könyv címkéhez tartozó bejegyzések

Könyvek, könyvek, könyvek

Dúl a nyár és mi olvasunk. De akkor is, amikor a négy fal közé szorít bennünket a hó, a jég, a vihar. Csak olvasunk és olvasunk. Ez az egyik, ha nem az egyetlen, „titkos” fegyverem ahhoz, hogy elérjük a kitűzött célt: az anyanyelvihez közeli kétnyelvűséget.

És hogy mit olvasunk?

A 18 hónapossal:

  • Keménytáblás könyveket, amit ő is tud lapozni.
  • Hangos könyveket, amik csipognak, ugatnak, tülkölnek, mert interaktív.
  • Csak úgy, mint a tapizós könyvek, amiket lehet simogatni vagy kapirgálni.
  • Kukucskálós könyveket, amik mindig rejtek valami izgalmasat a felhajtató fülecske alatt.
  • Mondókákat és verseket, amik megszerettetik a nyelv ritmusát, dallamát.

20050214_10155305299251469_658840011_o

Az 5 éves lányom már nem ilyen egyszerű eset. Él-hal a tudományos, tényeket bemutató könyvekért, amikből új tudást meríthet. Most épp az óceánok és tengerek, bálnák, delfinek és cápák állnak a figyelme középpontjában.

Az ő kedvencei:

  • Vaskos gyerekenciklopédiák
  • Vizi állatokról szóló képes történetek (pl. amiben megmentik a partra vetett bálnát)
  • Böngészők
  • Chapter books”, több fejezetből álló folytatásos történetek
  • Ismeretterjesztő képes albumok (a naprendszerről, mikroszkópról vagy épp az elektromosságról)
  • Vicces, rímes történeteket

20049582_10155305299441469_940881005_o

Napi minimum 15 percet olvasok nekik angolul. Ez általában étkezések után, még az asztalnál ülve történik. Szinte minden étkezés után, ha időnk engedi. Választanak 2-4 könyvet és azt felolvasom nekik. De van, hogy nehezen megy az ébredés, akkor olvasunk egy könyvet az ágyban. Ha a délutáni csendes pihenő csak nem akar elindulni, akkor olvasok egy könyvet levezetésképp. Az esti összebújást sem lehet elképzelni könyv nélkül. És ott van még a bilire-szoktatós-, a „gyere-ne-sírj”-, betegeskedős, egész napos- és a csak úgy találtam egy könyvet eldugva könyvolvasás. Olvasunk a metrón, az orvosi rendelőben és az étteremben is. Mindig van egy-két könyv a táskámban.

Utalhatnék számos tudományos tanulmányra, hogy milyen jót tesz az agy fejlődésének az egészen kiskorban megkezdett közös, rendszeres könyvolvasás. Vagy megannyi pszichológusra, akik azt hangsúlyozzák, mennyire szüksége van a gyermeki léleknek a mesére, ami megannyi érzést, tapasztalás segít feldolgozni. Vagy nyelvészeti cikkekre, miszerint a(z) (anya)nyelv, a választékos szókincs és későbbi iskolai sikerek alapja a gyermekkori könyvolvasás. De nem teszem. Még ha nem is egy másik nyelv elsajátítása miatt olvasol fel gyermekednek, akkor csak azért, hogy együtt éljétek át a közös utazás élményét, amit minden könyv magában rejt.

Mielőtt elindultok a strandra ebben a nagy melegben, dobj be egy-két könyvet a táskába!

Non-native mommy

Reklámok

Közös játék

Egy 5 évessel és egy másfél évessel NAGYON nehéz közös játékot találni, legalábbis olyat, amiben ténylegesen együtt játszanak. Ha a nagyobbik valamit kitalál (rajzolás, piacos játék) a kicsi „elrontja” vagy „tönkreteszi”. Amit a kicsi akar játszani (táskába ki-be pakolás), a nagyot nem érdekli.

Mindezt 2 nyelven dupla kihívás.

Ebben a rövid írásban szeretnék 7+1 ötletet adni azoknak, akik hasonló cipőben járnak. Persze ezeket mi angolul (is) játsszuk.

Buborékfújás

Az első helyen kell említenem, mert ez mindig beválik. A nagylányom vagy én fújjuk a buborékot, a kicsi meg tátott szájjal nézi, „szalad”, hogy elkapja. Még egy 5 évesnek is jó móka kipukkasztani a legnagyobb buborékokat. Ezt sokszor játszuk a játszó téren is a többi gyereke nagy örömére.

18836414_10155168464651469_1868571768_o

Formák

L. teljesen odavan a formákért, így a nagylányommal azt találtuk ki, hogy színes dekorgumiból formákat vágtunk ki neki. Már az elkészítés is jó kis közös program volt. Sokszor elővesszük, ki-be pakolgatjuk a zacskóba, csoportosítjuk szín szerint, majd forma szerint. Reggeli végeztével nagyon jó móka ledobálni mindent a földre, ahelyett hogy visszatennénk a zacskójába. Nagy nevetések okozója ez az egyszerű játék.

Közös olvasás

Nem túl gyakran, de rá tudom venni a nagylányomat, hogy olvassunk könyveket együtt. Mesét olvasni még nehéz egy 17 hónaposnak, de ha röviden (oldalanként 1-2 mondatban összefoglalva) mondjuk a Bori könyveket, akkor azt mindketten nagyon élvezik. Az 5 évesem előszeretettel mutogatja a babkönyveket a húgának, miközben nevén nevezi, amit látnak a képen, sőt még kérdezi is tőle, hogy mit hol lát a képen, ahogy ezt én is szoktam. A hangos könyvek (nyomógombbal) mindkét lány kedvencei. Közös nyomkodás bármikor.

18836489_10155168464661469_1597209034_o

Építőkocka

A nagylányom felépíti a tornyot a kicsi meg ledönti. Ez (sajnos) nem sokáig élvezhető egy 5 évesnek. Hamar elvonul építeni a saját konstrukcióit, amit a kisebb ledönt(het), de a vita elkerülése végett a 17 hónapos pakolóművész könnyen az elemek dobozba dobálásával elterelhető. Próbálkozunk már színek szerint bedobálni a kockákat a dobozba, amit a nagyobb is élvez, és sokszor csatlakozik. Ami még élvezetessé teszi ezt a fajta elfoglaltságot a nagylányomnak az, ha egy salátakiszedővel kell megfogni és bedobálni a kockákat. Már a kicsi is próbálkozik.

