barkát, illetve erdei virágokat gyűjteni a vázákba. Mit mondjak, a mi lakásunk teljesen kitavaszodott… 🙂

+1 sor ötlet tojástartóból:

A közelgő húsvétra való tekintettel mindenképpen szerettem volna olyan dekorációs ötletet is megosztani, ami tojástartóból készül. Végül egy annyira jól összerakott listát találtam, hogy úgy döntöttem, inkább egy az egyben megosztom veletek, és mindenki válogasson kedvére! Én a tavasztündért néztem ki magunknak a kisfiammal, de lehet, hogy mást is ki fogunk próbálni az ötletek közül. Íme a link: http://anapfenyillata.cafeblog.hu/2015/04/10/353-hihetetlen-otlet-tojastartobol/

 Jó tavaszodást!

Kuktanyu

Túrós grízgolyó

Máté sose volt az a nagy tejbegrízes típus, de ki mondta, hogy a búzadarát csak kása készítésére lehet használni? Szerencsére találtam egy szimpatikus receptet, amit átalakítottam a kisfiam ízlésének megfelelően, és egy jó kis uzsonna lett a végeredmény. Minden kritériumnak megfelel: egészséges, nem igényel túl nagy előkészületet, túl sok összetevőt, és még a sütőt sem kell bekapcsolni hozzá. És ami számomra a legfontosabb: Máté imádja!

Hozzávalók:
25 dkg túró
1 evőkanál méz
1 evőkanál tejföl
3 dkg búzadara
mazsola
kókuszreszelék, vagy darált keksz

A túrót, a mézet és a tejfölt alaposan összekeverjük. Ha pikánssá akarjuk tenni, egy kis citromhéjat is reszelhetünk bele. Hozzáadjuk a búzadarát, jól összedolgozzuk, majd hűtőbe tesszük, és állni hagyjuk. Máté délután három órát szokott aludni, így ennyi idő nekem pont elég, hogy megduzzadjon a gríz, és így a golyók megformázásában (vagy inkább széttrancsírozásában) még segíteni is tud ébredés után. De ha eléggé előrelátóak vagyunk, akkor akár egész éjszakára is a hűtőben hagyhatjuk a masszát. Formázás közben egy szem mazsolát (vagy akár más aszalt gyümölcsöt) nyomunk a közepébe, majd kókuszreszelékbe, vagy darált kekszbe forgatjuk.

A tejtermékek és a méz miatt egy éven felüli gyerekeknek ajánlom!

Kuktanyu

Azok a bizonyos „K” betűsök és hüvelyesek

– a terhes nők, a szoptatós anyukák és a totyogók mumusai. A karalábé, karfiol, káposzta, bab, borsó, lencse és társaik tele vannak hasznos anyagokkal (vitamin, rost, fehérje), mégsem örvendenek nagy népszerűségnek ezekben az időszakokban. Puffasztó hatásuk miatt sokan félve adják az érzékeny gyomrú kisdedeknek, jóval a hozzátáplálás után is. Terhesen az ember lánya örül, ha a magzat elfér a feszülő pocakban, nem hiányzik hozzá a puffadás, szoptatás alatt pedig a legtöbben teljesen lemondanak ezekről a zöldségekről, nehogy a tejbe jutó anyagokkal a babának okozzanak hasfájást.
A terhesség alatt én is elkezdtem kerülni a „K” betűsöket, aztán amikor már a brokkolit és a borsót is kipiszkáltam a tányér szélére, a férjem meg volt győződve róla, hogy épp a „B” betűs élelmiszerekre haragszom… Mikor a kisfiam megszületett, megismerkedtünk a „hasfájósság” nehézségeivel, így aztán megint nem mertem ilyesmiket enni, hiszen Máté anyatejes baba volt. Mire elkezdtük a hozzátáplálást, már rendesen beleástam magam a témába, hiszen a legtöbb főzelék hüvelyesekből és káposztafélékből készül. Én pedig nem akartam visszahozni a sötét hasfájós korszakot. Kutakodtam, kísérleteztem, meghallgattam más anyukák tapasztalatait is, és arra jutottam, hogy némi előkészülettel és körültekintéssel a legtöbb esetben megelőzhetőek a „mumuszöldségek” okozta kellemetlen tünetek. Össze is gyűjtöttem azokat a módszereket, amik nálunk leginkább beváltak:

1. Amiből lehet, kímélőbbet választok. A hüvelyesek közül ilyen például a vörös lencse, és a mungóbab. Káposztafélék közül a kínai kel és a kelbimbó a „legkönnyebbek”.

