család címkéhez tartozó bejegyzések

Ki a levegőre!

A tavasz szerintem sokak számára egy közkedvelt évszak. Rengeteg kisgyermekes szülő és gyerkőc várta már, mert hisz nincs annál jobb, ahogyan a d vitamin készleteink feltöltődnek és a szabad levegőn lehetünk. Már csak azért is érdemes kihasználni, mert lassan jön a nagy meleg és újra korlátozva lesznek a lehetőségeink. Összeszedtem egy-két dolgot, amit a kezdetleges jóidőben akár a kertesház körül, esetleg kis teraszon vagy lakásból kiszabadulva „bolondozhatunk”.

Az elmúlt hetek, hónapok kicsit zsúfoltak voltak. Nagy betegségek után végre tombol a jó idő, így kimehettünk a kertbe ahol már vártak ránk a kerti feladatok. Jobbnál jobb móka volt kertet ásni, virágokat ültetni, fákat metszeni, gereblyézni és minden nap öntözni. Barna már pár hónapos kora óta (egy ideig csak nézőként) részese ezeknek a feladatoknak, így imád segédkezni. Rengeteg türelem kell hozzá, mert ha valamit már biztosan tud, akkor belekezd az ismeretlen újba, amiben még ingen csak esetlen. Ennek ellenére ösztönzők mindenkit, hogy hagyja kibontakozni a picurkákat is. Imádni való, ahogyan elkezdődik a gondoskodás valami élő dolog iránt, amely mellett a finom motorikus készségük is fejlődik.

Például fiúknak virágszedés, lányoknak akár csokorkészítés, virágkoszorú fűzés.

Balkonládába vagy (ahogyan a múltkor is említettem, előre festett) edénybe magokat ültethetünk. De akár egy nagyon jó móka házi fűembert készíteni. Nem kell hozzá más, mint egy harisnya, fűmag, virágföld.

Én azon szülők közé tartozom, aki sok mindent megengednek a gyerekeknek, köztük a felnőttes tárgyak használatát is, de annak vannak használati szabályai. Jelen esetben az öntözésre gondolok. Nálunk lehet segíteni, sőt egyik öntözőből a másikba borítgatni is, ha végül a növényen landol.

Tavaszról maradt szárított levendula, melynek a morzsolása elmaradt ősszel így a nagyobbik fiam segítségét kértem, aki nagyon finom és összpontosított mozdulatokkal tudja már morzsolni. Na és persze az sem elhanyagolható, hogy az illata finom és nyugtató, így könnyen felismerhető. A véletlenül belement leveleket, maszatot is már könnyedén kiveszi. Szerintem egy nagyon jó móka. Mi a teraszon kiülve, Zente délelőtti alvás idejében, baráti beszélgetés keretében tettük.

Akár egy délutáni program lehet, ha az uzsonna elfogyasztása egy parkban vagy a kertben egy vastag pokrócon történik. Utóbbi az én két gyerekemmel egy igazi kaland. A 10 hónapos fiammal még másodpercenként harcolunk, hogy mit ne vegyen a szájába. De azért az uzsonna is lecsúszott.

Sajnos nem vagyok egy játszótérezős anyuka. Talán azért sem, mert nekünk nem feltétele a levegőzésnek illetve bevallom, nem találom fel magam. Nagyon unatkozom. A fiamnak segítek, amiben kell és figyelek rá, de szeretem, ha ő próbál meg barátkozni a játszótéren, fedezi fel a tárgyak szerepét. Gyűjtöttem ki egy két hasznos tudnivalót azoknak, akik hasonló cipőben vannak vagy esetleg még nem tudták mi miért hasznosak a játszótéren fellelhető eszközök.

Mászókázás:

  • a gyerekek előre megtervezik a mozgást, ezáltal hatással van a gondolkodásukra
  • javítja az egyensúly érzéküket
  • szem-kéz esetleg szem-láb koordinációra jó hatással van
  • erősödik a kar, csípő, hát izomzatuk, javítja a testtartásukat

Lánchídon, kötélhágcsókon, lengő fán való átjutás:

  • járást finomít
  • egyensúlyt, koordinációt, és térérzéket fejleszt
  • figyelmet, koncentrációt, az idegrendszer érését erősíti

Csúszda:

  • lent-fent illetve a mélység-magasság érzékelésének gyakorlása
  • téri tájékozódásra van hatással

Hinta:

  • ritmikus mozgásukat finomít, mely segíti legyőzni a félelmeiket, feszültségeiket
  • mozgáskoordináció, finommotorikus mozgások kialakulásánál van szerepe
  • egyensúlyérzék, ritmusérzék, térérzékelés finomít
  • javítja a két agyfélteke közötti kapcsolatot, így előkészíti az írás és olvasás képességet
  • gondolkodás képességét befolyásolja
  • figyelemzavarra az egyik leghatásosabb

Homokozás:

  • finommotorikus mozgásokat fejleszt
  • társaság esetén szociális beilleszkedést segíti elő
  • fantázia és kreativitás erősítése

Ezek után más szemmel nézek a játszóterekre és ma már különbséget tudok tenni hagyományos, modern és tematikus terek között és talán egy ötletet is kaptam, hogy a bevásárlásokat mi módon tudom majd színesebbé tenni a gyerekek szemében.

Gyöngy

Fotó: Moments Captures Photography
Advertisements

Kipróbáltuk!

Mivel igencsak lefoglalt minket hétköznapi tennivalóink, ezért nem volt időm új dolgokat kitalálni. A téli napirendet felcserélte a nyári és az elmúlt napok leginkább arról szóltak, hogy a feladataimba vonjam a gyerekeimet és közösen jussunk egyről a kettőre, azon a vékony vonalon haladva, melyen még mind a két fél jól érzi magát. Például megmutassam, megtanítsam nekik, hogy milyen feladatok vannak a ház körül. Ezért új ötletem nem akadt, így szemezgettünk Samu tanul ötletei, Sólyom szárnyán tanácsai, Kuktaanyu receptjei és Non-native mommy írásai közül.

Sólyom szárnyát olvasva jógáztunk a szabadban és elkészítettem a saját anyatejes emlékemet:

Ahogy jött a tavasz, úgy nőtt a mozgásigényünk. Azon kívül, hogy naponta sétálunk és elkezdtem mozogni, sportolni, alkalmanként pedig újra jógázom, Sólyom szárnyán ösztönzésére  pedig miért ne tehetném ezt néha napján a két gyerek társaságában, esetleg családi körben?! Teljesen más hangulatot kölcsönzött nálunk.

