Nonnative mommy kategória bejegyzései

Könyvek, könyvek, könyvek

Dúl a nyár és mi olvasunk. De akkor is, amikor a négy fal közé szorít bennünket a hó, a jég, a vihar. Csak olvasunk és olvasunk. Ez az egyik, ha nem az egyetlen, „titkos” fegyverem ahhoz, hogy elérjük a kitűzött célt: az anyanyelvihez közeli kétnyelvűséget.

És hogy mit olvasunk?

A 18 hónapossal:

  • Keménytáblás könyveket, amit ő is tud lapozni.
  • Hangos könyveket, amik csipognak, ugatnak, tülkölnek, mert interaktív.
  • Csak úgy, mint a tapizós könyvek, amiket lehet simogatni vagy kapirgálni.
  • Kukucskálós könyveket, amik mindig rejtek valami izgalmasat a felhajtató fülecske alatt.
  • Mondókákat és verseket, amik megszerettetik a nyelv ritmusát, dallamát.

20050214_10155305299251469_658840011_o

Az 5 éves lányom már nem ilyen egyszerű eset. Él-hal a tudományos, tényeket bemutató könyvekért, amikből új tudást meríthet. Most épp az óceánok és tengerek, bálnák, delfinek és cápák állnak a figyelme középpontjában.

Az ő kedvencei:

  • Vaskos gyerekenciklopédiák
  • Vizi állatokról szóló képes történetek (pl. amiben megmentik a partra vetett bálnát)
  • Böngészők
  • Chapter books”, több fejezetből álló folytatásos történetek
  • Ismeretterjesztő képes albumok (a naprendszerről, mikroszkópról vagy épp az elektromosságról)
  • Vicces, rímes történeteket

20049582_10155305299441469_940881005_o

Napi minimum 15 percet olvasok nekik angolul. Ez általában étkezések után, még az asztalnál ülve történik. Szinte minden étkezés után, ha időnk engedi. Választanak 2-4 könyvet és azt felolvasom nekik. De van, hogy nehezen megy az ébredés, akkor olvasunk egy könyvet az ágyban. Ha a délutáni csendes pihenő csak nem akar elindulni, akkor olvasok egy könyvet levezetésképp. Az esti összebújást sem lehet elképzelni könyv nélkül. És ott van még a bilire-szoktatós-, a „gyere-ne-sírj”-, betegeskedős, egész napos- és a csak úgy találtam egy könyvet eldugva könyvolvasás. Olvasunk a metrón, az orvosi rendelőben és az étteremben is. Mindig van egy-két könyv a táskámban.

Utalhatnék számos tudományos tanulmányra, hogy milyen jót tesz az agy fejlődésének az egészen kiskorban megkezdett közös, rendszeres könyvolvasás. Vagy megannyi pszichológusra, akik azt hangsúlyozzák, mennyire szüksége van a gyermeki léleknek a mesére, ami megannyi érzést, tapasztalás segít feldolgozni. Vagy nyelvészeti cikkekre, miszerint a(z) (anya)nyelv, a választékos szókincs és későbbi iskolai sikerek alapja a gyermekkori könyvolvasás. De nem teszem. Még ha nem is egy másik nyelv elsajátítása miatt olvasol fel gyermekednek, akkor csak azért, hogy együtt éljétek át a közös utazás élményét, amit minden könyv magában rejt.

Mielőtt elindultok a strandra ebben a nagy melegben, dobj be egy-két könyvet a táskába!

Non-native mommy

Advertisements

Közös játék

Egy 5 évessel és egy másfél évessel NAGYON nehéz közös játékot találni, legalábbis olyat, amiben ténylegesen együtt játszanak. Ha a nagyobbik valamit kitalál (rajzolás, piacos játék) a kicsi „elrontja” vagy „tönkreteszi”. Amit a kicsi akar játszani (táskába ki-be pakolás), a nagyot nem érdekli.

Mindezt 2 nyelven dupla kihívás.

Ebben a rövid írásban szeretnék 7+1 ötletet adni azoknak, akik hasonló cipőben járnak. Persze ezeket mi angolul (is) játsszuk.

Buborékfújás

Az első helyen kell említenem, mert ez mindig beválik. A nagylányom vagy én fújjuk a buborékot, a kicsi meg tátott szájjal nézi, „szalad”, hogy elkapja. Még egy 5 évesnek is jó móka kipukkasztani a legnagyobb buborékokat. Ezt sokszor játszuk a játszó téren is a többi gyereke nagy örömére.