2. A hüvelyeseket már a főzést megelőző éjszaka beáztatom, hogy kioldódjanak a puffadást okozó anyagok.

3. A főzéshez lecserélem a vizet, amiben áztattam, és a forrás után is vizet cserélek a zöldség alatt. Ha hab keletkezik a főzés közben, azt leszedem egy kanállal.

4. Amikor káposztafélét készítek, kivételesen nem teszek fedőt az edényre, és gyakran megkavarom a főzeléket, így elősegítve a gázokat képző illatanyagok távozását.

5. Bár szinte mindegyik szakácskönyv úgy kezdi a főzelékrecepteket, hogy „pirítsunk egy kis hagymát”, én inkább kihagyom ezt a lépést. A hagyma önmagában is puffasztó, jobb, ha nem kombináljuk ezekkel a zöldségekkel.

6. A kömény a barátunk! Nem véletlenül javasolják hasfájós babáknak a köményteát. A főzelékhez őrölt változatot szoktam adni, így nem lesznek majd a kész ételben zavaró magocskák.

7. És végül az egyik legnehezebb: a lassú evés művészete… Anyaként sem egyszerű ezt betartani, és a babákat se könnyű rávenni, mikor az evést csak egy kötelező körnek tekintik a fontos felfedeznivalók közepette. Pedig érdemes próbálkozni vele, hiszen a kapkodással az ember sok levegőt nyel, ami sokat tud rontani a „gázos” helyzeten…

Ha mindezeket betartjuk, akkor is nagyon fontos, hogy odafigyeljünk a saját, vagy babánk testének jelzéseire. Ha valamelyik zöldség még így is hasfájást, puffadást okoz, azt inkább ne erőltessük, és tényleg tegyük a „mumus” kategóriába!

Kuktanyu

Mondókázzunk a konyhában is!

Múlt héten Sólyom szárnyán, januárban pedig Gyöngy is írt már a mondókák, dalocskák fontosságáról. Nagyon örültem ennek, hiszen a kisfiammal mi is imádunk mondókázni, és a dalok is nagy népszerűségnek örvendenek nálunk. És bizony van az a szituáció a konyhában is, amikor jól jön, ha elő tudunk húzni egy-két jópofa versikét a tarsolyból. Például amikor odateszünk főni egy kis zöldséget, vagy bedobunk valami finomságot a sütőbe, és nem szívesen hagyjuk ott, nehogy kifusson vagy odaégjen. És mi másról verselnénk a konyhában, mint a sütésről-főzésről, evésről-ivásról. Ha jobban belegondolunk, rengeteg ilyen mondókát és dalt találunk. Ráadásul ez egy kiváló alkalom, hogy a csemeténk egy kicsit ismerkedjen a konyhában található eszközökkel, vagy fűszerekkel, ételekkel. Íme 10+1 ötlet:

1.
Szita, szita, sűrű szita,
ma szitálok, holnap sütök,
neked egy kis cipót sütök,
megzsírozom, megvajazom,
mégis, mégis neked adom,
hamm, hamm, hamm…

Ehhez elővehetjük a szitát, és a mondóka ritmusára szitálhatunk egy kis lisztet, vagy porcukrot egy tálba. A végén „megkóstoljuk” a tál tartalmát. Kevésbé bevállalós anyukák maradhatnak az eredeti verziónál, amikor a kezünkkel mutogatjuk a szitálást, vajazást.