18901191_10155168464666469_707234351_o

Gyurma

Ez már egy veszélyesebb terep, mert a totyogóm mindent a szájába töm, főleg ha puha és jó illatú. Így a play-doh helyett a házi készítésű gyurmákat javaslom, mint pl. a sima só-liszt gyurmát. Ezzel jó ideig elvannak, bár nem együtt inkább egymás mellett játszanak.

Felhúzható játékok

A kisebbik még nem tudja felhúzni a szaladó kacsát vagy az űrrepülőgépet, de imád utána szaladni és elkapni. Milyen jó, hogy van egy nagy tesó, aki felhúzza neki.

Közös fürdés

A legjobb alkalom, hogy a lányok a vízi játékokkal játszanak. Persze itt is megvan a veszekedés és kiborulás lehetősége, de ügyes szülői irányítással ez elkerülhető. Öntögeti a vizet egyik csészéből a másikba, vagy a vízimalomba, úsztatják a kacsákat, vagy épp megmossák egymás hátát a locsolókannával. (Buborékfújás itt sem maradhat el!)

+1 . Közös házimunka

Mosogatógép pakolás, mosás beindítása, vagy épp ágyneműhúzás. (Ahogy erről már  korábban írtam is.) De mostanában a legnagyobb szám a nemrégiben ültetett virág és fűszernövény locsolás. Mindenki a méreteihez igazodó locsolókannával.

Ha tetszett, látogass el a nonnativemomy.com oldalra és olvass még.

Non-native mommy

Állatok hete I.

Samut már korábban is érdekelték az állatos mesekönyvek, játékok, filmek, de igazán nyitott és befogadó mostanában lett. Ezért aztán meg is tartottuk az első állatos tematikus hetünket. Nem akartam túlságosan sokat, hanem a már meglévő tudására támaszkodva hozni új játékokat. Úgy gondolom, különböző „tudományos” csoportosításokhoz (vadállatok-háziállatok, vízi-szárazföldi-légi) még túl kicsi, ezért mindenféle állattal együtt játszottunk.

Először is készítettem egy nagyon egyszerű turka dobozt, mert az nála mindig nagy sláger. Egy nagy dobozba beletettem az összes itthon fellelhető állatot. Került bele több cica, kutya, ló, a bogaras hetünkön hasznalt katica, pillangó, méhecske, légy és még jó pár háziállat. Ezzel aztán egész héten rengeteget játszottunk. Először csak hagytam Samut, hogy megismerkedjen mindenkivel, kipakolja, bepakolja kedve szerint őket. Utána együtt is végigvettük, hogy ki kicsoda és milyen hangot ad ki. Amikor már ebben gyakorlatra tett szert, komolyabb dologba fogtunk: arra kértem, hogy válogassa ki az összes cicát, aztán az összes kutyát – ez elég nehéz volt, hiszen vagy 15 állat volt a dobozban. A keresgélés nagyon jó móka, Samu szívesen kutat és pakol – bár kétségkívül nem egy túl türelmes ember 🙂allatosturkadoboz

Mivel egyértelműen a cica lett a kedvence, gondoltam egy kis cicás pluszt mindenképp viszünk a hétbe. Azaz a pluszt egy igazi cica adta, akivel vendégségben találkoztunk. Rettentőimg_5232 türelmesen viselte Samu rajongását egy ideig, amiért azóta is hálás vagyok neki és a gazdájának is! Minden, amit én tenni tudtam sikerben csak ezután következhet! 🙂 Készítettem kartonból egy cica fejet, egy-egy lyukkal a szája két oldalán, ahová bajuszként két pipatisztítót dugtunk. Ahogy fűztük-húztuk, mindig énekeltem a cirmos cica jajt.

A másik nagy játekunkat egy mesekönyv ihlette. Barna medve, barna medve mit látsz című (magyarul sajnos nem kapható) mesét Samu már régóta imádja, és most egy ehhez illő hűtőmágnes készletet is beszereztem. A mese az állatokat, színeket egyaránt tanítja – ezt vittük tovább a kis állat figurákkal is. A mesekönyv egyik oldalán az összes állat megtalálható, a feladat az volt, hogy mibrownbearnden mágnes-állat a megfelelő képre kerüljön. Ez nagyon tetszett Samunak, és nehéz sem volt, hiszen tényleg ugyanúgy néznek ki az állatok, mint a képen. A másik játékhoz elővettem a muffinsütőt és színes papírból karikákat vágtam ki – a játék, hogy minden állat a megfelelő színű lyukba kerüljön. De a könyv már önmagában is jó móka, a nagy képek alkalmasak arra, hogy testrészeket azonosítsunk rajta, vagy eljátszuk, amit látunk. Persze Samunak itt is a macska a befutó, rajta már mindent megmutat, sőt azt is szívesen eljátssza, hogyan mosakszanak a cicák.

Ezenkívül persze több állatos könyv is előkerült a héten, néhány a kedvencek közül:

A festés sem maradhatott ki, krumplinyomdával katicát készítettünk! Samu elsősorban a nyomatolásban aktívkodott, a pettyek inkább rám maradtak. Próbálom kiélvezni ezt a lehetőséget, gondolom hamarosan már nem lesz rá módom 🙂

img_5208Állatos hetet tartani azért is könnyű, mert rengeteg játék állatos, így viszonylag kicsi rákészüléssel is sok mindent elő lehet venni. Mi is éltünk ezzel a lehetőséggel, elővettük az állatos puzzlet, Montessori tornyot, és a különböző zárak mögé rejtett állatos játékot is – egyszóval mindent, amit találtam.

És persze a mondóka és dal is bőven akad ebben a témakörben. Próbáltam előre összegyűjteni egy halom mondókát, hogy megelőzzem a „jaj, nem jut eszembe, hogy van” helyzetet. Samu nagyon élvezi őket, a mutogatós mondókák most kezdenek nála előtérbe helyeződni. A bejegyzés végén megtalajatok azokat, amiket használtunk. (Semmi extra, nagyrészt a saját gyerekkoromban hallottak.)

Samu egész héten lelkes és aktív volt, egyre jobban összebarátkozott az állatokkal. A kutya és a ló még a vacsora asztalhoz is eljutott, ahol velünk együtt ők is jóllalktak – Samu szívesen osztotta meg velük, amit a tányérján találát. Jó látni, ahogy tágul számára a világ, ahogy egyre több mindent felfedez maga körül, és számomra különösen kedvesek azok a pillanatok, amikor már saját maga áll elő ötletekkel – pl. hogy a kacsát ültessük be a vonatba vagy a cicát kínáljuk meg ropival.