18836414_10155168464651469_1868571768_o

Formák

L. teljesen odavan a formákért, így a nagylányommal azt találtuk ki, hogy színes dekorgumiból formákat vágtunk ki neki. Már az elkészítés is jó kis közös program volt. Sokszor elővesszük, ki-be pakolgatjuk a zacskóba, csoportosítjuk szín szerint, majd forma szerint. Reggeli végeztével nagyon jó móka ledobálni mindent a földre, ahelyett hogy visszatennénk a zacskójába. Nagy nevetések okozója ez az egyszerű játék.

Közös olvasás

Nem túl gyakran, de rá tudom venni a nagylányomat, hogy olvassunk könyveket együtt. Mesét olvasni még nehéz egy 17 hónaposnak, de ha röviden (oldalanként 1-2 mondatban összefoglalva) mondjuk a Bori könyveket, akkor azt mindketten nagyon élvezik. Az 5 évesem előszeretettel mutogatja a babkönyveket a húgának, miközben nevén nevezi, amit látnak a képen, sőt még kérdezi is tőle, hogy mit hol lát a képen, ahogy ezt én is szoktam. A hangos könyvek (nyomógombbal) mindkét lány kedvencei. Közös nyomkodás bármikor.

18836489_10155168464661469_1597209034_o

Építőkocka

A nagylányom felépíti a tornyot a kicsi meg ledönti. Ez (sajnos) nem sokáig élvezhető egy 5 évesnek. Hamar elvonul építeni a saját konstrukcióit, amit a kisebb ledönt(het), de a vita elkerülése végett a 17 hónapos pakolóművész könnyen az elemek dobozba dobálásával elterelhető. Próbálkozunk már színek szerint bedobálni a kockákat a dobozba, amit a nagyobb is élvez, és sokszor csatlakozik. Ami még élvezetessé teszi ezt a fajta elfoglaltságot a nagylányomnak az, ha egy salátakiszedővel kell megfogni és bedobálni a kockákat. Már a kicsi is próbálkozik.

18901191_10155168464666469_707234351_o

Gyurma

Ez már egy veszélyesebb terep, mert a totyogóm mindent a szájába töm, főleg ha puha és jó illatú. Így a play-doh helyett a házi készítésű gyurmákat javaslom, mint pl. a sima só-liszt gyurmát. Ezzel jó ideig elvannak, bár nem együtt inkább egymás mellett játszanak.

Felhúzható játékok

A kisebbik még nem tudja felhúzni a szaladó kacsát vagy az űrrepülőgépet, de imád utána szaladni és elkapni. Milyen jó, hogy van egy nagy tesó, aki felhúzza neki.

Közös fürdés

A legjobb alkalom, hogy a lányok a vízi játékokkal játszanak. Persze itt is megvan a veszekedés és kiborulás lehetősége, de ügyes szülői irányítással ez elkerülhető. Öntögeti a vizet egyik csészéből a másikba, vagy a vízimalomba, úsztatják a kacsákat, vagy épp megmossák egymás hátát a locsolókannával. (Buborékfújás itt sem maradhat el!)

+1 . Közös házimunka

Mosogatógép pakolás, mosás beindítása, vagy épp ágyneműhúzás. (Ahogy erről már  korábban írtam is.) De mostanában a legnagyobb szám a nemrégiben ültetett virág és fűszernövény locsolás. Mindenki a méreteihez igazodó locsolókannával.

Ha tetszett, látogass el a nonnativemomy.com oldalra és olvass még.

Non-native mommy

Mert övék a bolygó

A kétnyelvű nevelés mellett, vagy inkább részeként, nagyon fontosnak tartom, hogy már egészen kicsi kortól gyerekeinkbe neveljük a bolygónk szeretetét, védelmét. Szeretném, ha az én lányaimnak természetes lenne, hogy 4 kukában gyűjtjük a háztartási szemetet, hogy nem folyatják a vizet fogmosáskor, vagy épp újrahasznosítanak.

Minden évben április 22-e, a Föld napja előtt elkezdünk mindenféle izgalmas feladatokat csinálni a környezetvédelem és a bolygónk jegyében. Most megosztok pár ötletet, amit mindenki könnyűszerrel megvalósíthat gyermekeivel.

Esősebb napokra a legkisebbeknek egy kis maszatolás. Zöld és (kicsit több) kék festékpöttyöket teszek egy papírtányérra, amit majd belecsúsztatok egy zárható műanyag zacskóba. Máris készülhet a Földünk.

Tépkedhetünk papírszemetet (magazin, újság, szórólap), majd a fecniket felragaszthatjuk az újrahasznosítás szimbólumára. Nálunk az aktuális alkotások mindig a nappali ajtaján kerülnek kiállításra.

17622899_10154984250376469_990223901_o

Már egy kicsit nagyobb munkát igénylő project: rakjátok ki a bolygónkat krepp papír és öntapadó füzetborító segítségével. Igazi családi móka kerekedhet ki belőle.

