Csippentés

Hogyan vegyük rá gyermekünket, hogy ne marokra vagy három ujjal fogjon meg valamit? Már korábban javasolták nekem, hogy kezdjük el gyakorolni a két ujjas fogást, de azt csak nem rég tudtam meg, hogy mégis hogyan vegyem rá Samut, hogy így csinálja. A trükk elég egyszerű. Fogj egy gombot és tedd a hüvelyk és a mutatóujjad közé úgy, hogy a gomb csak picit lógjon ki! Így nem marad más választása mint két ujjal kicsippenteni – három ujj már sehogyse fog odaférni.

Többször próbálkoztunk már vele, és tökéletesen működik. De amint szabadon hever a gomb (vagy bármi más) Samu visszatér a régi, bevált módszerhez és 3+ ujjal fog…. ugye mindenhez idő kell, az uj(j) szokások kialakításához meg pláne 🙂

Reklámok

Só-liszt gyurma

A só-liszt gyurma a legegyzerűbb gyurma, nincs benne semmi káros anyag és pikk-pakk elkészíthető otthon. Játszani ezer féleképpen lehet vele, nem hiszem, hogy nagy reklámra lenne szüksége.

Hozzávalók:

  • 20 dkg liszt
  • 20 dkg só
  • 125 ml víz
  • 1-2 evőkanál olaj

Semmi más dolgunk nincs, mint összekeverni majd jól összegyúrni a hozzávalókat.

dsc_0011

Járművek hete

Az első montessori polcot a járművek témakörében rendeztem be, ahogy már korábban is írtam, minden ami “megy” rettentően érdekes a fiam számára, így adta magát, hogy ezzel kezdjünk. Nagyon könnyű volt a dolgom, mert Samunak sok autója és autós könyve van, így aztán inkább az okozott fejtörést, hogy mit hagyjak ki. Próbáltam szem előtt tartani a kevesebb több elvét és nem tele zsúfolni az amúgy sem túl sok polcot. Végül két könyv került ki, mind a kettő nagy kedvenc, az alsóbb polcokra pedig az itthon fellelhető jármű típusok közül választottam egyet-egyet: autó, motor, hajó, űrhajó. Samu lelkesedéssel fogadta az újítást, és először a könyveket lapoztuk végig rögtön többször egymás után, majd az űrhajó kötötte le hosszú percekre. Ez a mágneses űrhajó több darabból áll, és egyenlőre a szétszerelése megy Samunak, az összerakás még az én feladatom. A héten aztán a többi játék is előkerült, de a könyvek és az űrhajó dobogós helyét nem tudták elvenni.

A polcon lévő játékokon kívül még több mindennel is készültem. Naná, hiszen erről szól ez az egész. 🙂

Nagyon sok jó ötletet találtam más oldalakon és persze alig vártam, hogy élőben is lássam, hogyan működnek, illetve, hogy működnek-e egyáltalán egy 21 hónapos gyereknél. Az egyik feladat egy árnyék megtalálós játék, ahol a kártyákon különböző járművek és az ok árnyéka található. Ezeket kell ügyesen összepárosítani, megtalálni minden járműnek a saját árny képét. Az ötlethez letölthető anyag is tartozik, itt találjátok. Nagyon tetszettek az egyszerű és színes rajzok, és persze maga az ötlet is. Viszont a több tíz képből én csak hármat használtam – autó, hajó és repülő. Elégnek is bizonyult. Samu osztozott a lelkesedésemben a képek iránt, és ügyesen megtalálta a párokat is. De a párosításnál sokkal jobban tetszett neki az a játék, hogy én kérdeztem, hol van az autó és ő rámutatott az autóra. Lényegesen egyszerűbb verzió, mi tagadás, viszont a lényeg, hogy jól szórakozott. 🙂

Egy nagyon egyszerű, két darabos puzzle-al is megpróbálkoztunk, amit egy másik oldalról töltöttem le. Itt is rengeteg képet találtok majd, de mi ebből is csak hármat-négyet használtunk ezen a héten. Nehezebb feladatnak bizonyult, de kis segítséggel ez is ment. Azt hiszem Samunak ehhez még nőnie kell. Bár az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy ez volt az első alkalom, hogy puzzle-el próbálkoztunk. Biztos, hogy használni fogom még, mert Samu többször is magától ült a kisasztalához és mutatta, hogy ezzel játszunk. És ha sokáig nem is kötötte le a figyelmét, ez azért elég jel, hogy tetszett neki.