Mondókák, dalok
tanyasi állatok
Falusi hangverseny – Szabó Lőrinc
Háp! Háp! Háp!
Jönnek a Kacsák!
Hej, de éhes, hej, de szomjas
ez a társaság!Bú, bú, bú,
boci szomorú,
de hogy feszít
tyúkjai közt a kukurikú.Röf! Röf! Röf!
Orra sárba döf:
sonkalábán Kucu néni
fürödni döcög.Gá! Gá! Gá!
Szalad világgá
Liba mama, ha a Csacsi
rábőg, hogy I-á!Rút! Rút! Rút!
Föl is, le is út:
mérges Pulyka, te szereted
csak a háborút!Bú! Röf! Háp!
Sípok, trombiták:
keltsen édes hangversennyel
ez a társaság!

Malac
Egy kis malac, röf-röf-röf,
trombitálgat: „töf-töf-töf.“
Trombitája, víg ormánya
földet túrja, döf-döf-döf.Jön az öreg, meglátja,
örvendezve kiáltja:
“Rajta, fiam, röf-röf-röf,
apád is így csinálja!“Most már együtt zenélnek,
kukoricán megélnek:
„Töf-töf-töf-töf, röf-röf-röf-röf.
ezek ám a legények!“
Tyúk
Csip-csip csóka,
vak varjúcska.
Komámasszony kéreti a szekerét,
nem adhatom oda, tyúkok ülnek rajta.
Hess, hess, hess!
Csacsi
Csacsi húzza kicsi kocsit,
kicsi kocsi nyekereg,
Hej te gazda, lusta gazda,
Zsírozd meg a szekeret.
(Leesnek a gyerekek!!)
Kecske
Volt nekem egy kecském, tudod-e?
Kertbe rekesztettem, tudod-e?
Megette a farkas, tudod-e?
Csak a szarvát hagyta, látod-e?
Medve
Megyen a medve,
Morog a mája,
Tányér a talpa,
Kurta a farka, kurta a farka, kurta a farka,
Csik, csik, csik, csik….
Katica
Katicabogárka!
Szállj el! Szállj el!
Jönnek a törökök,
sós kútba tesznek,
onnan is kivesznek.
Kerék alá tesznek,
onnan is kivesznek!
Ihol jönnek a törökök
mindjárt agyon lőnek!

A háziállatok beszéde 

Kimegy a gazda az udvarra, s rögtön körülveszik a háziállatai.

– Mi kéne, na mi kéne? – kérdi tőlük.

A macska a lábához dörgölődik.

– Máááj! Máááj!

A kutya a farkát csóválja s ugat:

– Csont, csont, csont! – Egyet még ásít is. – Huuuús!

A réce a vizesvályú mellől hápogja:

– Hát-hát-kása! Hát-hát-kása!

A galamb a dúcból burukkolja:

– Ku-ú-kurica! Ku-ú-kurica!

A ló kiröhög az istállóból:

– He-he-he-here! He-he-he-here!

A tehén is kihümmög:

– Mmm-málé! Mmm-málé!

A disznó kiröfög az ólból:

– Dara, dara, dara!

Baba-mama jóga jó kis móka II.

Elérkezettnek láttam az időt, hogy szintet lépjünk. A második szint 3-tól 6 hónapos korig szól. Nem azonnali váltással kezdtük, hanem finom átmenettel. A régi gyakorlatsorba 1-1 új pózt is becsempésztem. A könyv leírja a póz megnevezését, majd lépésről-lépésre a mama mozgását, majd azt, hogy eközben a babát miképp vonjuk be. Az első szakaszban több póz is volt, amit már eleve ismertem, így tudtam mi a lényeg, miképp kell/kellene a tagjaimat beállítani. Az új pózok viszont okoztak némi nehézséget. Még segítségért is folyamodtam a szomszéd anyukához Barbarához, akitől a könyvet kaptam. Noha ő nem oktató, de elég rutinos, és már a könyv gyakorlatait is végig csinálta 3 gyerekénél, így igen hasznos tanácsokat tudott adni. Kezdve azzal, hogy legyek türelmes magamhoz. Azóta a gyakorlatok végzését lassabb mozdulatokkal és a légzésre jobban koncentrálva végzem. Ha berögzül a helyes testtartás, no meg kicsit jobban nyúlnak az izmaim, onnantól nem lesz gond (remélem). 🙂

Őszintén bevallva vannak pózok, amiknél az én kivitelezésem meg sem közelíti azt, ahogy leírják. Tudniillik az én lábizmaim, úgy gondolják, nekik nem szükséges nyúlni 😀
A legviccesebb, mikor lépésről-lépésre olvasva az instrukciót igyekszem felvenni a pózt és érzem, hogy kezdenek kiszakadni a tagjaim – eközben a drága kis Sólyom madaram a lábamat rugdosva ezerrel magyaráz, mintha bíztatna – az utolsó instrukció a következő: Mosolyogj rá a babádra! Na ez a mosoly nem őszinte, inkább csak magamon nevetek. Viszont, hogy Sólyom milyen jókat mulat azon, ahogy erőlködök, nyögök néha…. igazán erőt ad! Ha Ő nem mókázna közben, talán nem is lenne kitartásom hozzá.

A baba tornáztatása, átmozgatása is más az előző szakaszhoz képest a fejlődésének megfelelően. A baba bevonása is ehhez mérten változik.

1.jpg
Játék a babával a félkerél-póz közben, ez a babaröptetés.

Ezt a rész Sólyom azért is élvezi jobban, mert a figyelem csak az övé.

Szerencsére Sólyom kedvenc pózai ebben a szakaszban is benne vannak, bár ha nem lennének, a kedvéért akkor is megcsinálnánk. 🙂
Az új kedvence a röptetés, végül is mi más is lehetne, ha már egyszer Sólyom a neve 🙂
A labdázást továbbra is a gyakorlatsor végén szoktuk csinálni. Ami ebben változás, hogy már egy ideje nem hasal el rajta, hanem közben feltámaszkodik, hogy nézelődhessen.
Viszont, hogy említsek olyat is, ami nem nyerte el a tetszését, az a pihenő póz. Se az előző gyakorlatsornál, se ennél nem sikerül kiviteleznünk, ugyanis Sólyom túl fürge. Úgy jutottunk közös nevezőre, hogy ahelyett hogy magamra fektetném, inkább a mellkasomra ültetem és mondókázok míg én fekszek. Ebben a kivitelben már neki is szokott tetszeni.

Bár magam is feszegetem testi korlátaimat, még mindig azt mondom, hogy érdemes belekezdeni. Közös móka és még formába is lehet jönni közben!
Mint köztudott, a mozgás és a beszéd fejlődése szoros kapcsolatban állnak, így a babának is nagyon hasznos.