Kellemes tavaszi délutánon kivittünk egy vastag pokrócot az udvarra és a két gyerekkel egyetemben kipróbáltam azokat a jól ismert jógamozdulatokat. Igazán mókás délután lett a végeredmény. A férjem már régóta mozgott úgy, hogy Barnus aktív résztvevője volt, most már én is tapasztaltam ennek „jótékony” hatását.

 Samu tanul ötleteiből mazsolázgatva zenéltünk és festettünk:

Nehéz volt a választás, hiszen ősz óta figyeljük és szemezgetünk Samu tanul ötleteiből. Végül a hangszereknél maradtunk, hiszen Barnusnál jelenleg nagy sláger a hegedű. Egyik kedvenc meséjében szerepel, így megragadva az alkalmat tovább gondoltuk. Elfogult anyaként imádom, ahogyan naponta többször is egyszemélyes koncertet varázsol a szoba közepébe.

Samu tanul egyik tematikus hetében szerepelnek saját készítésű hangszerei, melyet mi is elkészítettünk aprómagvakból és egy műanyag edényből. Ez mind a két gyereket szórakoztatja, Barna az elkészítésnél Zente a megszólaltatásnál tudott kibontakozni. Javaslom mindenkinek, sőt ha lehet minél kisebb korban.

Aztán komolyzenei darabokat cd-n hallgattunk és igyekeztem felhívni a figyelmet a hegedű hangjára. De ami mindent vitt az az élő gyerekkoncert, ahol 4 hegedűt hallhattunk élőben. Ide kettesben mentünk, testvér és apa nélkül. Ez volt a mi közös napunk.

Egyik nap pedig még a tavaszi ablakmosás előtt a pitypang festést is kipróbáltuk. Szuper ötlet és látványos.

Kuktaanyu receptjeinek hatása:

Az igazság az, hogy nem csak Kuktaanyu írása után gondoltunk a konyhára. Barnus születése óta mellettem van a konyhában és imádja. Kuktaanyu felidézte bennem az emléket, ahogyan Barnus már pár hónapos korában még a mondóka és a szagok szórakoztatták, ma pedig már az, hogy mellettem főzhet. Kuktaanyu saját készítésű csodaszép konyháját nem tudtam elkészíteni, mert ragaszkodik a fellépő használatához és a közvetlen közelemre. (Ezt igen sajnálom, hogy a kezdet kezdetén nem ehhez próbáltam szoktatni/nem így mutattam meg neki a világot)

A sok közös munka hatására, már egyik nap szinte egyedül el tudta készíteni az egyik kedvenc sütinket (Lusta asszony rétest). Nekem csak receptet kellett mondanom, előre kimérni a mennyiségeket, felügyelni a biztonságát. Akik nem ragaszkodnak annyira az egészéges sütikhez és megengedhetik maguknak az édességet, szívesen ajánlom ezt a receptet, hiszen a túró morzsolása, a liszt szitálása, az öntözgetések stb. nagyon jól fejlesztik a gyerekek finommotorikus mozgásokat és koncentráció képességeit. És a kedvenc könyvünkből (ami teljesen kezdő szakácsnőknek vagy nagyobb gyerekeknek készült) apa és fia is szeret alkotni.

Non-native mommy

Mi a mindennapokban nem beszélünk velük angolul és azt az utat választottuk, ahol a mozgás és a közös együttlét a legfontosabb. Talán ezért is lett ez a legnehezebb rész. Sokat gondolkodtam, végül leginkább időhiány miatt elővettük a kapott angol képes könyveket és nézegettük, egy-egy tárgyat angolul is elmondtam. Következtést levonva, szerintem a nyáron a kinti játékok, foglalkozásokba Non-native mommy ötleteiből, írásaiból is gyakorta fogunk szemezgetni.

Untitlednnm

 Gyöngy

 

 

 

 

Mert övék a bolygó

A kétnyelvű nevelés mellett, vagy inkább részeként, nagyon fontosnak tartom, hogy már egészen kicsi kortól gyerekeinkbe neveljük a bolygónk szeretetét, védelmét. Szeretném, ha az én lányaimnak természetes lenne, hogy 4 kukában gyűjtjük a háztartási szemetet, hogy nem folyatják a vizet fogmosáskor, vagy épp újrahasznosítanak.

Minden évben április 22-e, a Föld napja előtt elkezdünk mindenféle izgalmas feladatokat csinálni a környezetvédelem és a bolygónk jegyében. Most megosztok pár ötletet, amit mindenki könnyűszerrel megvalósíthat gyermekeivel.

Esősebb napokra a legkisebbeknek egy kis maszatolás. Zöld és (kicsit több) kék festékpöttyöket teszek egy papírtányérra, amit majd belecsúsztatok egy zárható műanyag zacskóba. Máris készülhet a Földünk.

Tépkedhetünk papírszemetet (magazin, újság, szórólap), majd a fecniket felragaszthatjuk az újrahasznosítás szimbólumára. Nálunk az aktuális alkotások mindig a nappali ajtaján kerülnek kiállításra.

17622899_10154984250376469_990223901_o

Már egy kicsit nagyobb munkát igénylő project: rakjátok ki a bolygónkat krepp papír és öntapadó füzetborító segítségével. Igazi családi móka kerekedhet ki belőle.

17776911_10154984252116469_759717929_o

Akár a kicsikkel is játszató a hulladék szelektálása. 4 cipős dobozra rátettem az újra hasznos jeleket: fém, műanyag, papír és üveg. Az otthoni szelektív hulladékgyűjtő kukából kivettem 3-4 darabot fajtánként, összekevertem őket és kitettem a kislányomnak, hogy szortírozza. Nagyon sokat beszélgettünk arról, sőt még az Interneten is megnéztük, hogyan hasznosul újra a szétválogatott „szemét”.

Ha a Föld napja olyan szép napos, mint az elmúlt hetek egy kis kertészkedésre is adhatjuk a fejünket. A gyerekeknek felejthetetlen élmény. Felelősséget is vállalnak így, ha ösztönözzük őket, hogy locsolják, gondozzák az elültetett növényeket.

Akár a víz napja alkalmából is hozhattam volna a következő kísérletet. A játék neve az is lehetne: tisztítsd meg vizeinket. Egy lavór vízbe mindenféle hulladékot (kenyérdarab, , mandarin- vagy banánhéj, csoki papír, műanyag flakon, csomagolóanyagok, sörös doboz stb.) dobáltunk, majd hozzáadtunk egy kis olajat. Konyhai eszközök (salátakiszedő, szűrő) segítségével kellett megtisztítani a vizet a szennyeződéstől. Míg a darabos szemetet ki tudtuk szedni (bár néha nagyon nehezen) az olajat nem lehetett. Ez a kísérlet nagyon jó lehetőséget nyújt arra, hogy beszéljünk gyerekeinkkel a vizek védelméről, s arról, hogy milyen veszélyeket rejt, ha nem vigyázunk vizeink tisztaságára.