Készítettünk só-liszt gyurmát is, amit jól szétlapítottunk és aztán áttoltuk rajta az autókat. Utána alaposan megnéztük, hogy melyik milyen nyomot hagyott. Eredetileg a játszótéri homokozóban szerettem volna ezt a “kísérletet” megcsinálni, de olyan zord idő volt mindig, hogy ennél a benti verziónál maradtam. Maga a gyurma nagyobb érdeklődésre tartott számot, mint a kerék nyomok. Samunak tetszett, hogy puha anyag van a kezében és hogy bele tudja nyomni az ujját, így viszonylag hamar le került a fókusz az autókról és átment “nyomkodásba” a játék.

Mindegyik benti játék szórakoztató volt, de a legnagyobb boldogságot mégis az hozta, amikor elmentünk villamosozni. Samu még nem ült villamoson, csak az autóból vagy az utcán sétálva látta őket, szóval leírhatatlan volt az öröm, amikor felszálltunk. A budapesti szuper közlekedésnek köszönhető, hogy bár odafelé villamossal mentünk, mikor hazafelé indultunk már villamospótló busz jött, de ez ebben az esetben nem okozott csalódást. Sőt! Én se gondoltam volna, hogy két legyet ütök majd egy csapásra. 🙂 Mivel ekkora élmény volt a tömegközlekedés, másnap újra nekiindultunk és villamossal elmentünk egészen a Nyugati pályaudvarig, ahol megcsodáltuk a vonatokat és meg is vártuk, amíg 1-2 útnak indul és pár másik megérkezik. Gondolom nem meglepő, de ez is hatalmas élmény volt. Bár a vonat fütty és a hangosbemondó rontott a dolgon, ettől Samu többször is megijjedt. Hiába a hangoskodást nem annyira szereti, kivéve, ha ő csinálja. Hétvégén pedig az egész hetet megkoronázva elmentünk a Margit szigetre, az egész család, és béreltünk egy elektromos autót, amit még kormányozhatott is. Eléggé odavolt, na.

Összességében nagyon jól sikerült a hét, Samunak tetszettek az új feladatok, az új koncepció a polcokon (ahol eddig csak könyvek voltak, azok is ömlesztve), nekem pedig könnyebbség volt, hogy előre a fejemben volt pár ötlet, hogy mit is csináljunk. A különböző feladatokat szívesen vette, napjában akár többször is volt kedve nekiülni, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy 5-10 percnél hosszabb időre nem kötötték le őt. Ellenben a villamosozás akár fél órán keresztül is izgalmas maradt, úgy éreztem egész nap elzötyögne rajta. Hasonlóképp az elektromos autó sem tudott unalmassá válni, végig lelkesen fogta a kormányt.

Az első hét sikere nagyon lelkesítő, és egy csomó ötletetet adott a következő hetek tervezéséhez. És azt is bebizonyította, hogy a meglévő játékok és néhány ötlet segítségével fel lehet építeni az egészet, nem kell hozzá más csak az elhatározás és idő, hogy előkészítsük, átgondoljuk a programokat, játékokat.

jarmuvek.jpg

Rajztábla és testrészek

Szeretem azokat a játékokat, amikkel én is játszottam gyerekkoromban. Jó érzés újra elővenni őket, jó újra visszaemlékezni, hogy mikor, hogyan, kivel használtuk és jó, hogy most azt is megcsinálhatom, amit akkor nem tudtam. Lehet, hogy fura, de én úgy érzem, hogy sokszor újraélek régi, gyerekkori dolgokat, és nemcsak az örömöt élem meg, hanem meg tudom vigasztalni azt a gyereket is, aki bennem él. Például úgy érzem, hogy velem nem játszottak eleget a szüleim (jó, nyilván túlzás…de hát mégis így érzem), amikor pedig Samuval játszom, úgy érzem, azzal a kicsi lánnyal is játszok, aki én voltam. Remélhetőleg a sebek is gyógyulnak közben.