17776911_10154984252116469_759717929_o

Akár a kicsikkel is játszató a hulladék szelektálása. 4 cipős dobozra rátettem az újra hasznos jeleket: fém, műanyag, papír és üveg. Az otthoni szelektív hulladékgyűjtő kukából kivettem 3-4 darabot fajtánként, összekevertem őket és kitettem a kislányomnak, hogy szortírozza. Nagyon sokat beszélgettünk arról, sőt még az Interneten is megnéztük, hogyan hasznosul újra a szétválogatott „szemét”.

Ha a Föld napja olyan szép napos, mint az elmúlt hetek egy kis kertészkedésre is adhatjuk a fejünket. A gyerekeknek felejthetetlen élmény. Felelősséget is vállalnak így, ha ösztönözzük őket, hogy locsolják, gondozzák az elültetett növényeket.

Akár a víz napja alkalmából is hozhattam volna a következő kísérletet. A játék neve az is lehetne: tisztítsd meg vizeinket. Egy lavór vízbe mindenféle hulladékot (kenyérdarab, , mandarin- vagy banánhéj, csoki papír, műanyag flakon, csomagolóanyagok, sörös doboz stb.) dobáltunk, majd hozzáadtunk egy kis olajat. Konyhai eszközök (salátakiszedő, szűrő) segítségével kellett megtisztítani a vizet a szennyeződéstől. Míg a darabos szemetet ki tudtuk szedni (bár néha nagyon nehezen) az olajat nem lehetett. Ez a kísérlet nagyon jó lehetőséget nyújt arra, hogy beszéljünk gyerekeinkkel a vizek védelméről, s arról, hogy milyen veszélyeket rejt, ha nem vigyázunk vizeink tisztaságára.

17776953_10154984250421469_278272737_o

Végül, de nem utolsó sorban, összeállítottam egy sorminta feladatot az újrahasznosítás és a bolygónk legismertebb szimbólumaiból. Ha szeretnéd ingyenesen letölteni, akkor csak kattints a linkre:

17761306_10154984250436469_1848682286_o

https://nonnativemommy.com/2016/04/22/earth-day-patterning-free-printable/

 Non-native mommny

Háztartás, két gyerek és az angol

Nem vagyok Szuper Anyu! Nem csillog a lakás, sokszor a mosás a gépben marad, és gyakran odaég vagy sótlan az ebéd. Be kell valljam, nem vagyok egy házitündér. De muszáj csinálni, és ha a konyhában főzéssel, vagy a fürdőszobában mosással töltöm az időt, akkor azt a gyerekektől veszem el.

Igaz 3x annyi ideig tart, de a gyerekekkel csinálni sokkal jobb móka! E., a már majdnem 5 éves nagylányom előszeretettel tanítja a kicsi L.-t (15 hós), mit hogyan kell elvégezni a ház körül. Hogy az angolozós időnket növeljük, a házkörüli munkát is legtöbbször angolul végezzük.

Mindkettejük kedvence a mosogatógép ki/be-pakolása. Nagylányom tanítgatja kishúgát, hogy mit hog17439767_10154961902641469_1066319625_nyan nevezünk, miközben a fiókba rakja az evőeszközöket. A műanyag
tányéroknak, poharaknak, tálkáknak külön szekrényük van, ami a lányok felségterülete. Már L. is be tudja rakni a műanyag tányérokat, bár most még jobban élvezi a kipakolást. A mosogatógép elindítása is az ő kiváltságuk. E. berakja a mosogatógép-tablettát, és lelkesen magyarázva beállítja a szokásos programot. L. megnyomhatja a villogó gombot. Nagy a boldogság! Én ezalatt konyhapultot törlök, elpakolom a hűtőbe való ételeket, vagy felteszek egy levest vagy tésztát főni. Persze az egyik szemem mindig rajtuk.

Irány mosni! Csodásan tudja E. a ruhákat szétválogatni és a mosógépbe tömni. Hugi is 17521742_10154961902021469_1816136326_olelkesen adogatja neki, miközben nevén nevezzük a színeket és az anyagfajtákat. A mosószert én adagolom, de a beindítás megint csak kis L. dolga.

Ahhoz, hogy ki is tudjunk teregetni, le is kell szedni a ruhákat. Ebben L. a nagy művész, mert imádja lehúzogatni a szárítóról a lelógó ruhaneműket. Mire a leszedéshez érünk, inkább a padlóról felszedésről van szó. Mióta megmutattam E.-nek a konmari hajtogatási módszert, azóta egész jól hajtogat egyes ruhadarabokat, de ha nincs is kedve, akkor én leszedem (inkább felszedem) és hajtogatom a ruhákat. E. már a helyére rakja a sajátját, L. pedig kipakolja a fiókokat, hogy ne unatkozzunk közben.