DSC_4260j.jpg

 Az első jógáról szóló cikket itt találjátok.

Baba-mama jóga jó kis móka!

Rögtön az elején azzal kezdem, hogy nem magamtól találtam ezt ki, hanem egy könyv alapján végzem a gyakorlatokat, melynek neve Baby Om. img_5084Jógáztam korábban, vagyis nem rendszeresen. 2-3 alkalommal volt fellángolás, hogy belekezdek, de pár hét után alábbhagyott a lendület és abba hagytam. Alapvetően hajlékony sem vagyok, így számomra ezért is kihívás.

Most azonban minden más, hisz van egy társam, akivel végig mókázzuk a gyakorlatokat!

Most azonban minden más, hisz van egy társam, akivel végig mókázzuk a gyakorlatokat!

A 3 gyerekes szomszéd anyukától kaptam kölcsön a könyvet, Ő mesélt a baba-mama jógáról. Hallva a tapasztalatait és látva milyen csodás a kapcsolata a gyermekeivel, gondoltam belevágunk. A könyv szülés után 6 héttől javasolja a kezdést, amennyiben az orvos is engedi a mozgást. Mi később, kb. 2 hónapos kora körül kezdtük el. Most lesz Sólyom 17 hetes és mondhatom, egyre jobban élvezi.

dsc_4099A könyv több szakaszból áll, igazodik az anya egyre jobb fizikumához és a gyermek cseperedéséhez, ahogy egyre jobban bevonhatóvá válik. Az első szakasz három hónapos korig van, aztán 3-6 hónapos korú babáknak való rész jön. A váltást a könyv szerzői úgy ajánlják, hogy az anyuka belátására bízzák, mikor érzi késznek saját fizikumát az egyre nehezedő gyakorlatokra. Mivel alapból nem vagyok túl hajlékony és később is kezdtük, mi még pár hetet az első szakasznál töltünk.

Sólyom két kedvenc póza

Jó érzés, hogy van ilyen közös programunk, ahol nem pusztán fejlődhet a mozgásunk és erősödhetünk, hanem a kötődéshez is segít. Sólyomnak vannak kedvenc gyakorlatai, aminél végig teleszájjal vigyorog, persze ezeket a pózokat az Ő kedvéért tovább csináljuk, míg más póznál nem időzünk. Alkalmanként elég sokáig is eltart a reggeli torna, mikor nagyon virgonc az uraság, ilyenkor többet mókázunk az egyes pózok közben. Ő ezt az egészet egy játéknak élheti meg, ami tele van csikizéssel, cirógatással, dögönyözéssel és puszikkal. Remélem, ezzel hozzájárulok ahhoz, hogy a későbbiekben is játék és móka legyen számára az egészséges testmozgás. Arról nem is beszélve most milyen jótékony lehet, hisz köztudott, hogy a mozgás és gondolkodás fejlődése szoros összefüggésben állnak.

dsc_4096
Labdázás közben az altatás is sikerült

A gyakorlatsor végére az elmúlt napokban plusz elem került a tornalabdán való játék képében, amit egyszerűen imád, néha a végére el is alszik. Ezt mókázásképp párom kezdte el vele még kb. 2 hónapos korában, de ekkor ez még nem volt napi rendszerességgel. Azóta egy gyógypedagógus barátnőm elmesélte, hogy a labdán való hasalást és közben jobbra-balra, előre-hátra gurítgatást, illetve pattogtatást ő fejlesztésként csinálja. Mi pusztán mókából csináltuk, és ő is úgy éli meg.

A baba-mama jóga és labdás gyakorlat egy tökéletes kezdése egy vidám napnak.

Sólyom szárnyán

Ünnepi hangolódás

Karácsonyi hangolódás hete volt nálunk a múlt héten – és nehezen ment. Mármint nekem. Talán az idő, talán, hogy beteg voltam, talán más, de nehezen találom a régi karácsonyok hangulatát magamban. Lehet, hogy nem is az idő. Lehet, csak az a bökkenő, hogy már én vagyok a felnőtt. Hogy már nekem kell varázsolni és nem én varázsolódom el. Akárhogyis egészen más, mint régen volt, ami persze nem baj, sőt! Csak jól megélni kihívás. Hiszen szeretném, hogy Samunak is legalább olyan csoda legyen az ünnep, mint nekem volt. És mindazt, ami nekem az ünnepet jelentette, a szokásokat, várakozást, illatokat,  az a bizsergést a szívemben átadni neki. Látni mindazt, amit emlékként őrzök valósággá válni számára. És igen, ez nehéz feladat. Kihívás a legjobbat adni, kihívás csodát varázsolni, vagy legalábbis megpróbálni. A sok téli játék és kézműveskedés közben észrevétlenül ünnepivé varázsolódik a hangulat és várakozással töltődik meg a levegő.

Rengeteg ötletet gyűjtöttem már korábban, amiket naponta a Facebook-on is megosztok, így abból válogattunk mi is. De persze mindent felülírt, hogy közben megérkezett a Mikulás. Apa két Mikulás ünnepségre is elvitte a gyerekeket (amíg én az ágyat nyomtam). Ráadásul az egyik egy igazán különleges alkalom volt, mert vonattal utaztak a Mikuláshoz – ennél több Samunak jelenleg nincs. 🙂 És persze ne feledkezzünk meg arról se, amikor reggel a kikészített csizmába megérkezett az ajándék… igen, szemmel látható a varázslat  és az ámulat a szemekben.

Na, de nézzük mi az, amit mi itthon megvalósítottunk a “szürke”, hideg hétköznapokon.

krumpli_nyomdaA festés nálunk még mindig népszerű elfoglaltság, a krumplinyomdát természetesen ki kellett próbálni. Samu nagyon élvezte, tetszik neki, ahogy a krumplira tett festék nyomott hagy a papíron. És meglepően könnyű a krumplit mintázni – ez engem bátorít, hogy máskor is nyugodtan ugorjunk neki. Szép ajándékkisérőket is sikerült készítenünk közben, ami persze Samut annyira nem hozta lázba – de majd azokat, akik kapni fogják! 🙂

Samu még mindig lelkes rámoló és öntögető, ezért színes, csillogó pom pomokat tettem pompomontesegy kis tálkába és egy üres tálkát készítettem mellé. A cél az volt, hogy egyikből pakoljuk át a másikba a pom pomokat kanállal majd vissza. Samu örömmel neki is kezdett a kanalazásnak, de aztán alternatív megoldások után kutatott: kézzel, öntve kerültek a pom pomonok ide-oda. Lekötötte a játék, a csillogó kis gombócok pakolása nagyon érdekes feladat a kicsiknek. Ilyenkor újra és újra megállapítom, hogy az egyszerű játékok a legjobbak!

xmas_stickywall

Gondoltam itt a kiváló alkalom és újra megpróbálkozom az üvegfóliával, ami ősszel még nem hozta lázba Samut. És ha nem is teljes, de már félsikert mindenképp elkönyvelhettem magamnak. 🙂 Samu először szívesen ragasztotta fel az üvegfóliára a könnyű díszeket, de aztán megint érdekesebb lett számára, hogy kiderítse mi tartja fent azt a ragadós valamit az ajtón. 🙂 (Fontos, aki először próbálja, hogy az üvegfólia ragadós fele legyen kívül és ezért magát a fóliát fel kell ragasztani az ajtóra, üvegre.)