Ilyen mély érzéseket ébreszt bennem a mágneses rajztábla is, amit valószinűleg mindenki ismer. Valahogy úgy emlékszem, hogy nekem nem volt, csak kölcsönbe kaptam, és soha nem tudtam eleget játszani vele. Ezért mikor Samu kapott egyet, boldogan kezdtem rajzolni és bepótolni, ami anno elmaradt. Samu is nagyon kedveli. Szerencsémre nemcsak firkálni szeret rá (például imádom hosszú utazásra magunkkal vinni, mert leköti és egyszerű is elővenni), hanem nyújtja nekünk, hogy rajzoljunk valamit, amit ő lelkesen letöröl. Hiába, a rombolós időszak még tombol nálunk. De a lényeg, hogy sokszor használjuk.

Mindent lerajzolok, ami eszembe jut és/vagy tudok, és persze próbálom a lehető legegyszerűbben. Hullám vonal a Balaton, pár vonal a házikó, sok kis vonal az eső, egy kör a nap, ilyenek. Az arcot mindig öröm fogadja, néha arra gondolok, talán azért, mert ez az egyetlen dolog, amit felismer, a többi rajz pedig csak irka-firka neki. 🙂 Miközben rajzolok mindig próbálom magyarázni, elmondani, hogy éppen mi készül. Rajzolom az arcot és mesélem ez itt a fej, ez a két szeme, haj, száj. Amikor Samu éppen cumizik mellettem ilyenkor, megkérem, hogy adja oda a babának a cumiját, tegye a szájába. És  íme:

cumi

Kosár és golyó

Egy újabb szórakoztató játék, amit rögtön ki lehet próbálni.

Samu szeret mindent, amin gombok vannak és be/ki lehet kapcsolgatni. Így aztán a mosógép top kedvencek között szerepel már rég óta (már ahogy a “rég”-et értelmezni lehet egy 21 hónapos esetében). Mindig segít elindítani a mosást, sőt néha át is programozza, és újabban már a teregetésnél is segítkezik – de itt egyenlőre még más elveket követünk. Szerinte a füvön szárítás a legjobb megoldás, én ellenben konzervatív vagyok, és ragaszkodom a ruhaszárítóhoz. A mosógép iránti szenvedélye ismertette meg a kosarunkkal, amibe a tiszta ruhát teszem. Először csak kipakolt belőle, később tologatta, újabban pedig buszként használja – a kutyáját és a tigrisét furikázza benne fel-alá.

Épp emiatt a több felhasználási terület miatt áll sokszor a kosár a szoba közepén. Egyik este, amikor már több mesekönyvet is átlapoztunk, láttam meg, hogy milyen jó lyukak vannak a kosáron. Van itthon pár golyónk – szuper, mert lehet őket dobálni anélkül, hogy bárkinek baja esne. Elővettük a golyókat és először megnéztük, hogy melyik lyukon férnek át, majd lelkesen elkezdtük bedobálni őket. Utána összeszedtük a szerteszét gurult labdákat, és kezdtük előlről. Samu nagyon élvezi ezt a játékot, mindig nagy nevetés kerekedik belőle.

Az a jó ebben a feladatban, hogy egy sor variációt ki lehet hozzá találni. Mivel több méretű és színű golyót lehet kapni, így aztán nehezíthetjük a feladatokat. Dobd csak a piros golyókat be. Keressünk olyan golyót, amit a legkisebb lyukon lehet bedobni. És így tovább.

Ezeket a golyókat szintén hobbi boltban vettem, fehéren, és itthon festettem be őket. Én egyenlőre a három alapszínt használom csak, de később tervezem bővíteni a készletet.

szennyestarto

Szűrjünk

Ahogy említettem már nagyon sok ötletet találtam a neten más anyukák blogját olvasva. Az egyik első, amit ki is próbáltunk egy végtelenül egyszerű játék, mégis énmagam alig vártam, hogy lássam Samu mit szól majd hozzá. A feladat nem más, mint hogy a szűrő lyukaiba kis, vékony “gilisztákat” dugjunk. Ennyi. Pont az egyszerűsége tetszett meg. Samu egyébként is imád a konyhafiókokban pakolni, a szűrő is többször megfordult már nála. Így teljesen biztos voltam a sikerben. Úgy gondoltam, tökéletes első próbálkozás lesz az úton, amin elindulunk. Nem csalódtam. Samu már attól oda volt, hogy elővettük a szűrőt, a giliszták pedig tovább fokozták az izgatottságát. Egyébként gilisztákat egy hobbi boltban találtam, és fogalmam sincs mi a rendes nevük. A lényeg, hogy egy vékony és hajlékony drótra zseníliát ragasztottak, ettől aztán puha is, rugalmas is. Ez utóbbi tulajdonság nagyon lényeges lesz majd, mert ettől igazán nagy kihívás a feladat egy másfél éves gyerek számára. A giliszta ugyanis könnyen elferdül, ha nem pont a lyukba dugjuk, és egy elhajlott fejű drótot aztán már igencsak nehéz célba juttatni. 🙂