A játékok elpakolása is közös feladat, bár ez a legnagyobb mumus. Lassan már L. is BEpakol és nem KI, de az biztos, hogy pakol. E.-vel néha versenyzünk, hogy a kijelölt dobozt ki pakolja el előbb. Lehet szín szerint, fajta szerint pakolni (E. pakolja a filceket, L. pakolja a plüssöket, én meg a könyveket). Van, amikor salátakiszedővel vagy csipesszel szedjük össze és rakjuk helyre a játékokat. Persze ez tovább eltart, de még fejlesztő feladatnak is elmegy. Hugi ezt tátott szájjal nézi, és próbálja megkaparintani a csodás eszközt. Amikor sietnünk kell, motivációnak be szoktam vetni a soron kívüli meseolvasást, Ha 5 perc alatt vagyunk kész, 2 mese, ha 10 perc kell, akkor egy. Ha 10 percnél tovább tart, nincs mese. Valahogy ilyenkor mindig hamar végzünk!

Porszívózni is kéne, mert a kicsi L. sokat gyakorolja a csippentő mozdulatot, és – mint a legtöbb egy év körüli gyereknek – neki is minden a szájában köt ki. E. nem szereti a zajos porszívót, így a szobájába megy játszani, de L., mint egy kiscica, jön a porszívó után. Addig is látom, mit csinál.

Az én kedvencem a piacozás. Annyi mindenről lehet beszélgetni: zöldségek, gyümölcsök, húsfélék vagy tejtermékek. Színek kavalkádja, érdekes textúrák, ami még az 5 évest is izgalomba hozza. Sok árussal jóban vagyunk, megfogdoshatjuk a karfiolt vagy a kivit. Nagylányom beállhat a pult mögé kiszolgálni vagy tojást szedni. Igaz ez utóbbi magyarul zajlik, de ha angolos idősávban vagyunk, akkor minden kommunikáció angolul zajlik köztünk a piacon is.

Kár, hogy az ablakpucolásban és a hűtőtisztításban még nem tudnak segíteni. De talán annak is eljön az ideje.

Ha tetszett, és szeretnél többet olvasni arról, hogyan csempésszük be az angolt a hétköznapjainkba, akkor látogass el a www.nonnativemommy.com oldalamra.

Non-native mommy

Non-native mommy előző írását itt találod: Időbeosztás

Időbeosztás

Ha tényleg azt szeretném, hogy kétnyelvűek legyenek a gyerekek, akkor az angol és a magyar nyelvek arányának 50-50%-nak kell lenni. Ez a cél! Ez még egy gyerekkel működött is. A kistesó, L. születése óta viszont mindez nagy-nagy kihívás.

A nagytesó, E. 2 éves koráig, jól működő heti rendünk volt, a nyelvek aránya 50-50 %-ra beállt, vagy néha még 60% arányban az angol javára tolódott.

 

16295617_10154797843096469_1737660452_n
A Mums’ English Club egy délelőttöt foglalt el az „órarendünkben”. A hét második felében az anyanyelvi babysitter segített be, hogy fenntarthassuk az ideális arányt. Meg persze ott volt a Helen Doron angol, és a rengeteg kettesben töltött idő, ami mind angolozós játékkal vagy hétköznapi tevékenységgel telt, persze angolul.

Nem aggódtam amiatt, hogy túl sok lenne az angol, hiszen tudtam, hogy a környezet nyelve (a magyar) előbb-utóbb úgyis erősebb lesz. Ez a közösségbe kerülés után meg is történt, E. ekkor volt 2 éves és 3 hónapos. Az angol és magyar tudása egyaránt sziklaszilárd volt. Életkorának megfelelően – vagy még talán jobban is – folyamatosan beszélt mindkét nyelven.

A helyzet már sokkal bonyolultabb 2 gyerekkel. Olyan angol nyelvű foglalkoztatásunk, amely kimondottan a hugit veszi célba, nagyon ritkán van. A jelenlegi babysitterünk nem foglalkozik a kicsivel. Már az elején megmondta, hogy ő nem tud mit kezdeni a babákkal. Mums’ English Clubba és Helen Doron foglalkozásokra az egyévessel is járunk, de ha arányszámban szeretném kifejezni a vele töltött angolos időt, akkor inkább a 30-70 %-ot az arány az angol rovására.