A fenyőfa festést sem hagyhattuk ki, hiszen ez is pont az ő korosztályának való játék. A csipesz már önmagában is egy izgalmas tárgy számára, de vattával megspéfenyo_festeskelve egyenesen csoda számba ment! Az asztalra kiterített (és én rá is ragasztom az asztalra, hogy biztosan ott is maradjon) papírra való nyomdázás jobb mókának tűnt, mint a fenyőfára pecsételni – ezért aztán ott több pötty lett, mint a fán. De így is szép fáink lettek. És ez volt az a pont, ahol én is meghatódtam és elvarázsolódtam. Látni egy “alkotást”, amit a saját gyermekünk készített, és méginkább látni az “elsőket” mindig csoda!

xmas_turkadoboz

A turka dobozok népszerűek Samunál, és ez a téli most igazán különleges lett. Ugyanis együtt készítettük el! Az eddigieket mindig készen kapta, de arra gondoltam maga a készítés is lehet egy játék. És tényleg! Samu érdeklődve figyelte, ahogy elkezdtük, ebből most mi lesz. Először el kellett pakolnunk a járműves turka dobozt, amiből egy kukucs üveget készítettünk, mert úgy tűnt, ez egy túlságosan nehéz búcsú lenne. Utána vattát terítettünk a doboz aljára, hogy havas legyen a táj. Persze ezt nehéz lehet egy olyan kis embernek megérteni, aki valószinűleg nem emlékszik, hogy látott már havat. 😦 Egy mécsesként is használható házikó került  be elsőként a dobozba néhány tobozzal és színes pom pommal. Korábban már kiválogattam jó pár olyan karácsonyfadíszt, ami nem törékeny, könnyű és jó eséllyel tetszeni fog Samunak. Ezeknek most együtt kerestünk helyet a dobozban: csengők, angyalkák, karácsonyfa, kis madár, madáretető, és egy aranyszínű dióhéjban alvó Jézuska, amit Nagyitól kaptunk Samu születése után. És utolsóként két fehér színű toll – angyalszárnyból. Ezzel aztán sokat simizem Samu arcát, nagyon élvezi a cirógatást.

A kisházikó sokszor kikerül a dobozból, meggyújtok egy teamécsest és nézzük, ahogy kivilágít a fény a kicsi ablakokon. Samu teljesen oda van. Ahogy az adventi koszorú gyertyáiért is. (Már előre várom, hogy meglássa a csillagszórót!) Naponta többször gyújtunk gyertyát és kitartóan gyakorolja az elfújás mesterségét. Nagy tapsolásokkal ünnepli a sikert, és máris kéri az újabb fényt. Persze soha nem hagyom egyedül a gyertyákkal és a gyufa sem marad elől, és persze ilyenkor mindig ott vagyok és figyelek – azaz törekszem biztonságos környezetet teremteni. De a tűz maga olyan misztikus, hogy semmi meglepő nincs abban, ahogy a gyerekeket és felnőtteket egyaránt elvarázsolja.

A mézeskalács sütés nem maradhat el egyik évben sem, most is Dédi recepje alapján készült, mint mindig. És mint minden évben Dédié megint finomabb lett! Mit tudnak azok a szemek és kezek, te jó ég! Bárcsak tudnék úgy mezessütni, mint ő! Samut csak a kóstolás izgatta, a sütés többi fázisa nem igazán. Petra viszont formázásban már nagyon ügyes, igazán gyorsan haladt a “munka”, volt mit enni folyamatosan. 🙂 A díszítés idén elmaradt, de úgy tűnik, ez a fogyasztásban nem okoz majd visszaesést.

És végül ne feledkezzünk el a könyvekről meg a karácsonyi énekekről sem! A hangulat megteremtésében sokat segíthetnek, és ha kint az idő nem is havas, a szívünkbe bele tudják fújni a hópelyheket és a szán csilingelését is. Samunál (még mindig) a böngészők a nyerők, a Téli böngésző most tör a sikerlista csúcsa felé, egy másik, Jézus születését bemutató képeskönyvvel együtt.

A karácsonyi énekek meg engem repítenek vissza a saját gyerekkoromba, amikor még én vártam, és én izgultam. Használjuk őket, hadd váljanak közös emlékké, hogy majd egyszer, sok év múlva együtt énekeljük az unokáinknak!

cover

Könyvek

Gyűjtemény az általam olvasott témához kapcsolódó könyvekről:

Tanítsd meg, hogyan csináljam! – Maja Pitamic

ko%cc%88nyvAz egyik első könyv, amit a témában elolvastam, sok-sok ötlettel, jó magyarázatokkal bír, de ami a legfontosabb, nagyon sok lendületet nyertem belőle. A Montessori szemléletű gyakorlatokat öt féle csoportosításban mutatja be: alapvető kézségek, érzékek fejlesztése, nyelvi fejlődés, számolási kézségek és tudomanyos alapok. Emiatt a csoportosítás miatt igazán felhasználóbarát, könnyű benne megtalálni azt, amire éppen szükségünk van.
A célközönség a 2-5 éves korú gyermekek szülei, tehát inkább az óvodás kor, de az első két fejezetből már fiatalabb gyerekek számára is választhatunk feladatokat. És ami igazán vonzóvá teszi, hogy semmilyen eszközt nem kell beszerezni, szinte csak olyan eszközöket használ, ami otthon elérhető.

Korosztály: 2-5 év

Hogyan fejlesszük a 3 évesnél fiatalabb gyermekeket? – Claudia Schafer831503_5

Montessori üzenete a mának, ahogy az alcím fogalmaz. És valóban erről szól a könyv. Sok elméleti tudást tartalmaz, pl. az érzékeny szakaszokról és a csoportos foglalkoztatásról. De ugyanakkor az előző könyvhöz hasonlóan számos gyakorlati ötlettel is szolgál.