17776953_10154984250421469_278272737_o

Végül, de nem utolsó sorban, összeállítottam egy sorminta feladatot az újrahasznosítás és a bolygónk legismertebb szimbólumaiból. Ha szeretnéd ingyenesen letölteni, akkor csak kattints a linkre:

17761306_10154984250436469_1848682286_o

https://nonnativemommy.com/2016/04/22/earth-day-patterning-free-printable/

 Non-native mommny

Háztartás, két gyerek és az angol

Nem vagyok Szuper Anyu! Nem csillog a lakás, sokszor a mosás a gépben marad, és gyakran odaég vagy sótlan az ebéd. Be kell valljam, nem vagyok egy házitündér. De muszáj csinálni, és ha a konyhában főzéssel, vagy a fürdőszobában mosással töltöm az időt, akkor azt a gyerekektől veszem el.

Igaz 3x annyi ideig tart, de a gyerekekkel csinálni sokkal jobb móka! E., a már majdnem 5 éves nagylányom előszeretettel tanítja a kicsi L.-t (15 hós), mit hogyan kell elvégezni a ház körül. Hogy az angolozós időnket növeljük, a házkörüli munkát is legtöbbször angolul végezzük.

Mindkettejük kedvence a mosogatógép ki/be-pakolása. Nagylányom tanítgatja kishúgát, hogy mit hog17439767_10154961902641469_1066319625_nyan nevezünk, miközben a fiókba rakja az evőeszközöket. A műanyag
tányéroknak, poharaknak, tálkáknak külön szekrényük van, ami a lányok felségterülete. Már L. is be tudja rakni a műanyag tányérokat, bár most még jobban élvezi a kipakolást. A mosogatógép elindítása is az ő kiváltságuk. E. berakja a mosogatógép-tablettát, és lelkesen magyarázva beállítja a szokásos programot. L. megnyomhatja a villogó gombot. Nagy a boldogság! Én ezalatt konyhapultot törlök, elpakolom a hűtőbe való ételeket, vagy felteszek egy levest vagy tésztát főni. Persze az egyik szemem mindig rajtuk.

Irány mosni! Csodásan tudja E. a ruhákat szétválogatni és a mosógépbe tömni. Hugi is 17521742_10154961902021469_1816136326_olelkesen adogatja neki, miközben nevén nevezzük a színeket és az anyagfajtákat. A mosószert én adagolom, de a beindítás megint csak kis L. dolga.

Ahhoz, hogy ki is tudjunk teregetni, le is kell szedni a ruhákat. Ebben L. a nagy művész, mert imádja lehúzogatni a szárítóról a lelógó ruhaneműket. Mire a leszedéshez érünk, inkább a padlóról felszedésről van szó. Mióta megmutattam E.-nek a konmari hajtogatási módszert, azóta egész jól hajtogat egyes ruhadarabokat, de ha nincs is kedve, akkor én leszedem (inkább felszedem) és hajtogatom a ruhákat. E. már a helyére rakja a sajátját, L. pedig kipakolja a fiókokat, hogy ne unatkozzunk közben.

A játékok elpakolása is közös feladat, bár ez a legnagyobb mumus. Lassan már L. is BEpakol és nem KI, de az biztos, hogy pakol. E.-vel néha versenyzünk, hogy a kijelölt dobozt ki pakolja el előbb. Lehet szín szerint, fajta szerint pakolni (E. pakolja a filceket, L. pakolja a plüssöket, én meg a könyveket). Van, amikor salátakiszedővel vagy csipesszel szedjük össze és rakjuk helyre a játékokat. Persze ez tovább eltart, de még fejlesztő feladatnak is elmegy. Hugi ezt tátott szájjal nézi, és próbálja megkaparintani a csodás eszközt. Amikor sietnünk kell, motivációnak be szoktam vetni a soron kívüli meseolvasást, Ha 5 perc alatt vagyunk kész, 2 mese, ha 10 perc kell, akkor egy. Ha 10 percnél tovább tart, nincs mese. Valahogy ilyenkor mindig hamar végzünk!

Porszívózni is kéne, mert a kicsi L. sokat gyakorolja a csippentő mozdulatot, és – mint a legtöbb egy év körüli gyereknek – neki is minden a szájában köt ki. E. nem szereti a zajos porszívót, így a szobájába megy játszani, de L., mint egy kiscica, jön a porszívó után. Addig is látom, mit csinál.

Az én kedvencem a piacozás. Annyi mindenről lehet beszélgetni: zöldségek, gyümölcsök, húsfélék vagy tejtermékek. Színek kavalkádja, érdekes textúrák, ami még az 5 évest is izgalomba hozza. Sok árussal jóban vagyunk, megfogdoshatjuk a karfiolt vagy a kivit. Nagylányom beállhat a pult mögé kiszolgálni vagy tojást szedni. Igaz ez utóbbi magyarul zajlik, de ha angolos idősávban vagyunk, akkor minden kommunikáció angolul zajlik köztünk a piacon is.

Kár, hogy az ablakpucolásban és a hűtőtisztításban még nem tudnak segíteni. De talán annak is eljön az ideje.

Ha tetszett, és szeretnél többet olvasni arról, hogyan csempésszük be az angolt a hétköznapjainkba, akkor látogass el a www.nonnativemommy.com oldalamra.

Non-native mommy

Non-native mommy előző írását itt találod: Időbeosztás

Apai ösztönök

Sokan beszélnek arról, hogy mikor egy Nőnek gyermeke születik, előjönnek az Anyai ösztönök. Na de mi a helyzet a férfiakkal?
Örülök, hogy a Samu tanul oldalon, nem csak mi Anyák írunk, hanem Samu apukája is megosztotta velünk gondolatait, kicsit feltárva az apai részt a gyermek életében.   Az én párom szűkszavú, ő nem írna ilyen beszámolót, azonban napról napra lenyűgöz rejtett képességeivel. Ez azért is érdekes, mert Sólyom előtt gyereket sem fogott a kezében.