Bár a nagylányom 4,5 éves, de most nem jár oviban (erről talán majd egy külön posztban), így L. szinte soha nincs velem kettesben a nap folyamán. Próbálok olyan játékokat kitalálni, amely mindkét gyereket aktívan foglalkoztatja és leköti. (Bár ez szinte lehetetlen küldetésnek tűnik.) Talán most a közös rajzolás (firkálás) a nyerő, de L.-nél egy játékkal töltött idő max. 2 perc. L. sokat eljátszik egyedül is, felfedezi a szobát, lepakolja a polcokra kihelyezett játékokat. Eközben én E.-vel foglalkozom. L. inkább megfigyelője, mint résztvevője az angolul (és magyarul) zajló tevékenységeknek: főzés, teregetés, rajzolás vagy épp buborékfújás… Remélem, ez majd idővel változni fog.

Ami viszont a nagylányomnál nem volt: a kétnyelvű nővér, akinek minden mozdulatát ellesheti, és minden szaván csünghet a kistesó. Részletesen megtervezett és beosztott „órarend” helyett, most sokkal több a spontaneitás, sokkal kevesebb a tudatosság. Sokszor csak sodródunk az árral.

Jelenleg az alábbi táblázatban áll össze a heti rendünk, de ez nagyon képlékeny. Sok a betegség, a sürgős elintézendő, a vészhelyzet. Kicsit aggódom, mi is lesz ebből a káoszból. Hogyan alapozhatjuk meg L. kétnyelvűségét, amikor napokon keresztül nincs angolozás? Majd az idő megválaszolja ez a kérdést.

16343808_10154797843101469_1843754704_n

Ha tetszett, vagy többet szeretnél olvasni a kétnyelvű gyereknevelés témában látogass el a nonnativemommy.com-ra.

Non-native mommy

Non-native mommy első cikkét a kétnyelvűségről itt olvashatjátok.

Ajándék dömping

Sokat gondolkoztam, hogy miről is írhatnék így az ünnepek táján: adventi készülődés, karácsony négyesben, vagy a vendégsereg és családlátogatás két gyerekkel. Végül az ajándékok mellett döntöttem, mert ez okozott a legnagyobb fejtörést.

Mivel L. első szülinapja pont karácsony után esik, idén még több ajándékkal kellett számolnunk.

Már jó előre, még október végén, megírtuk minden rokonnak, hogy mit szeretnénk a gyerekeknek (1 ajándék/rokon), hogy értelmes ajándékot kapjanak, amivel aztán sokáig tudnak az év folyamán játszani és ne a sarokban, még rosszabb esetben a kukában végezzék.

De már így is annyi játékunk van – hangzott el a férjem szájából. És tényleg! Átnéztem a játékokat még november folyamán és 2 hasonló játékból az egyiket elpakoltam 2 kisebb és 1 nagyobb IKEÁ-s dobozba. Ebben segített a nagyobbik lányom is. (A procedúra így zajlott: ő felmutatott L.-nek 2 csörgőt, majd amelyikért nem nyúlt, az ment a dobozba. Így ment ez minden játékkal. Mindkét gyerek nagyon élvezte a játékválogatást). Az eredmény: 5 polcon maradtak (szellősen) játékok, plusz egy IKEÁS doboz plüss állat. (A plüssökkel nem nagyon játszanak, inkább én használom a kicsivel, amikor állatokat, vagy testrészeket azonosítunk be.)

A szelektálást azzal folytattuk, hogy E. (4,5) kiválasztott 5-6 játékot, amivel munnamedár nagyon rég nem játszott és nem is nagyon érdekli már. Ezeket felajánlottuk egy családnak, ahol a karácsonyfa alá nem tudtak ajándékot tenni a gyerekeknek.

De nem voltam elégedett. Vagy 10-12 új játékra számíthattunk a karácsony és a születésnap kapcsán, úgyhogy kezembe vettem az irányítást. Egy-két napig figyeltem, hogy mivel játszik a két gyerek (főleg azokra koncentráltam, amik nagy kedvencek, és amikkel együtt tudnak játszani). Majd december 23-án fogtam egy nagy zacskót és a polcokon kint maradt játékok felét elpakoltam. Egy polcon 3-4 játék maradt. (Sajnos előtte fotóm nincs, de itt a kép a jelenlegi helyzettel). Az ajándékdömping után feltöltöttük a polcokat az új játékokkal. Nem válogatom külön polcra a kicsi és a nagyobb gyerkőc játékait, mert a közös játékot szeretném propagálni. Amúgy is a nagylányom előszeretettel veszi birtokba a babjátékokat a hevesen lángoló testvérféltékenységből adódóan.