2.
Ciróka, maróka,
mit főztél, Mátéka (behelyettesíthető a gyermek nevével)
Kását?
Hová tetted?
Pad alá?
Megették a kiscicák!

Mi ezt a játékkonyha mellett játszottuk. Az első sorra simogattam a babám arcocskáját, utána kevergettük az egyik kis edénykéjében a „kását”, és a végén úgy tettünk, mint aki megeszi.

3.
Töröm, töröm a mákot,
sütök neked kalácsot,
ica tolla motolla,
neked adom, Mátéka. (Szintén helyettesítsük gyermekünk nevével.)

Jó alkalom, hogy kipróbáljuk a mozsarat. Tartalom nélkül is jó móka, de nagyobb gyerekeknek önthetünk is bele egy kevés mákot. Ha nincs mozsarunk, játszhatjuk a klasszikus módon, az ökleinket használva a „máktörésre”.

4.
Szita, szita szolgáló,
van –e liszted eladó?
Van, van, de nem jó,
beleesett a pondró.

Itt megint használhatjuk a szitát, és akár belecsempészhetünk valami nagyobb dolgot, egy szem diót, levesgolyót, ilyesmit a tálba, amit a végén meg kell keresni. Vagy leülhetünk egy étkezőszékre, ölünkben a babával, és a mondóka ritmusára ringatjuk őt a térdünkön, majd az utolsó sornál „beejtjük” a lábaink közé.

5.
Borsót főztem,
jól megsóztam,
meg is paprikáztam,
ábele-bábele, fuss!

Ha tényleg kell a készülő ételbe só, vagy paprika, hagyhatjuk, hogy tényleg a gyerkőc dobjon bele egy csipetnyit. Persze nagyon vigyázva, nehogy megégesse magát. Sózhatja a kicsi a játékkonyhában is a készülő „ebédet”, ami lehet akár ténylegesen pár szem borsó. Vagy a klasszikus módon a tenyerében körözünk – kavargatjuk a borsót, amit finom kis csipkedéssel „sózhatunk, borsozhatunk”.

6.
Süt a pék, süt a pék kenyeret,
jó ízűt, és meleget,
gyúrjad, dagaszd, tedd a lapátra,
friss finomság vár a babára.

Remek alkalom a só-liszt gyurma bevetésére. Együtt formázzunk kiscipót, aztán tegyük be a játéksütőbe!

7.
Süssünk, süssünk valamit
azt is megmondom, hogy mit.
Lisztből legyen kerekes,
töltelékes, jó édes.
Sodorva, tekerve,
túróval bélelve,
csigabiga rétes,
kerekes és édes.

Szintén só-liszt gyurmázáshoz való mondóka. Sodorjunk egy hosszú „tésztát”, és tekerjük fel. Az utolsó sorra el is készülhet a finom „kakaós csiga”.

8.
Itt a farsang, áll a bál,
keringőzik a kanál,
Csárdást jár a habverő,
bokázik a máktörő.
Dirreg, durrog a mozsár,
táncosra vár a kosár.
A kávészem int neki,
míg az örlő pergeti.
Heje-huja vigalom!
Habos fánk a jutalom
Mákos patkó, babkávé,
ez aztán a parádé

Ez a versike lehet a kísérője egy jó kis habverésnek. Elég egy keverőtál, és egy kézi habverő, és a mondóka ritmusára „felverjük a habot”.

9.
Süti-süti pogácsát,
anyának, apának,
meg a kicsi babának!
Hamm-hamm-hamm…

Maradhatunk, az eredeti verziónál, amikor a baba kezével tapsikolunk, és a végén „megesszük” a pogácsát, de ezt is bevethetjük só-liszt gyurmázás közben is.

10.
Dolgozni szaporán, felmossuk a konyhát,
Aki lusta igazán, meghúzzuk a kontyát.

Ez a vidám kis mondóka segít, hogy rendet is hagyjunk magunk után a konyhában. Amíg mi takarítunk, a babának is adhatunk egy tiszta szivacsot. A gyerekek szeretnek utánozni minket, és ezt érdemes kihasználni arra, hogy megtanítsuk őket, hogy magunk után mindig rendet hagyunk a konyhában is.