Korábban a baba-mama jógáról szóló írásomban már említettem azt a játékot, amit a párom talált ki a nagylabdával, s erre a gyógypedagógus rokonunk közölte, hogy ő ezt fejlesztésnek csinálja. Nálunk pedig csak apa mókázott a fiával!
Ezt követően egy barátnőm jött látogatóba, aki jártas az alternatív gyógymódok területén és az esti pancsi után nézte, amint a párom a napi rutin szerint babaolajjal átmasszírozgatja a fiunkat, majd a végén a kicsi buksiján táncoltatni kezdte az ujjait. Ezt szintén mókázásból tette, és Sólyom nagy vigyorgással díjazta. Ekkor barátnőm megjegyezte, hogy milyen okos húzás ez a páromtól, hogy így segíti a gyereket, hogy könnyebben elalhasson. Először nem is értettük, majd elmagyarázta, hogy akupresszúrás pontok ütögetése ujjbeggyel elősegíti az alvást, ezek a pontok pedig a fejtetőn találhatók. Szóval drága párom ismételten rejtett képességektől vezérelve valami olyat tett, ami igazán hasznos a fiunknak.
Már várom a következő húzását, vajon melyik apa-fia mókázásukról fog még kiderülni, hogy kifejezetten hasznos tevékenység?!

Egy a lényeg kedves Anya társak: Ne becsüljük le az Apukák ösztöneit! Néha kicsit bele kell lazulni ebbe az anyaság dologba és teret engedni a párunknak is, hisz van amit csak ők tudnak majd megtanítani. Tudom ez nehéz dolog, eleinte a rutintalansága miatt én is a szemem sarkából követtem őket mikor a párom volt Sólyommal, de mára ez nyomtalanul elmúlt. Néha persze kikerekednek a szemeim mikor határozott mozdulatokkal lóbálja, vagy emelgeti, de ez a másodperc tört része alatt átmegy nevetésbe, miután látom Sólyom arcát, aki csak kacarászik a dolgon.

Anyukák, csak lazán!
Hajrá apukák!

Sólyom szárnyán

Festék, festék, festék

Nem tudom, hogy van-e olyan gyerek, akit ne kötne–e le a festés. De ha még is létezik ilyen, akkor gyűjtöttem ki egy-két lehetőséget, amivel esetleg megszeretheti. Nekünk télen benti, nyáron pedig kinti elfoglaltság és nem csak papírra vagy ecsettel tudjuk kivitelezni. Az én fiam kb. másfél évesen kezdte az ismerkedést a festékkel. Először nagymamája az újfestést mutatta meg neki. Kipakolva a levegőre, percekig lefoglalta a festék világa és a színek varázsa. Mind a mai napig egyik legkedvesebb elfoglaltsága és minden nap lázba hozza. Sokat olvastam a bababarát festékekről, mi mégis a sima festéknél maradtunk. Számunkra a PEPCO-ban kapható festék vált be leginkább. Mára már megtanulta, hogy festés után mindig kezet mosunk, és festékes kezet szájba nem veszünk. De a piacon megannyi termék van, ami már vigyáz a picurkák egészségére.

Egy-két lehetőség, amit mi már kipróbáltunk, és van közte olyan is, amit esetleg még szívesen kipróbálnánk:

  1. Ujjal, tenyérrel vagy lábbal való festési lehetőségek:

Nálunk ezzel kezdődött a festés. Pár hónapos korukban még mi festettük be a kezüket, lábukat és lenyomtuk papírra vagy valami dísztárgyra, ezeket pedig ajándékba adtuk vagy emlékbe megtartottuk. Aztán később kb. 1,5 évesen Barnus az ujjával kezdett el festeni, ide-oda húzta a vonalakat, életkorának megfelelő rajzokkal ékesítette a lapokat. Elég hosszan szórakoztatta. Különböző formákat tudunk belőle alkotni és ebben már Zente is partner. Kicsit körülményes a rákészülés illetve a jóidőben talán szerencsésebb, de ünnepek körül egy közkedvelt ajándék is lehet.

Amit még csak próbálgatunk, az az ujjlenyomattal alkotás.

 5

  1. Villával való lehetőségek:

Ezt még csak tervezzük. Plusz hozzávaló csak egy műanyag villa. Egy-két inspiráló képet találtam a neten.

6

  1. Nyomda változatok:
  • szivacs
  • vattapamacs
  • levél
  • krumplinyomda (előkészületekkel jár)

Azt hiszem a festékkel való nyomda nekem sokszor nagyobb örömet okoz, mint Barnánank. Ősszel a szedett leveleket megfestettük és lenyomtuk a lapra (de bármikor lehet szedni/találni leveleket, amiket nyomdaként használható). A vattapamacsot is kipróbáltuk (éppen innen vettük az ötletet), de sajnos nem igazán kötötte le. 7

  1. Tárgyak festése:
  • befőttes üvegek – mécses készítés

Ezt is nagyon szeretjük, kicsit különlegesebb alkalmaknak számít. Télen mécseseket festettünk, de a nyári estékre is akár hangulatvilágításnak is kitűnő. A konyhában találtunk apró bébiüvegeket, de a nagy befőttes üvegek is feláldozhatók, hiszen ha meguntuk egyszerűen vízzel lemosható.
8

  • cserép virágedény

A napokban pedig az ültetést tettük kicsit színesebbé azzal, hogy előtte a virágedényeket megfestettük. Barna többnyire ecsettel fest, de akinek nem megy, ott az ujjal is kitűnő alkotások születhetnek.9

  • sógyurma

A sógyurmát pedig szintén azért szeretünk készíteni, mert ez egy többnapos alkotás. Egyik nap formázunk (ahol az elkészítés a legizgalmasabb) majd másnap festünk. Ezeket is lehet ünnepi ajándéknak szánni. Szerintem a nagymamának/nagypapának legkedvesebb emléke lesz.

  1. Ablakfestés:

Télen az ablakra is festettünk. Sablonnak papírból vágtunk ki valamit vagy a karácsonyi mézeskalács szaggatót vettük kölcsön. Egész kicsi kortól használható. Nemsokára nyusziváró formákat készülünk alkotni az ablakokra.10

Persze nem maradhat el nálunk sem a papírra festés. Néha annyival kiegészítjük, hogy állarcot készítünk, vagy kifestőt használunk aztán bizonyos időközönként kiállítást is szervezünk, ahol Barna tart előadást a képen látottakról. Ebbe az egész család is bevonható.

 

Gyöngy

 

 

Társasjáték

Múlt héten házasság hete volt. Ennek apropójából családi játékkal készültem. Készítettem egy társasjátékot a nagyszülök és férjem segítségével. Későbbiekben kiegészíthető, összefoglalja az eddig tanultakat, készségfejlesztő, személyre szabott, felnőttekkel és gyerekekkel is játszható. A készítését nagyon leegyszerűsítettem: négy fehér A4es kartonlapot ragasztottam össze és színes kartonpapírból 40 mezőt vágtam ki. Filccel vagy festékkel lehet színesebbé, gyerekbaráttá tenni.