Úgy gondolom, hogy ha meguntak 4-5 játékot (kb. január végére), akkor újra előveszem a nagy zacsbookdisplaykót és az IKEÁ-s dobozokat. Kiválogatunk párat a régi játékokból, amik akkor az újdonság erejével fognak hatni. A karácsonyra és születésnapra kapott játékoktól pedig egy pár hónapra búcsút veszünk. Remélem, ezzel a rotációval fent tudom tartani az érdeklődést, nem úszik majd a nappalink a játékoktól és értelmesen tudjuk tölteni a játékidőt.

Bárcsak a könyvekkel is ilyen racionálisan tudnám megoldani a szelektálást. Ez még bizony várat magára, bár a könyvtartó polcok sokat segítettek az éppen kedvenc, vagy újonnan kapott könyvek rendezésében.

Non-native mommy

https://nonnativemommy.com/

Montessori gyerekszoba kialakításáról bővebben olvashattok itt, Samu szobájának átalakításáról pedig itt.

Kétnyelvűség két gyerekkel

„Már az első gyerek születésénél biztosan tudtam, hogy kétnyelvűnek fogjuk nevelni, és úgy fog beszélni angolul, mint egy anyanyelvi brit, hiszen angoltanárként ez mennyire egyszerű és kézenfekvő.” Sokan ezt gondolják… pedig nagyon nem így volt.
A terhességem legvégéig tanítottam az angolt, így E. addig is hallhatta mindkét nyelvet; így mondhatjuk, hogy kétnyelvű nevelése már születése előtt megkezdődött. Ám bennem az elhatározás később született meg.
E. úgy 6 hónapos volt, amikor a kétnyelvűség komolyan megfogalmazódott bennem. Több angol és magyar nyelvű könyvet is elolvastam a témában, valamint rengeteg cikket a neten a kétnyelvűségről. A bizonytalanságom nem szűnt. Melyik módszer működne nálunk? Nem okozok-e kárt a nyelvi fejlődésében? Nem zavarom össze? Nem fogja keverni a nyelveket? Képes leszek olyan természetesen beszélni hozzá angolul, mint magyarul? Egyáltalán hogy mondják azt angolul, hogy búgócsiga?

Az igazi lökést nem a könyvek vagy tudományos cikkek adták, hanem az, hogy rátaláltam a Mums’ English Club-ra (MEC) ill. annak alapító anyukájára (a facebook-on: https://www.facebook.com/mumsenglishclub/?fref=ts ), aki szintén kétnyelvűnek nevelte első lányát, annak ellenére, hogy mindkét szülő magyar (választott kétnyelvűség). Rengeteg bátorítást és támogatást kaptam, így belevágtunk a rendszeres angolozásba, és megszerveztem a saját kerületünk MEC-jét először az otthonunkban majd a helyi könyvtárban. A MEC összejövetelek alatt az anyukák angolul beszélgetnek: 15-20 percet mondókázunk/énekelünk a gyerekekkel.
E. ekkor 8 hónapos volt. Heti 1 MEC-et kevésnek tartottam ezért anyanyelvi babysittert kerestem. Belépett az életünkbe egy fiatal, brit lány, akinek a mai napig nagyon hálás vagyok. Rengeteget tanultam tőle nyelvileg, remek baráti kapcsolat alakult ki vele mind E., mind az én részemről. De 2 év után elment, és 1.5 évbe telt mire találtunk valaki mást.
10 hónaposan beiratkoztunk a Helen Doron angolra is, mert maximalizmussal „áldott meg” az élet. A tanfolyam amúgy kiváló, csak épp drága. Talán később erről is írok.
Ekkor kislányom édesapja nem folyt még bele az angolozásba. Az alapszabály az volt, hogy amíg kettesben vagyunk, addig angolul beszélünk, amint Apa megjelenik, átváltunk magyarra. A váltás jelzésére egy dal szolgál(t), amit minden alkalommal elénekeltünk, amikor nyelvet váltottunk. Így bizonyos idősávokban E. angolul hallott engem beszélni, máskor magyarul (http://nonnativemommy.blogspot.hu/2013/04/weekly-daily-schedule.html ).