Ha valakit mélyebben érdekel a kicsik fejlődése, tanulása, a tudományos kutatások eredményei, hogy mikor mi az, amit már tudni “illik”, vagy pedig az intézményi keretek között történő nevelésben szeretne segítséget kapni, akkor bátran ajánlom.

Korosztály: 0-3 év

Anya, taníts engem! – Deákné B. Katalin

Végre egy magyar szerző a témában 🙂

709384_5Rengeteg, és még annál is több fejlesztési lehetőséget, játékot, feladatot tartalmaz a könyv születéstől iskolakezdésig. A feladatokat a fejlesztési területek szerint csoportosítva találjuk meg: mozgás, kézügyesség, látás, hallás, érzelmi élet, beszéd, önálló játék, környezet megismerése. Nemcsak ötleteket találunk a könyvben, hanem napi ajánlást is, amit ha követünk, biztosak lehetünk benne, hogy egy fejlesztendő terület sem marad ki a héten.

Nekem kicsit “szigorú” a beosztás, de kétséget kizáróan egy “ötletbánya” a könyv.

Korosztály: 0-6 év

Kreatív játékok kisgyermekeknek – Christopher Clouder, Janni Nicol

736759_5Csak kreatív és ügyes kezű szülőknek ajánlom! A könyvben Waldorf-módszer szerint ajánlott játékokat találunk  rövid leírással, hogy magunk is el tudjuk őket készíteni. Négy téma köré csoportosulnak az ötletek, egy-egy példát is mutatok:

  • gondoskodás – Waldorf baba
  • tudatosság – szélcsengő
  • tevékenység – vitorlás
  • kíváncsiság – kincses láda.

Nekem személy szerint nagyon tetszik a könyv, de sajnos az előállításnal beletörött a bicskám. 😦 De persze a játékok nem feltétlen kell nekünk megcsinálni, boltban is megvásárolhatjuk őket.

Korosztály: 0-2 év

Játék a babával – Anne Pulkkinen

875127_5Az első időszakban nyújhat segítséget ez a színes képeskönyv 50 kézségfejlesztő játékával. A baba kora szerint három csoportot alakítottak ki: 1-3, 4-6, 7-12 hónapos babáknak való játékokat mutatnak be. Rövid leírások és képek segítik a megértést.

Egyszerű, könnyen kivitelezhető ötletek vannak a könyvben, aminek egy részére valószínűleg magunk is gondolunk. Ugyanakkor főleg az első időszakban nagyon jó mankó lehet, hogy mit is játszunk a még csak fekvő vagy éppen forogni tudó babával.

Korosztály: 0-1 év

Játssz, hogy érezz, hogy tanulj, hogy élj! – André Stern

Talán kissé kilóg a sorból, mégis mindenképp szeretném megemlíteni ezt a rendhagyó ésjatsszboritob forradalmi könyvet. A szabad játék és a környezet fontosságára hívta fel elsősorban az én figyelmemet. Az író egyedi háttérrel, életúttal rendelkezik ugyanis egyáltalán nem járt iskolába, sőt, a gyermekeit sem iratja be. Nincs fejlesztés, nincs tanítás, még otthon tanulás sem, ellenben a gyermek szabadon, a szülők feltétlen támogatásával és bizalmával a háta mögött követi a saját lelkesedését. Arról tanul, vagy úgyis mondhatnám azzal játszik, ami éppen érdekli.

Mindez elég messze van a mai valóságtól, ugye? Nem állítom, hogy ez a helyes út, de ajánlom mindenkinek, aki nyitott az újra és arra, hogy eddigi elképzeléseit teljesen más szemszögből vizsgálja meg.

Korosztály: 0-99 év

Bogarak hete

A korábbi hetek tapasztalata egyre inkább arra sarkall, hogy bízzak Samuban, határozza meg ő a heti témáinkat. Mivel még nem beszél, és nem lehet vele felnőttesen egy kávé mellett megvitatni, hogy akkor melyik héten mivel foglalkozzunk, nem marad más lehetőség, mint nyitott szemmel-szívvel figyelni, hogy mi az, ami igazán lelkesíti. Hihetetlenül könnyű feladat. Olyan mélyről jövő az érdeklődés és a kíváncsiság és olyan őszinte a kommunikáció ebben a korban, hogy nem lehet eltéveszteni mi az, ami éppen foglalkoztatja. Samut jelenleg a bogarak izgatják. A poloska, majd a katica invázió, ha másnak nem is, neki hatalmas örömöt okozott. Hosszú percekig figyelte őket, nézte, hogy merre mennek, és még a szobában is, a terasz ajtó előtt állva, hangos sikítozás közepette mutogatta, hol fedezett fel éppen valakit.

Na, de nézzük, mit csináltunk a héten, amikor már se poloska, se katica nem maradt kint a nagy hidegben. Nem tudok állást foglalni a polc és a tálca között, azaz, hogy rendezzem be az egész polcot egy adott téma szerint, vagy pedig hagyjam a polcot és csak egy-egy tárgyhoz kapcsolódó játékot hozzak be. Ebben a dilemmában egy felemás megoldás mellett döntöttem, volt ami kikerült a polcra és volt, amivel csak hébe-hóba játszottunk.

Van egy csodás mesekönyv, nem meglepően a kedvenc meseíróm Eric Carle alkotása :), A dsc_0002-1-masolattelhetetlen hernyócska. A mesekönyv egy hernyócskáról szól, aki mindent megeszik, amit talál, és végül egy gyönyörű pillangó lesz belőle. A könyv lapjai lyukasak, jelezve, hogy a hernyó éppen mit rágott át: epret, levelet, csokitortát. Ez nagyon jól jött nekünk, egy zöld pipatisztítót kineveztünk hernyónak és átdugdostuk a lapokon. Samu nagyon élvezte, szemmel láthatóan ügyesedik a keze. A mesét már ismerte, de ez nem rontott semmit a mókán. Ráadásul ez olyan játék, ami bármelyik táskába belefér, így akárhová magunkkal vihetjük!

hernyoEgy másik játékot is készítettem a könyv nyomán, egy nagyon egyszerű kis hernyót fabrikáltam harisnyából és kartonból. Hatalmas lyukat vágtam a szájának, hogy beleférjenek a zöldségek és gyümölcsök. Így aztán el tudtuk játszani, ahogy a hernyó mindent befal. Egymás után tűntek el a finom falatok a nagyra nyitott szájban, banán, uborka, alma, mind-mind belefért. (jó alkalom “gyakorolni” a zöldség-gyümölcs felismerést is vagy akár újakat megtanulni) Samunak legjobban mégis a hernyó szeme tetszett, viccesnek találta, ahogy a szemgolyó ide-oda mozog.