A társasjáték szabálya nagyon egyszerű: dobj a dobókockával, lépj a dobott összegnek megfelelően. Az lesz a nyertes, aki először ér célba. Sárga körökre lépve pedig egy kártyát húzhatunk, amely segítségével akár előbb is célba érhetünk. A kártyákon feladatok olvashatók, melyeket ha sikeresen teljesítjük, feladatoktól változóan plusz lépésekre tehetünk szert.

Két pakli van, egy gyerekeknek készült játékokkal és egy felnőttek részére szabott feladatokkal.

Gyerekkártyákra a következő játékok kerültek – mellette pedig a jutalom lépések:

  • toronyépítés (fél perc alatt) – sikeres teljesítés esetében lépj előre annyi mezőt ahány kocka egymásra került
  • párnák ugrása (fél perc alatt) – sikeres teljesítés esetében lépj előre annyi mezőt, ahány párnát átugrottál
  • gyorsasági feladat: egyik pontról a másikra (pl. kockák) szállítása vödörben egyenként – sikeres teljesítés esetében lépj előre annyi mezőt ahány kockát átvittél
  • színes kockák közül 3 azonos szín választása (ez lehet meghatározott vagy szabadon választott is) – sikeres teljesítés esetében lépj előre 2 mezőt
  • formázott kockák közül 3 azonos forma választása (ez lehet meghatározott vagy szabadon választott is) – sikeres teljesítés esetében lépj előre 2 mezőt
  • vödörbe dobás kb. 1 méter távolságban – sikeres teljesítés esetében lépj előre annyi mezőt, ahány labdát a vödörbe került
  • kugli – labda gurítással bábuk borítása – sikeres teljesítés esetében lépj előre annyi mezőt ahány bábu eldőlt
  • 3 zöldség megnevezése – sikeres teljesítés esetében lépj előre 3 mezőt
  • 3 gyümölcs megnevezése – sikeres teljesítés esetében lépj előre 3 mezőt
  • 1 kedvenc mondóka elmondása – sikeres teljesítés esetében lépj előre 2 mezőt
  • 3 ugrás előre – sikeres teljesítés esetében lépj előre 2 mezőt
  • 3 kör forgása – sikeres teljesítés esetében lépj előre 2 mezőt
  • 3 testrész megnevezése – sikeres teljesítés esetében lépj előre 3 mezőt
  • 3 testrész mutatása (általunk meghatározott pl. arc, fül, nyelv, láb, térd) – sikeres teljesítés esetében lépj előre 3 mezőt
  • vonalon járás (5 lépés) – sikeres teljesítés esetében lépj előre 2 mezőt
  • fűzés (pl. orsó, gyöngy, fagyöngy, tészta stb.) – sikeres teljesítés esetében lépj előre 3 mezőt
  • 3 üvegre tető csavarása – sikeres teljesítés esetében lépj előre 2 mezőt
  • egyik pohárból a másikba öntés – sikeres teljesítés esetében lépj előre 1 mezőt
  • 3 állathang utánzása – sikeres teljesítés esetében lépj előre 3 mezőt
  • vakon kocka (meghatározott forma) keresése egy zsákban – sikeres teljesítés esetében lépj előre 3 mezőt
  • vakon labda keresése egy zsákban – sikeres teljesítés esetében lépj előre 1 mezőt
  • zenei eszközök meghatározása hang alapján – sikeres teljesítés esetében lépj előre 2 mezőt
  • kedvenc mondóka vagy ének – sikeres teljesítés esetében lépj előre 3 mezőt
  • szék alatt mászás – sikeres teljesítés esetében lépj előre 1 mezőt
  • ízek kitalálása (vakon): pl. 3 íz közül melyik a citrom stb. – sikeres teljesítés esetében lépj előre 3 mezőt
  • ízek kitalálása (vakon): pl. 3 gyümölcs közül melyik a narancs – sikeres teljesítés esetében lépj előre 3 mezőt
  • 3 ismert illat közül 1 felismerése (segíteni lehet, ha előtte megmutatjuk, hogy melyiket kell felismerni) – sikeres teljesítés esetében lépj előre 3 mezőt
  • tálalás – sikeres teljesítés esetében lépj előre 2 mezőt
  • textilek, kép párosítása – sikeres teljesítés esetében lépj előre 2 mezőt
  • méret szerint rendezése 3 dolognak – sikeres teljesítés esetében lépj előre 3 mezőt

Nálunk a játékokat a család tette össze. Mindenki mondott valamit. Elég széleskörűre sikerült, persze ennél akár lehet egy-egy területre kiterjedő (rajzolás területére vagy a mozgásra fókuszáló játékokat választani – ez esetben kevesebb kiegészítő eszköz szükséges).

A család jól szórakozott és újabb vidám pillanatokat tudtunk együtt tölteni. Szeretnénk hasonló korú gyerekekkel is kipróbálni. Jó szórakozást kívánok mindenkinek.

Gyöngy

További családi játékok: Családi mókák és Apró örömök

Montessori alapok – tudás első kézből

Ha az embert lelkesíti valami, egyre többet akar tudni róla – így voltam én is a Montessori eszközökkel és módszerrel. Teltek a hónapok, sokat olvastam, több ötletet átültettem a gyakorlatba és minden működött. Naná, hogy lelkes voltam és persze, hogy egyre több kérdésem lett, amire szerettem volna választ kapni! De hol és hogyan?! Ahogy buzgón kerestem valami megbízható információ forrást, rábukkantam a Ficserke családi napköziben egy programra, amit nekem találtak ki: Montessori otthon – képzés szülőknek, amit nem kisebb ember, mint a Magyarországi Montessori Egyesület elnöke, Stefán Mariann tart. Nem volt kérdés, hogy ott a helyem, mint ahogy az sem, hogy most boldogan mesélek nektek az ott hallottakról.

Először is pár szó Mariannról – képzeljetek el egy mosolygós hölgyet, akiből árad a nyugalom, a kérdéseiben ott az érdeklődés és a figyelem. Egy olyan embert, akivel jó lenni, akit jó hallgatni – és miközben figyeled, azt kívánod bárcsak tudnád mindazt, amit ő. A nap során kiderült róla, hogy nem csak szakmai tapasztalata óriási, hanem nagymama is – így aztán óvónőként, szülőtársként is támogatni tud. A Ficserke természetesen ízig-vérig Montessori hely, már megérkezni is jó érzés volt, de az ott lévő sok-sok játék mellé Mariann még rengeteg olyan öteletet hozott, amit otthon is könnyen meg lehet valósítani.