Leültettem a fiam magam mellé és először megmutattam neki, hogyan kell a gilisztákat a lyukakon átdugni, aztán pedig bátorítottam, hogy ő is próbálja ki. Eltartott egy ideig míg az első gilinyót átnyomta a lyukon, de annál nagyobb volt az öröm, mikor sikerült. És természetesen a bedugásnál csak a kihúzogatás jelentett neki nagyobb élvezetet. Ezért mikor elfáradt én dugdostam a gilisztákat, ő pedig csak húzogatta. Jó móka volt, mindenkinek ajánlom. 🙂

szuro

Heti téma

Ahogy már említettem rengeteg ötletet találtam a neten. Egyik jobban tetszett, mint a másik, és persze voltak olyanok is, amik a biztos nem kategóriába estek. Az egyik gondolat, ami nagyon hamar megtetszett a “montessori polc” volt. Ennek a lényege -ahogy én megfogalmaztam magamnak – hogy adott egy egy polcos szekrény, természetesen teljesen gyerekbarát, minden könnyen elérhető és levehető róla, és a játékokat, könyveket, képeket egy adott téma szerint tesszük ki rá. Erről aztán a gyerek szabadon választ, és azzal játszik, amivel szeretne. Ezt nagyon fontos pontank érzem, és azt gondolom, hogy jó erre időről-időre gondolni: sokszor jószándékból, idő nyomásból, türelmetlenségből vagy csak megszokásból mi adjuk a gyerekek kezébe a játékokat vagy éppen mi csináljuk meg, helyettük a dolgokat. Nehéz talán, de muszáj a háttérben maradni időnként. Hagyni, hogy ő csinálja, akkor is ha lassabb, vagy nem “jól” csinálja, vagy nem azt csinálja, amit mi szeretnénk. Háttérben maradni és figyelni, ő mit választ, mi tetszik neki, mit vesz le. Érdekes tapasztalás nekünk és csodás lehetőség nekik.

Tehát adott egy heti téma és a köré csoportosított játékok. Természetesen nem kell és nem is lehet mindent kitenni. Sőt, lehet, hogy olyan játékokat is kitalálhatunk, amihez semmi sem kell, csak mi, például kirándulás és levélgyűjtés az őszi erdőben, buszozás vagy éppen kukás autó nézés.

A téma meghatározása tehát az első lépés és utána ehhez lehet ötleteket gyűjteni.

Amikor már épp kezdtem elszállni a témák tekintetében egy nagyon jó írásba botlottam, ami szépen visszahúzott a földre, pont Samu mellé. A lényege az volt, hogy nagyon sok kezdő montessori-anyuka elköveti a hibát, hogy túl sokat akar, túl sok játékot próbál és a nagy akarásban és jószándékú nevelésben már épp csak a saját gyerekét nem veszi észre. Pedig, egy másik montessori elv szerint, elsősorban a gyereket kell figyelni, az ő érdeklődése kell, hogy meghatározza a tevékenységet. Végig se olvastam a cikket és már tudtam, hogy nálunk az első téma nem lehet más, mint a JÁRMŰVEK. Samu rajong az autókért, buszokért, villamosokért, kukás autókért, betonkeverőkért…és még sorolhatnám. Sose gondoltam, hogy a tudásom ilyen hamar kevésnek bizonyul majd (olyan 7. osztályig azt hittem kitart). De nem. Nem sejtettem (talán mert soha egy percre se gondoltam erre :)), hogy ezeknek a nagy munka és szállítógépeknek mind külön neve van, de őszintén azt se, hogy ennyi van belőle. Most úgy vagyok, mint amikor lesz egy új kocsid, addig fel se tűnt, hogy ebből a márkából ennyi közlekedik az utakon, de most, hogy te is abban ülsz, csak folyamatosan csodálkozol, hogy ott is egy, meg ott is egy. Na, hát, hogy mennyi “nagy” autó van, meg trailer, meg tartályos kocsi…hihetetlen. Mondjuk úgy tehát, az első téma adta magát.