Az OPOL (One Parent One Language) módszer elképzelhetetlen volt számomra. Nem tudtam elképzelni a nagy családi szülinapozást vagy a karácsonyt úgy, hogy én angolul beszélek a gyerekhez, míg mindenki más magyarul. Azt sem tudtam elképzelni, hogy ne énekeljek neki egy Körben áll egy kislányka vagy más magyar dalt.
Napjaink pont úgy zajlottak angolul, mint magyarul: evés, ivás, séta a parkban, játék, pelenkacsere, könyvolvasás, fürdés, stb. mind angolul.
Azt vettem észre, hogy állandóan éneklek/mondókázok neki. A barátnőm meg is kérdezte egyszer: Van olyan témakör, amiben NEM tudsz angol dalt énekelni? És azt hiszem, nem nagyon van.
Alvásidőben állandóan a neten lógtam, hogy új dalokat, mondókákat tanuljak. A youtube videókat is hamar, még egy éves kora előtt elkezdünk nézni, de csak limitáltan.
Szintén a netről tanultam meg egy speciális jelelést, a Makaton-t. Más beiratkozik egy baba jelbeszéd tanfolyamra, én inkább a netes videókból megtanultam a brit jelnyelvre alapuló Makatont (https://www.makaton.org/aboutMakaton ). Bár nem sokat használtuk, mert E. beszédfejlődése minden képzeletet felülmúlt. 1 évesen 30-40 szót tudott mindkét nyelven. Így a jelelésre nem nagyon volt szükség. Viszont a jelnyelv egy kiváló eszköz, hogy összekapcsolja a beszélt nyelveket. Jelenleg is használjuk kisebbik lányunkkal. Ez is egy érdekes téma, amit a jövőben érdemes lehet kifejteni.

Ahogy teltek a hónapok, egyre fantasztikusabb dolgokra találtam a neten. Ilyen volt a Doman- módszer. (részletek a linken: http://fejlesztomodszerek.blog.hu/2007/10/19/a_doman_modszer). A saját esetünkben én a képkártyákat találtam a legizgalmasabbnak és leghasznosabbnak, ezért elkezdtem gyártani őket különböző témakörökben: állatok, virágok, gyümölcsök, babaholmik, bútorok, járművek stb. Egy pár példa az alaptémákból, de E. éppen aktuális érdeklődését figyelembe véve készültek speciális témák is, mint szimbólumok, autómárkák, közlekedési táblák, a csontváz főbb csontjai vagy a bogarak.
A netről leszedtem a képeket, kinyomtattam, a hátuljára írtam a megnevezést angolul és magyarul, majd lamináltam. Napi 2-4 témát vettünk át témánként 6-7 kártyával. Annyira imádta, hogy alig tudtam követni. Volt olyan nap, hogy 3x-4x elő kellett venni nézegetni vagy csoportosítani, esetleg a valós tárggyal párosítani a kártyákat. De ennek az érdeklődésnek kb. 3 éves korára vége szakadt. Most csak előveszem a nagy gyűjteményt és használom a kistesóval (micsoda könnyebbség a már kész anyaggal dolgozni).

A másik meghatározó irányzat, amit tudattalanul is használtam, még mielőtt megismertem volna, a Montessori módszer. (részletek a linken: http://fejlesztok.hu/modszerek/275-a-montessori-pedagogia.html) E.-t nagyon szeretem bevonni a házimunkába, mert így együtt tölthetjük az időt, hamar önállóságot tanult és ezzel önbizalmat nyert, nem utolsó sorban a lakás is normális állapotban volt/van. De említhetném még a természet felfedezését vagy a kreatív kézműveskedést. Mindezek milliónyi lehetőséget adnak a nyelvgyakorlásra.

Végül, de nem utolsó sorban az angol nyelvű gyerekkönyvek nyújtanak óriási segítséget a kétnyelvű nevelés során. Használt könyveket veszek, volt, hogy kilóra játékturkálókban, vagy az internetről rendelem meg őket. Az elmúlt 4,5 évben a folyamatos meseolvasással a könyvek nemcsak a gyerek szókincsét és képzelőerejét fejlesztették két nyelven, hanem kialakítottak benne egy olyan erős könyvszeretetet, ami egy életen át el fogja kísérni.
És hogy miért csinálom mindezt? Miért ölök bele ennyi energiát, pénzt és időt? Elsősorban a gyerekekért. Azért, hogy valami plusszal induljon az életben, hogy szélesebb legyen a látóköre, hogy elfogadóbb és nyitottabb legyen a másságra és a világra. Másodsorban magamért. Kisgyerekkel otthon lenni nem az a rózsaszín leányálom, ahogy azt sok helyen hangoztatják. Ezzel a nyelvi projekttel az én agyam is folyamatosan működésben van, állandóan aktív és kreatív üzemmódban működik.