Számos dologról esett szó, történelmi háttérről, a magyarországi Montessori intézmények létesítéséről és fejlődéséről éppúgy, mint az alapelvekről, a tanulás folyamatáról és természetesen a gyerekekről. Részletesen mesélt Mariann a négy alapterületről, melyek a praktikus eszközök, az érzékelés, a matematika és a kozmikus megismerés. Ezekhez millió játékot, hasznos ötletet hozott, amit külön-külön én is megosztok veletek a következő hetekben.

Először azonban jöjjön három olyan gondolat, ami engem mélyen megérintett!

Kezdjük talán az önállósággal – számomra ugyanis ez különösen érzékeny téma. Azt leto%cc%88ltesszeretném, ha Samu boldog és önálló ember lenne – gondolom ez nem valami egyedülálló vágy az anyák körében. 🙂 A Montessori alapelvek között szinte az első sorban szerepel – “Segíts, hogy meg tudjam csinálni egyedül”. Ez volt az egyik első dolog, ami még a kezdetek kezdetén engem megérintett. És ha őszinte vagyok, úgy gondoltam, ezzel mi jól állunk. Odafigyelek és megragadom a lehetőségeket, hogy önállóságra neveljem a fiam. Miközben Mariann mesélt egyre több történetben magamra ismertem, de a rossz fajta aha élménnyel. A legszebben (és legfájóbban) talán úgy lehet ezt megfogalmazni, hogy “Ne szolgáld ki a gyermeked, hanem tanítsd!” Ehhez persze idő kell és odafigyelés. Mert lehet mindig sietve indulni és gyorsan ráadni a gyerekre a ruhát, de akkor az óvodában ne várjuk tőle, hogy majd egyedül öltözzön. Lehet, de nem érdemes, és van másik lehetőség is: lehet korábban indulni, és lehet őt megtanítani egyedül öltözni/vetkőzni – kétségkívül több időt, energiát és türelmet igényel, de ezzel segítünk neki igazán. Tanulni csak gyakorlással lehet, amiben benne van a hiba, a kudarc, de legvégül mégiscsak ott csillog a siker, amiért megéri. Megéri fél órával előbb elindulni, megmutatni újra és újra, bízni benne és rábízni. Maguk a játékok is egytől egyig támogatják a gyerekek önállóságát, ugyanis mindegyikben benne van az önellenőrzés lehetősége. Különböző színű pöttyök, számok adnak iránymutatást az eszközök hátulján a kicsiknek, de természetesen a ‘helytelen’ megoldás nem rossz, csupáncsak tanít – hogy újrakezdeni és jobban csinálni mindig lehet.

A második gondolat, ami számomra nagyon hasznosnak bizonyult a tanulás folyamatáról szól. Nyílván én is jártam iskolába, és hozom a saját élményeimet onnan, de amit itt images-1hallottam más perspektívát ad. A gyermek először próbálkozik, majd gyakorol, végül tudást szerez. Senki nem várja el tőle, hogy elsőre vagy tizenkettedikre tökéletesen menjen a rózsaszín torony felépítése, időt és teret kap a tanuláshoz. És ami a hab a tortán, a fogalmi meghatározást, a “leckét” csak és kizárólag a tudás megszerzése után kapja – ovónőtől/szülőtől. Azaz nem azzal kezdem, hogy “Gyere, ülj ide mellém, ez itt a nagy, ez meg a kicsi. Na, melyik a nagy?” Hanem ha van kedve a kockákkal játszani, játszik (=próbálkozik) és ha már sokszor játszott (=sok tapasztalatot gyűjtött) és felépíti a tornyot (=tudást szerzett), leülök mellé és megkérdezem, van-e kedve megtanulni, mi az, hogy nehéz? (=fogalmi meghatározás)

Az utolsó gondolat, ami szíven talált Maria Montessori elsődleges célja, miszerint abban akar segíteni, hogy Találd meg a helyed a világban! Ismerd meg a környezeted, a közelit, a img_9993távolabbit, a világot, és találd meg azt, amiben te hozzá tudsz tenni. Sokszor érzem úgy, hogy nehéz az egyszerű úton járni, mert annyi minden vesz minket körül, annyi minden hívogat – ezt is, azt is akarjuk. Gyerekvállalás és nevelés területén meg különösen túl sok az inger – ez is van, az is van, ilyen fejlesztés, olyan fejlesztés, ilyen szuper eszköz meg olyan szuper eszköz, ezt próbáld ki, de azt mindenképp – hogy az ember miközben a legjobbat szeretné a gyermekének belefullad az akarásba. De ha azt mondom magamnak, hogy az a célom, Samu boldog legyen úgy, hogy megtalálja a helyét a világban akkor máris nincs másra szükség, mint hogy leüljek mellé és figyeljem merre jár épp ezen az úton és támogassam úgy, hogy a sok tapasztalás és megélés között önálló ovissá cseperedjen.

Persze nem tudom kihagyni, hogy magamra nézve is elgondolkodtat ez a mondás – vajon én magam ott vagyok-e, ahol lenni szeretnék. És ha nem, hát semmi baj, a hiba a gyakorlás velejárója, lehet újra kezdeni, ha éppen úgy áll a dolog. Hogy tudnám megtanítani a gyerekemnek, hogyan kell játszani, ha én magam nem tudok. Hogy tudnám megtanítani, hogyan kell boldognak lenni, ha én magam nem tudok. Hogyan tudnám megtanítani, hogyan találja meg a helyét a világban, ha én magam nem keresem.

A következő részekben a négy alapterületről lesz szó bővebben, ezek a praktikus eszközök, az érzékelés, a matematika és a kozmikus megismerés.

Samu tanul

Mézeskalács ilyenkor? Miért ne?!