Bár a könyvtől teljesen függetlenül találkoztunk az almás-kukacos fűzős játékkal, mégis dsc_0005-1teljesen passzolt hozzá. Ez az egyik talán legkönnyebb fűzős játékszer, egy viszonylag nagyobb (értsd jól megmarkolható) hernyót kell az előre kivájt lyukakon átdugdosni. Samunál szerelem volt első látásra, nagyon szeret vele elbíbelődni, teljesen magával ragadja a játék. Kisebbeknek segíthetünk azzal, hogy mi magunk fogjuk az almát, nekik pedig csak a kukacra és a lyukra kell összpontosítaniuk. Nemcsak szuper fejlesztőjáték, hanem nyugtató is – szerintem. Én is játszottam már vele párszor, és teljesen lecsendesít 🙂

A legjobb játék mégsem ez volt a héten! Ha hiszitek, ha nem pár műanyag rovar volt a befutó. Volt egy katica, egy lepke, egy méhecske és egy légy – ők voltak a legfoglalkoztatottabbak az elmúlt napokban. Egy “turka dobozt” készítettem, ami azt jelenti, hogy egy dobozba (ez esetben egy jégkrémes dobozba) beleöntöttem fél zacskó fehér babot, mellé tettem pár nagyobb darab színes üvegkavicsot (hobbiboltban vettem még régen) és persze végül a rovarokat. Az egészet jól összeráztam, hogy minden össze-vissza legyen benne. Mindezt persze úgy, hogy Samu ne lássa. Amikor először elővettük nagy volt az izgalom, mi mindent talál a babok között. A légy és a katica holtversenyben bogiklett első, Samu nagyon sokat játszott velük. Eljátszotta, ahogy a katica az ablakon mászik, ahogy a légy repül, ahogy a lepke rászáll a kezünkre… nagyon lekötötte őt. Készítettem a rovarokról sztárfotót is, és azzal is játszottunk, hogy kitettük az asztalra a képeket és a megfelelő rovart kellett a megfelelő képre helyezni. Samunak ehhez a fajta párosításhoz nem volt túl nagy kedve, vagy türelme inkább :), viszont a képeket nagyon szívesen nézegeti. Tálcát most is használtunk, hogy kordában tartsam a babokat, és egyre nagyobb elégedettségemre szolgál ez a módszer. Tálcán belül mindent hagyok, oda mindent ki lehet szórni, mindent ki lehet pakolni, teljesen szabad terület. mg00

Mikor megfogalmazódik bennem, hogy mi lesz a következő témánk, mindig újra átnézem a könyveinket ilyen szemmel. A legtöbbször találok még egy-két darabot, ami kapcsolható a héthez. Persze az illeszkedés az még csak egy dolog, a másik, hogy Samu is nyitott legyen rá. Ezen a héten telitalálatom volt a Tíz kicsi katicabogár című könyvvel. Samu az utóbbi hetekben kapott rá és most is rengetegszer elővettük. A történet még nem foglalkoztatja, ellenben a tíz 3D-s katica annál inkább. 🙂

Engem korábban hat lóval sem lehetett volna odavonszolni bogárnézőbe, de most Samuval együtt figyeltem őket, a lelkesedése átragadt rám is. Na, nem a bogarak iránt lettem érdeklédő, hanem az ő izgatottsága, kíváncsisága, a felfedezés és a megismerés öröme az, ami egyszerűen ámulatba ejtett. Elképetsztő, hogy egy bogár ennyit tud adni, hogy a világ megismerése milyen izgalmas!

nagy-kep

Az ősz hónapja I.

Az elmúlt hetek tapasztalata alapján úgy döntöttem, hogy a következő témánk nem egy, hanem három hétig fog tartani. Úgy éreztem, az egy hét kevés ahhoz, hogy tényleg legyen időnk mindennel foglalkozni és valóban meg is maradjon Samuban, amit csinálunk. Talán pont azért, mert még kicsi, örömet okoz neki újra meg újra megcsinálni valamit, átlapozni egy könyvet, játszani egy játékkal. És ehhez bizony idő kell. Így a következő témánkkal, ami az ŐSZ, három héten keresztül foglalkozunk majd. Úgy látszik meg jött a kedvem a változásokhoz, mert még egy dolgon módosítottam: nincs polc, hanem tálcák és játékok vannak. Nem csigázlak tovább benneteket, nézzük mi minden történt az első héten.

A témához a kedvem természetesen a gyönyörű őszi idő hozta meg, a színes fák, a szél meg az eső. Na meg a hideg, ami miatt már a homokozóba se engedtem Samut leülni. Rettentő nehezen akarja elfogadni ezt a változást, amit megértek, de mégiscsak ŐSZ van! Mondogatom neki nap nap után, hogy hideg van, fúj a szél, vége a nyárnak és itt az ősz, kabát kell és sapka, és mezítláb se lehet már futkosni odakint. Ő meg nap nap után bepróbálkozott a homokozóval. Ekkor úgy gondoltam ez a jó pillanat, hogy megismerkedjen az ősszel.

Az első témához kapcsolódó játékunk a séta lett. samu-o%cc%8bszMikor Samu erősen mutogat a homokozó felé, csábítom levelet, mogyorót, gesztenyét gyűjteni. Be kell valljam, hogy nem köti le még a gyűjtögetés. Kitartóan jön velem mindig, de nem gyűjt semmit, bogarakat és tócsákat keres. A levelek és egyéb földön található ágak csak akkor váltak érdekessé ha szökőkút is volt a közelben, olyankor lelkesen felszedett és bedobált mindent a vízbe. A másik nagy látnivaló az őszi sétáinkon a szél volt, hosszasan elnézi, ahogy fújja a szél a fákat. Ilyenkor mindig mondogatjuk és mutogatjuk a jól ismert mondókat: “Fújja a szél a fákat, letöri az ágat. Reccs!” Sokszor már ő kéri, hajlong a szélben, lépeget.