+1
Esik az eső,
kopog a jég,
dörög az ég,
villámlik,
puff, lecsap!

Ez azért került a „plusz egy” kategóriába, mert nem kifejezetten sütés-főzéssel kapcsolatos, viszont nagyszerűen játszható az etetőszék tálcáján. Én akkor szoktam bevetni, amikor Máténak még picit várnia kell az evésre, mert melegszik, vagy hűl az étel. Az első sorra az ujjainkkal dobolunk halkan, a második sorra hangosabban kopogunk, a harmadik sorra még hangosabban dörömbölünk az öklünkkel, a villámláshoz felemeljük a tenyerünket, az utolsó sorra pedig lecsapunk. Nálunk ez a mondóka minden egyes alkalommal osztatlan sikert arat…

Remélem találtatok kedvetekre valót, és ti is bevetitek a konyhában is a kedvenc mondókátokat! Jó szórakozást!

Kuktanyu

DIY babakonyha kartondobozból

Már terveztem egy ideje, hogy beszerzek Máténak egy babakonyhát. Úgy gondoltam, jópofa lesz együtt sütni-főzni, mindenki a maga kis konyhájában, a saját eszközeivel. A legkézenfekvőbb, viszont egyben legdrágább az lett volna, ha veszek egyet. Találtam is nagyon szép modelleket kb. 10000 Ft-tól felfelé. Kicsit aggódtam viszont, hogy mi van, ha a kisfiam egy hét után megunja a játékot. Ezért úgy gondoltam, inkább egy saját készítésű darabbal lepem meg Mátét.

Rengeteg jó ötletet találtam a neten DIY babakonyhákhoz. Hihetetlen, hogy egy kis fantáziával mennyi minden kihozható egy régi bútordarabból, vagy néhány kartondobozból. Csak egy kis fantázia, és két ügyes kéz kell hozzá. Én úgy gondoltam, a bútorlap nekem túl nagy falat lenne, úgyhogy nekivágtam, hogy kartondobozból készítsek konyhát.

Miután túl voltam az ötletgyűjtésen, és nagyjából letisztult bennem, hogy mit szeretnék, lerajzoltam, hogy fog kinézni a mi kis játékkonyhánk. Szerettem volna, ha hasonlít az igazi konyhánkra, így eszerint válogattam meg a hozzávalókat. Ezután átgondoltam, mi minden kell hozzá, és beszereztem a kellékeket. Még így is költöttem rá egy keveset, de igyekeztem minél kisebb büdzséből dolgozni, és minél több kéznél levő anyagot felhasználni.

Végül ezekre volt szükség:

  • 2 nagy, strapabíró kartondoboz
  • fekete kartonpapír
  • fehér kartonpapír
  • alufólia
  • egy fém keverőtál
  • 4 db használaton kívüli CD
  • 2 db egyforma kupak
  • egy darabka gégecső (ez helyettesíthető például egy műanyag flakon levágott fülével, amit bevonhatunk alufóliával)
  • olló
  • sniccer
  • ragasztópisztoly
  • piros zsírkréta
  • színes alkoholos filc
  • öntapadós faszínű tapéta (ez elhagyható, ha szép állapotú dobozaink vannak, vagy helyettesíthető csomagolópapírral)

1

Első lépésként bevontam a dobozokat a tapétával. Utána a fekvő dobozt egy halvány vonallal elfeleztem, hogy lássam majd az arányokat.

2

Ezután a fekete kartonból kivágtam egy négyzetet, és a „munkapult” egyik felére ragasztottam, erre pedig a négy CD került, ezzel a főzőlap el is készült. A „munkapult” másik felén sniccerrel kivágtam egy akkora kört, hogy a fém tálat bele tudjam süllyeszteni. Az eredetileg zöld kupakokat először bevontam alufóliával, aztán rájöttem, hogy karácsonykor használtam a dekorációhoz ezüstszínű festékszórót, így inkább azzal fújtam le. De az alufóliás módszer is jól nézett ki! A kupakoknak, és a gégecsőnek is kivágtam a megfelelő méretű lyukakat a tál mögött, és besüllyesztettem. Így elkészült a mosogató is.