A férjem már év eleje óta azt mondogatja, hogy mennyire várja a húsvétot. Persze nem a locsolkodás izgalma miatt, hanem, mert amint eszébe jut a jó kis húsvéti sonka, máris csorog a nyála… De miért ne lehetne az év bármely más szakában sonkát enni? Legalább néha-néha, hogy azért a Húsvét varázsa is megmaradjon. Ezen logika mentén találtam ki a napokban, hogy tavaszvárás ide vagy oda, én bizony mézeskalácsot fogok sütni a kisfiammal uzsonnára. Miért is ne? Már karácsonykor is szívesen segédkezett az elkészítésben, azóta meg csak még nagyobb és ügyesebb lett. Úgyhogy elővettem a jól bevált mézeskalács receptemet – és elkezdtem variálni… Ugyanis most egy igazán egészséges süteményt szerettem volna készíteni, amit lelkiismeret furdalás nélkül adhatok a kisfiamnak, és még én is csipegethetek belőle, anélkül, hogy rögtön a futópadra kéne pattannom. A finomlisztet így zablisztre cseréltem, és a cukrot teljesen elhagytam, mézből viszont egy picivel többet tettem bele, mint szoktam. És íme, meg is született az egészséges mézeskalács receptje:

Hozzávalók:
5 dkg vaj
15 dkg méz
1 cs. sütőpor
1 tojás
1 narancs reszelt héja
25 dkg zabliszt
1 mokkáskanál fahéj
fél mokkáskanál szerecsendió
egy nagy csipet szegfűszeg

Elkészítés:
A vajat megolvasztjuk, összekeverjük a mézzel, aztán teljesen lehűtjük. Ha kihűlt, belekeverjük az egész tojást. Ezután összekeverjük a fűszereket, a narancshéjat és a sütőporral elegyített lisztet. Hozzáöntjük a mézes masszát, és tésztát gyúrunk belőle –amiben már akár az ügyes kicsi babakezek is segédkezhetnek! J Miután a csemeténk kedvére kigyurmázta magát, fóliával letakarjuk a tésztát, és éjszakára a hűtőbe tesszük.
Másnap jöhet a gyerekek kedvenc része: a szaggatás! Lisztezett deszkán téglalap alakúra nyújtjuk a tésztát, aztán a gyerkőc kezébe adjuk a mézeskalácsformákat, és hagyjuk, hogy utat törjön bennük a kreativitás! A sütőt 200 °C -ra előmelegítjük, és 5-10 perc alatt aranybarnára sütjük a kész formákat.
Ha azt szeretnénk, hogy mielőbb puhák legyenek a kalácsok, még melegen tegyük őket ételtartó dobozba, és zárjuk le! Ha kihűlt, tegyünk mellé egy szelet almát, így aztán garantált a puhaság!

IMG_5274.JPGMáté nagyon élvezte a szaggatást, és ahogy vártam, még ügyesebb volt, mint karácsonykor. Persze születtek fél fenyőfák, és háromágú csillagok, de ez nem zavart minket se az alkotásban, se a fogyasztásban. A díszítéssel nem vacakoltunk, ahhoz még azért nincs elég kézügyessége és türelme egy másfél évesnek, és nem is hiányzott az egészséges sütire a cukormáz. Nagyon kellemes délutánt töltöttünk a mézeskalács sütéssel, amit azzal koronáztunk meg, hogy megnéztük a Bogyó és Babóca idevágó részét, miközben elégedetten majszoltuk az uzsonnánkat.

Már csak azt kell kitalálnom, mivel kötöm majd le a kisfiamat, amíg húsvéti sonkát főzök, mert persze Apa kijelentette, hogy ha Máté kaphat mézeskalácsot februárban, akkor bizony neki is jár a sonka… 🙂

Kuktanyu

Samu tanul – Apától (Apa tanul Samutól)

avagy:

“A gyerekeknek nagyon elnézőknek kell lenniük a fölnőttek iránt.”

Samu tanul. Nap mint nap, a világot, az életet, a szeretetet, a biztonságot, a problémák megoldási és kinevetési lehetőséget. Mert hisszük, hogy ezek a boldogság alappillérei és leginkább azt: a gyereknevelés legfontosabb (egyetlen?) célja, hogy boldogságra tanítsuk a kisembert. Tudom, hogy sokak mást gondolnak erről, de pl. nekem szilárd meggyőződésem.

Samu tanul Apától is. Csak éppen teljesen másképpen. Apától azt tanulja meg, amit a egy fiúnak feltétlen tudnia kell, ha bandatag akar lenni 🙂

Hogy ezt megértsük, először meg kell osztanom egy fontos előzményt ehhez:

Majd’ tíz éve, hogy először történt velem, hogy majdnem elfelejtettem mi a fontos. Mi az, ami csak szívvel látható, mi az, ami pénzen sosem vehető, amiből általában a legkevesebb van a hatalmasoknak. És épp mikor már majdnem teljesen kalózzá váltam, mikor elnyelt volna a végtelen történet végét okozó semmi, mikor Momo szürke urai szinte elvették már teljesen az életből az időt, időből az életet – akkor megszületett Petra.

Egy igazi tündért küldött a Sors nekem, hogy nehogy véletlenül elfelejtsek hinni bennük. Hinni abban, hogy tündérek nemcsak hogy léteznek, de csilingelő hangjuk, érzékeny lelkük nagyonis valóság. A tündérek világa, ahol az apróságok a legszebbek, és az igazán pici dolgoknak rendkívül nagy a jelentősége. Seholország, ahol nevetéssel lehet repülni. Petra visszavitt engem ide, ahol mindig voltam, ahol mindig játszottam – mielőtt komoly felnőtt, magas beosztású ember lettem. Oda, honnan újra tanulható hogyan kell bárányt rajzolni, egyetlen rózsát is szeretni, akar rókát is megszeliditeni.

Hamar rájöttem, hogy nincs semmi más dolgom, mint elmenni Petraval meseországba. Hagyni magam és követni őt. Hercegnők, tündérek, világraszóló cirkuszi vizitáncosok közé. Csak repülni vagy táncolni kell vele és nevetni azon,  felülről vagy pörögve milyen ostobának tűnnek a világ komoly dolgai. Még a matek dolgozatok is. Így történt, hogy Petra megtanított engem megint hinni a fontos dolgokban….

A lelkem tehát így menekült meg, de Samuval azonban máshogy jutunk ide. Vele más az élet. Őt nem követem a mesében, hanem együtt tesszük azzá, egyetlen vidámparkká a napokat: Samu a csibész társam. Samu a világraszóló kistigris, aki olyan mint az apja, csak sokkal cukibb kiadásban.

Talán  megbotránkozást, de sokakban legalábbis ellenérzést, vagy komoly egyet nem értest vált ki, de számomra nem olyan fontosak a 2 éveseknek előírt vagy ajánlott fejlesztési lehetőségek. Meg az új trendek és, hogy már 5 évesen Megasztár legyen.