Hol is tartunk most? Jelen pillanatban egy kanadai babysitter lány jár hozzánk heti 1x. Helen Doron angolra már E. 2 éves korától nem járunk, de L., a kistesó, most szeptemberben kezdte. Szinte mindennap angolozunk itthon. Akár még a férjem bevonásával esténként, ha máshogy nem tudtuk megoldani napközben. E., a nagylányom (4,5 éves) minden iránt nyitott és érdeklődő, házias és segítőkész két nyelven. L., a pici lányom (11 hónapos), csüng a nővére minden szaván, mozdulatán. E. probléma nélkül vált egyik nyelvről a másikra, kiválóan kommunikál anyanyelvi angol beszélőkkel, angolul néz és/vagy hallgat mesét, s mindez a világ legtermészetesebb dolga számára. De még nagyon az út elején járunk…

Ha bármi kérdésed van a fentiekkel, a kétnyelvűséggel kapcsolatban, nyugodtan keress meg a nonnativemommy@gmail.com-on vagy a facebook oldalamon: https://www.facebook.com/Nonnative-Mommy-606892512654988/

Ha többet szeretnél olvasni a témáról, látogass el a blogomra (angol nyelvű): https://nonnativemommy.com/

Non-native mommy bemutatkozik

Kedves Mindenki

Pontosan olyan anyuka vagyok, mint Te, aki alig alszol éjszaka, rohansz a gyerekkel az oviba, cseréled a pelusokat, szoptatsz vagy épp a cumisüveget fertőtleníted és tápszert keversz, pépesítesz, kis orrocskákat szívsz vagy épp dögönyözöl, csiklandozol, nyálbuborékot fújsz, esti mesét olvasol, összebújsz, ha épp arra van szükség. Csak én nem viszem gyerekeim ringatóra, tipegő tornára vagy maszatolóra. Mi angolozunk. Mi nem járunk úszni, TSMT tornára vagy zongorázni. Csak angolozunk, angolozunk és angolozunk.

15207912_10154591920566469_820461252_nKét kislányom nevelem Budapesten. A nagyobb (E.) már 4,5 éves, a kicsi (L.) 11 hónapos lesz hamarosan. Születésük óta két nyelven (magyar-angol) neveljük őket.

Igen… mindketten magyarok vagyunk… Apuka nem angol anyanyelvű, bár 5-6 nyelven nagyon jól boldogul. A kétnyelvűség nálunk egy választott életforma, nevelési elv, gondolkodásmód vagy nevezzük akárhogyan.

Igen… magyarul is beszélek a lányokhoz egy nagyon következetes rendszer szerint. Erről fogok majd írni részletesebben is egy későbbi bejegyzésben. (Megtudhatod mi az OPOL rövidítés, milyen előnyei vannak a kétnyelvűségnek, vagy milyen akadályokba ütközünk)

A gyerekek előtt angol nyelvtanárként dolgoztam és mindig csodálattal néztem azokat a családokat, akik az átlagtól eltérőt, valami pluszt tudtak vinni a gyerekeik életébe. Sokat gondolkoztam, hogy ez nálunk mi lehet. Az angol volt a legkézenfekvőbb.

Szerencsére a férjem és a család is támogató ebben, bár a „munka” oroszlán része rám esik, mivel én vagyok legtöbbet a lányokkal. De azért az nagyon sokat segít, hogy nem ellenszélben kell hajóznunk.

Nagyobbik lányom, E. teljesen kétnyelvű, bár amióta bekerült a magyar intézményrendszerbe, a magyar nyelv sokkal erősebbé vált nála. Egy kis tudós, akit már egész kicsi kora óta lenyűgözött a Naprendszer, a térképek, az emberi test vagy az óceánok világa. Óriási könyvrajongó. Nagy érdeklődést mutat a számok és a betűk iránt is. Én mindig érdeklődéssel (és sokszor csodálattal) követem, hogy milyen területre kalauzol el, s próbálom ennek megfelelően lekötni itthon.

Kezdetekben alkalmaztam nála a Doman-módszert. Sok képkártyát gyártottam neki az érdeklődésének éppen megfelelő témakörben, amit mindig nagyon élvezett. Ezen túl délutáni alvásidőben külföldi Montessori oldalakat bújtam, hogy ötleteiket, játékaikat, és magát a 15226610_10154591916831469_505980206_nMontessori alapgondolatot magamba szippantsam, s megtanuljam alkalmazni a saját kétnyelvű életünkben.

A kicsivel most kezdünk mindent elölről. Viszont ő egy teljesen más karakter. Sokkal impulzívabb, az érzelmei irányítják. Mozgékonyabb a nővérénél. Még nem tudni, mi fogja igazán foglalkoztatni, most egyelőre a fogzás és a járni tanulás.

Mostanra már ismerem az utat, így elvileg könnyebb is lehetne, főleg, hogy van egy kis nyelvi segítőm, de valahogy az akadályok megháromszorozódtak. Időbeosztás, két eltérő korú gyerek foglalkoztatása, testvérféltékenység, csak hogy egy pár dolgot említsek. Ezekben a témákban nagyon szívesen osztom meg a gondolataimat, tapasztalataimat a Samutanul olvasóival a közeljövőben.

Non-native mommy

https://nonnativemommy.com/