Az elképzelésem, hogy heti témák mentén haladunk majd, és olyan montessori polcot igyekszem majd mindig összehozni, ami sokszínű, de nem zsúfolt, és közben nem kell óriási költségekbe verni magam. A téma meghatározásban és a játékokban is próbálom majd Samu érdeklődését szem előtt tartani. És azt is, hogy a kevesebb néha több!

hogyan tanuljunk itthon…

 

Mikor nekiültem, hogy akkor én most gyorsan mindent meg tudok az internetről, hogy hogyan is kell itthon okosan és legalább annyira vidáman tanítgatni (szándékos a kicsinyítés…. nem is hiszem, hogy ez a legjobb szó) egy két éves gyereket, hát hamar elbizonytalanodtam. Persze gondoltam, hogy millió ötlet, vélemény és irányzat létezik, de valahogy arra a tömegű információra, ami szembe jött, mégse számítottam. Ami azonban teljesen meglepett, hogy magyar nyelvű oldalt alig találtam (persze lehet hogy teljesen rosszul kerestem :))

Leginkább amerikai honlapokra bukkantam, ahol a kép alapján csuda mosolygós és kipihent anyukák osztották meg 100+ ötletüket, ezer képpel, minden féle csoportosításban arról, hogyan nevelik, fejlesztik otthon a gyermekeiket, kicsiket, nagyobbakat, iskolásokat. Úgy tűnik, az anyukák többsége szuper kézügyességgel és kreativitással bír, mert csak ámultam a képek láttán. Ahogy egyre-másra olvastam az oldalakat és ötleteket, úgy tűnt engem a Montessori irányzat szippantott be, vagy inkább érintett meg. Már majdnem minden post-ban feltűnt, hogy “Montessori inspired”, “living Montessori” vagy “Montessori homescooling”, és arra gondoltam, bárcsak ilyen gyerekkorom lett volna. Alacsony szekrények, elérhető magasságban szinte minden, állandó törekvés arra, hogy megtanítsák a kicsiket is önállóan elvégezni, amit csak tudnak, konyhák, edények, seprűk gyerek kezekbe való méretben, a játékok pedig nemcsak gyönyörűek, de leginkább fából készítették őket, és annyi, de annyi ötlet és játékos felfedezés, hogy tényleg tátva maradt a szám. Az egyik alapötlet pedig, miszerint “Tanítsd meg, hogy én is meg tudjam csinálni” végképp le vett a lábamról. Így aztán elfogadva a tényt, hogy ezen az úton indulok el, elkezdtem még tovább olvasni és konkrét öteleteket, tanácsokat gyűjteni. Csak írtam és írtam és már zsongott a fejem, mert közben gőzerővel elképzeltem, hogy majd mit valósítok meg, hogyan fogunk játszani és hogyan fogom megtanítani ezt meg azt… és akkor ebben a hatalmas lelkesedésben úgy döntöttem, hogy megírom az élményeinket, tapasztalatainkat ezen a blogon. Egyrészt magamnak, emléknek, naplónak és inspirációnak, hogy ne adjam fel, másrészt másoknak, hogy továbbadjam, amit mi megéltünk.

A töménytelen inpulzus miatt, fontosnak éreztem, hogy leírjam mi az én eredeti célom, mi az, amit szeretnék ezzel az egésszel. Hogyan tanuljunk itthon? Álljon itt az én elhatározásom, a legfontosabbak:

  • minden addig jó, amíg játék, amíg Samu élvezi
  • főleg hasznos dolgokat szeretnék megmutatni neki, ami a korához, érdeklődéséhez illik
  • önállóságra nevelni
  • valamilyen téma mentén haladni – nagyon tetszik a waldorf és montessori módszerekben, hogy valami (legyen az évszak, ünnep vagy valamilyen más téma) köré csoportosítják a “feladatokat”, hogy azok valamilyen úton módon összekapcsolódnak és így az egész hét/hónap keretbe kerül

Hát, összesen ennyi. Lássuk, hogyan működik. 🙂

Reklámok