Természetesen, ami Samunak kell az kell, ami szükséges az szükséges, jár tornára is, meg minden, a nevelésnek is megvannak a közösen megbeszélt alapvetései, de az együttléteink centrumában csak a fiú buli van;

Ami azt illeti csupa rosszaságnak is tűnhet amit Samu tanul apától…:

Mert mi kakaón hallgatunk zenét, táncolás helyett inkább ugrálunk, az autózásban a turbó és a hullámvasút a sztár, a csendes játék helyett üvöltő versenyt rendezünk, lekiabáljuk egymás haját. Samu már tudja, hogy L betűben tartott kézből (pisztolyból) csikigolyó jön ki, (a legfőbb veszély természetesen a csikiáramba kerülés), a fürdésben az óriás hullám, habdobálás kötelező, ficánka pedig egy fej-spriccre készített víztartály.

Apával felkutatható a titkos ropi készlet, a motorral lehet száguldani, lefelé is, még ha a felborulás démona ott is jön valahol körülöttünk.

Fejjel lefelé lógni vagy plafon fele repülni alap állapot. Böfi-puki esetén senki nem mondja, hogy “de Samu…!”, sőt röhögni is ér. A lovagi torna közben nem figyelnünk a veszélyekre, elrejtett szoba aknákra, és nem kell kétségbeesni ha sérülés is keletkezik. Petrat abszolút lehet trombitával felkelteni, cuccait elvinni ismeretlen helyekre.

A gyertyaelfújás egyben csókszáj gyakorlás is. A mesékben elcsúsznak a dolgok, a kukás autó vezetőjét tényleg Józsinak hívják, aki nem pont azt mondja Istinek, a társának, amit a szerző valószínűleg gondolt a sorokban és rajzokban. Az állatok igazi hangon szólalnak meg általunk a könyvekből is. A foci lehet lufival is, mely akár az ablak fele is rúgható. A fúrógép igaziból igazibb és fogalmunk sincs ki bontotta le a vakolatot.

Medencében lehet egyedül csúszdázni, vízből  inni, mégha meleg-habos is, vagy akár szájjal szökőkutat csinalni belőle – béka kommandósként kúszni, mindenki haját is fröccskölni, és természetesen az összes lányt megnézni.  Naná.

Elfáradva még tv-t nézni is lehet apával.

És ami a legdurvább, hogy apával nemcsak boxolni, de a tigris harapást is lehet gyakorolni, igaziból.

Azt hiszem úgy tanul Samu apától, hogy nem (2 éves) gyerekként nézek rá, hanem a játszó- és komisztársamként, és ugyan figyelembe veszem korlátait (még kicsit kisebb, kicsit nehezebben érthető mit és hogyan akar, stb), de a kor- és konvenció határt biztos nem figyeljük.

Két fiú elvan, úgy beszélnek és úgy tesznek mint a fiúk szoktak (csak néhány dolog kiderül a családi jellegből ami ilyen esetben nem szokott). Én nem beszélek Samuval másképpen mint Erikához vagy Petrához és megfontolásaim sem a korból fakadnak, sokkal inkább az vezérli mit szeretünk együtt tenni.

Mit remélek mindettől? Pont semmit. Csak jól érezzük magunkat. Ő is, és én is. Szeretném ha Samu tudná, hogy nevetni jó (tudja magától is, hiszen már akkor nevetett sírás helyett mikor megszületett), számíthat rám mindenben, viccben és komolyban, érdekelni fog bármit mutat, biztos megszakértünk minden egyes bogarat mielőtt együtt kivisszük a kertbe.  Hogy meg fogom látni az “esküszöm, hogy rosszban sántikálok” mosolyt a szája szélén, és nem feltétlenül fogom komolyan venni a nagy drámát ha valami nem sikerül, vagy nem akar megcsinalni, mert pont száznegyvenkétszer szoktunk valamit ismételni, hogy jó és elég legyen.

Három szabályunk van:

Mindent csak addig csinálunk ameddig mindkettőnknek jól esik. Bármikor van ölelés vagy simogatás, ebben sem lehet hiba. Ami nagyon megható, hogy Samu ugyanúgy adja mindkettőt, amikor úgy érzi.

A másik, hogy szabadok vagyunk, de ha valamit nem szabad, akkor nagyon következetes a következmény ha mégis megtörténik. Amilyen nagy a szabadság, olyan nagy a szigor is a tilos dolgokkal kapcsolatban, Samu szinte magától megy gondolkodni ha felemelem az ujjamat.

És végül: Anya szava szent, az ellen nincs sem apelláta, sem nem lehet nálam vigaszt vagy ad abszurdum kiskaput találni azzal szemben.

Ha már valamit gondolni kell egyébként, akkor talán azt, hogy azt érzem, hogy a liberális , nyitott és szabad(ság) elvű nevelés vezet a legkonzervatívabb emberi élethez, alapértékekhez. Mert egyrészt mi ellen van lázadni, ha nincs tiltva, de másrészt, leginkább, ha az ember mindent meg tud próbálni, ismerni, akkor felelősen, igazán átgondolva tud utat választani, amihez kétségek nélkül, erős énképpel tudja tartani magát mindennel és mindenkivel szemben is. És nagyszerű dolog, ha ebben az útkeresésben nincs egyedül, van akikhez mindig fordulhat.

Samu tanul-e apától? Nem tudom. Mindenestre én biztos benne. Hogy nincs semmi a világon, amit nem lehet jobbá tenni egy nevetéssel és öleléssel…

Wendy udvarias, társalgó kislány volt; most megkérdezte Petert, hány éves.

– Nem tudom – hangzott a kelletlen válasz -, de még egészen gyerek vagyok. Én már a születésem napján elkerültem hazulról, megszöktem, mert meghallottam, amint a papa meg a mama arról beszélt, mi lesz belőlem, ha felnövök. Nem akarok felnőni! – tört ki Peter. – Kisfiú akarok maradni örökké, hogy játszhassam. Ezért hát elszöktem a Kensington Parkba, és hosszú, hosszú ideig éltem tündérek között.

Wendy mély csodálattal nézett rá. Peter azt hitte azért, mert megszökött; pedig a kislány valóban azért bámulta, mert ismerte a tündéreket. Kérdezősködni kezdett róluk. Peter elmesélte, hogyan születtek a tündérek:

– Az úgy volt, hogy amikor a világon az első kisbaba legelőször felkacagott, kacagása ezer meg ezer darabra tört, s ezek a darabok ide-oda szökdöstek, és belőlük lettek a tündérek. Úgy kellene, hogy minden kisfiúnak és kislánynak legyen saját tündére.
– Miért? Nincsen?
– Nincs! Azért nincs, mert a mai gyerekek már olyan kitanultak, hogy alig-alig hisznek a tündérekben. És ha valamelyikük így szól: „Nem hiszek a tündérekben” -, akkor valahol holtan esik össze egy tündér.

– James Matthew Barrie: Pán Péter, 1906