3

Ezután következett a sütő. Ehhez megint a fekete kartont használtam. Egy nagy téglalapot, és öt kis kört vágtam ki belőle. A téglalapot felragasztottam a doboz elejére, majd körbevágtam a „sütőajtót”a sniccerrel. Piros zsírkrétával néhány vízszintes vonalat is rajzoltam a kartonra, hogy még élethűbb legyen. Az ajtó feletti részre ragasztottam a fekete korongokat, ezek lettek a tűzhelygombok. Ezután már csak a fogantyú hiányzott, amihez egy hosszú csíkot vágtam ki kartonból, és bevontam alufóliával. Sniccerrel két mélyedést vágtam a sütőajtóba, és belesüllyesztettem a fogantyút. A belső oldalon lehajtottam a kilógó kartont, és hozzáragasztottam az ajtóhoz, hogy strapabíró legyen. A mosdó alatti szekrényt már csak körbe kellett vágni, és a már ismert módszerrel elkészíteni hozzá a fogantyút, amit ide persze függőlegesen tettem fel.

4

Most következett az álló kartondoboz, amire mikrót és hűtőt terveztem. Először is húztam egy segédvonalat a fekvő kartondoboz magasságában. Az ez alatti részt nemes egyszerűséggel körbevágtam, és fehér kartont ragasztottam rá. Erre is került egy alufóliával bevont karton fogantyú, és már kész is volt a hűtőajtó. A mikró egy picit bonyolultabb volt. Ennél az ajtó kivágásával kezdtem, mert itt alufóliával vontam be az ajtó körüli részeket, és az alufóliával finoman kell bánni. A sniccer könnyen letéphet belőle darabkákat, elrontva az összképet. Miután sikerült szépen felragasztanom az alufóliát, a fekete kartonnal vontam be az ajtót, és tettem rá egy fogantyút is. Ezután még egy hosszúkás téglalapot vágtam ki a fekete kartonból, amit a mikróajtó mellé ragasztottam. Erre filctollal „gombokat” és „kijelzőt” rajzoltam.

5

A mikró és a hűtő közé beragasztottam egy kartonpolcot, hogy ne a hűtőben landoljanak a mikróba betett ételek. Ezután már csak össze kellett ragasztani a két elemet, és őszintén szólva magam is meglepődtem, hogy milyen pöpec lett a végeredmény. J

6

Még mielőtt Máté megláthatta volna, a végső helyére állítottam a konyhabútort, és egy kicsit berendeztem. Tettem a tűzhelyre néhány játékedényt, kapott egy konyharuhát és egy mosogatószivacsot. Még egy hűtőbe való rekeszt is találtam, amibe játékgyümölcsöket is raktam. Alig vártam a kisfiam reakcióját!

7

Szerencsére a várt hatás nem maradt el! 🙂 Máté tapsikolt örömében, mikor meglátta az új játékát. A mikró tetszett neki legjobban (érdemes volt vele annyit bajlódni), vagy fél órán keresztül pakolta ki-be az edényeket, és nyomogatta a „gombokat”. Ezután mosogatott is egy kicsit, aztán sütött-főzött, pakolászott hosszú ideig. A végén persze azt is ki kellett próbálni, hogy belefér –e ő is a sütőbe.

Hogy mennyire lesz tartós a játékkonyhánk, arról majd később fogok referálni. Akárhogy is, azt gondolom, megéri rászánni egy kis időt és energiát arra, hogy saját kezűleg készítsünk játékot a gyermekünknek. Nekem nagyon jól esett látni, hogy a saját kezem munkája ekkora örömet okozott a kisfiamnak…

Kuktanyu