Egy másik mondóka is előkerült a héten, de az nem a sétán, hanem a egy könyv kapcsán. Samu o%cc%8bszi-bo%cc%88ngeszo%cc%8bnagyon szerette a Nyári böngészőt (Susanne Berner könyve), így most a héten szert tettünk az évszakhoz illő Őszi böngészőre. Tudtam, hogy hatalmas sikere lesz. Nagyon szeretem ezeket a könyveket, mert egyrészt hatalmasak, másrészt annyi minden van a képeken, hogy egyszerűen csak mindig találunk valami újat és mindig van miről beszélni. Ráadásul most tapasztaltam meg igazán, hogy mekkora segítséget jelent, ha az ember tudatosan akar valamiről beszélni. Hullanak a színes falevelek, senki sem játszik a homokozóban, kabát van mindenkin, mennek a madarak melegebb tájakra – az oldalakon ezer téma és apró részlet kínálja magát. És itt is vagyunk a másik nagy slágernél: “Szállnak a madarak, csattog a szárnyuk”. Samu még a szállást nem akarja mutogatni, helyette ritmusra hol egyik hol másik lábára helyezi át a testsúlyát, de a végén végtelen örömmel kapcsolódik be a tapsolásba. Ezt a mondókat úgy harmincszor mondjuk el minden egyes könyvnézegetés során, és naponta legalább ennyiszer le is kerül a mű a polcról. Hihetetlenek a mondókák, egyszerűen csak jó látni ezt a színtiszta örömöt, amivel kéri, hogy mondjuk és azt az átélést, amivel eljátsza őket.

A madaraknál maradva egy kedvenc dalunk is lett a héten, Mmuzsikalo-madarhazolnár Ferenc verse megzenésítve: A cinege éneke. Nagyon szeretem ezt a feldolgozást, vidám, pörgős őszi ének. Samu gyakran táncra is perdül, amikor hallgatjuk. A Muzsikáló madárház című Kaláka és Gryllus CD-n hallgatjuk, amin ezen kívül van még pár szuper őszi (és persze más évszakhoz kötődő) dal.

És végezetül két játék őszi falevelekkel. Amikor az idő annyira barátságtalan, hogy nem tudunk kimenni, hozzuk be az őszt a lakásba! Szétszórtam az előszobában frissen hullot leveleket és Samu söprögette őket össze (meg vissza). Nehezíthetjük a feladatot úgy, hogy valamilyen színes ragasztóval kijelölünk egy négyzetet, és osepresda kell besöpörni a leveket, vagy az igazán kihívást jelentő verzió lehet, amikor lapátra kell felsöpörni a leveleket. Samunak ez még nehéz lett volna, én csak hagytam, hogy szabadon söprögessen.

A másik játék talán kevesebb kosszal jár. Kell hozzá egy üres zsebkendős doboz és egy tálca, na meg a falevelek. Itt is érdemes frissen hulott, aznap szedett levelet használni, hiszen az nem porlad szét egy pillanat alatt.  (Vagy alternatív megoldás lleveles-ladaehet hobbiboltban kapható műanyag levél, biztos hogy tartós és nem szakad szét.) A tálca arra jó, hogy kijelölje a munkaterületet, azaz ott játszunk és nem lesz (jó esetben) az egész lakás avar alatt. A feladat nagyon egyszerű: tegyük be a leveleket a dobozba, majd vegyük ki és aztán újra be és újra ki. Utána akár csoportosítani is lehet őket szín vagy forma szerint. A még nagyobbak pedig gyakorolhatják, tanulhatják a számolást is. Samu nagyon élvezte a ki és bepakolást. Később nemcsak levelekkel, hanem gesztenyével, dióval is folytattuk a játékot. Az én tapasztalatom, hogy a tálca segít kordában tartani a rumlit, de azért nem egy kerítés 🙂

Az első hét egyik nagy felfedezése, hogy tényleg igaz, a kevesebb néha több. A kevesebb játék és a sok ismétlés nemhogy unalmas nem volt, hanem lehetőséget adott az elmélyülésre, gyakorlásra. A másik nagy élmény, hogy a mondókák és dalok mennyire sok örömet adnak – amit tudtam, tudtam de eddig valahogy mégis kimaradt a témákhoz kapcsolódóan. De nem lesz így ezentúl!

Jövő héten és utána foytatjuk….

Képes könyv házilag

Akkora sláger lett nálunk az egyik tematikus hétre készített családi fotóalbum, hogy nem múlik el nap, amikor ne néznénk végig… legalább tízszer. Rengeteg új szót tanultunk és gyakoroltunk be vele, így már azon gondolkodom, hogy elkészítem a második kiadást, amiben a különböző érzelmeket mutatja be egy-egy családtag. Nagyi örül, nagypapa szomorú, apa meglepődik, anya álmos… ilyen és ehhez hasonló alap érzelmekre gondolok. De rengeteg lehetőségünk van, gyakorolhatjuk vele a számokat, színeket, cselekvéseket. Lehet például készíteni könyvet az esti rutint bemutatására: vacsora, fürdés, fogmosás, pizsamahúzás, mese és alvás, akár egy nagyobb testvér főszereplésével is. Saját tapasztalatom szerint, minden más mesekönyvnél sikeresebb a saját családodat nézegetni!

Pont ezért összegyűjtöttem pár ötletet, hogy minden korosztály találjon kedvére valót.

babakönyv

Az első rögtön a legkisebbeknek, mert már ők is nagyon szeretik a puha textil könyveket. Ilyet én még itthon nem láttam ugyan, de a lényege, hogy egy baba-biztos könyv, aminek mindegyik oldalába be lehet csúsztatni egy-egy képet. Így aztán rághatják, nyálazhatják, de a képet nem érik el, nem tudják megrágni, megenni, de kedvükre nézhetik a közeli családtagokat és magukat.

babako%cc%88nyv

laporelló vagy mesekönyv

A kisebb gyerekek még nem boldogulnak a vékony lapú könyvekkel, ezért nekik mindenképp vastag lapú megoldásra lenne szükségük. Választhatunk egy kevésbé sikeres mesekönyvet (keménykötésűt) az otthoni polcról és az oldalakra egyszerűen csak ragasszuk rá a saját fényképeinket! (részletes leírás  sok képpel ezen a blogon). Másik megoldás lehet, ha olyan fotólbumot választunk, amelyiknek minden lapja vastag, és arra ragasztjuk a képeket. Ezek általában forma albumok, virág vagy szív, de találhatunk sima négyzet vagy téglalap formájút is. Hobbi boltokban lehet rájuk találni.board-book

fotóalbum

Azoknak, akik viszont már elboldogulnak a vékony lapokkal is készíthetünk hagyományos fotóalbumot. Itt aztán akkora a kínálat, hogy csak na, mindenféle formájú és méretű album közül választhatunk, és ha akarunk akkor ma már digitálisan is megrendelhetjük az albumot, és akkor nem kell a fényképnyomtatással, ragasztással “vesződni”.

album

Jó szórakozást! 🙂