mese címkéhez tartozó bejegyzések

Közös játék

Egy 5 évessel és egy másfél évessel NAGYON nehéz közös játékot találni, legalábbis olyat, amiben ténylegesen együtt játszanak. Ha a nagyobbik valamit kitalál (rajzolás, piacos játék) a kicsi „elrontja” vagy „tönkreteszi”. Amit a kicsi akar játszani (táskába ki-be pakolás), a nagyot nem érdekli.

Mindezt 2 nyelven dupla kihívás.

Ebben a rövid írásban szeretnék 7+1 ötletet adni azoknak, akik hasonló cipőben járnak. Persze ezeket mi angolul (is) játsszuk.

Buborékfújás

Az első helyen kell említenem, mert ez mindig beválik. A nagylányom vagy én fújjuk a buborékot, a kicsi meg tátott szájjal nézi, „szalad”, hogy elkapja. Még egy 5 évesnek is jó móka kipukkasztani a legnagyobb buborékokat. Ezt sokszor játszuk a játszó téren is a többi gyereke nagy örömére.

18836414_10155168464651469_1868571768_o

Formák

L. teljesen odavan a formákért, így a nagylányommal azt találtuk ki, hogy színes dekorgumiból formákat vágtunk ki neki. Már az elkészítés is jó kis közös program volt. Sokszor elővesszük, ki-be pakolgatjuk a zacskóba, csoportosítjuk szín szerint, majd forma szerint. Reggeli végeztével nagyon jó móka ledobálni mindent a földre, ahelyett hogy visszatennénk a zacskójába. Nagy nevetések okozója ez az egyszerű játék.

Közös olvasás

Nem túl gyakran, de rá tudom venni a nagylányomat, hogy olvassunk könyveket együtt. Mesét olvasni még nehéz egy 17 hónaposnak, de ha röviden (oldalanként 1-2 mondatban összefoglalva) mondjuk a Bori könyveket, akkor azt mindketten nagyon élvezik. Az 5 évesem előszeretettel mutogatja a babkönyveket a húgának, miközben nevén nevezi, amit látnak a képen, sőt még kérdezi is tőle, hogy mit hol lát a képen, ahogy ezt én is szoktam. A hangos könyvek (nyomógombbal) mindkét lány kedvencei. Közös nyomkodás bármikor.

18836489_10155168464661469_1597209034_o

Építőkocka

A nagylányom felépíti a tornyot a kicsi meg ledönti. Ez (sajnos) nem sokáig élvezhető egy 5 évesnek. Hamar elvonul építeni a saját konstrukcióit, amit a kisebb ledönt(het), de a vita elkerülése végett a 17 hónapos pakolóművész könnyen az elemek dobozba dobálásával elterelhető. Próbálkozunk már színek szerint bedobálni a kockákat a dobozba, amit a nagyobb is élvez, és sokszor csatlakozik. Ami még élvezetessé teszi ezt a fajta elfoglaltságot a nagylányomnak az, ha egy salátakiszedővel kell megfogni és bedobálni a kockákat. Már a kicsi is próbálkozik.

18901191_10155168464666469_707234351_o

Gyurma

Ez már egy veszélyesebb terep, mert a totyogóm mindent a szájába töm, főleg ha puha és jó illatú. Így a play-doh helyett a házi készítésű gyurmákat javaslom, mint pl. a sima só-liszt gyurmát. Ezzel jó ideig elvannak, bár nem együtt inkább egymás mellett játszanak.

Felhúzható játékok

A kisebbik még nem tudja felhúzni a szaladó kacsát vagy az űrrepülőgépet, de imád utána szaladni és elkapni. Milyen jó, hogy van egy nagy tesó, aki felhúzza neki.

Közös fürdés

A legjobb alkalom, hogy a lányok a vízi játékokkal játszanak. Persze itt is megvan a veszekedés és kiborulás lehetősége, de ügyes szülői irányítással ez elkerülhető. Öntögeti a vizet egyik csészéből a másikba, vagy a vízimalomba, úsztatják a kacsákat, vagy épp megmossák egymás hátát a locsolókannával. (Buborékfújás itt sem maradhat el!)

+1 . Közös házimunka

Mosogatógép pakolás, mosás beindítása, vagy épp ágyneműhúzás. (Ahogy erről már  korábban írtam is.) De mostanában a legnagyobb szám a nemrégiben ültetett virág és fűszernövény locsolás. Mindenki a méreteihez igazodó locsolókannával.

Ha tetszett, látogass el a nonnativemomy.com oldalra és olvass még.

Non-native mommy

Advertisements

Kötődés a kezdetektől

A fiam most 12 hetes, Sólyomnak hívják. Nekünk egyenlőre még messze vannak az olyan tanulós játékok, amiket Samu és szülei játszanak, azonban az alapokhoz pont időben vagyunk 🙂

A biztonságos, illetve jó kötődés megalapozza a későbbi tanulást. Vagyis így tanították nekünk és egyet is értek a kötődés fontosságával, viszont sokszor csak a születés után kezdenek el arról beszélni, hogy ki kell alakuljon a kötődés anyuka és baba, illetve közvetlen családtagok (apa, tesók) és a baba között. Mi ettől kicsit korábban kezdtük, az anyaméhben.

Olvastam több helyen a gyermek fejlődéséről a várandós időszakban, és így jutottunk el ahhoz, hogy ha már magamra és az étkezésemre odafigyelek a kicsi testi fejlődése érdekében, akkor miért is ne törődhetnénk a kis személyével, lelkével is. Köztudott, hogy a pici már a pocakban is hallja a külső zajokat a 3 hónaptól, ám mi még ezt az időt is megelőzve igyekeztünk kapcsolatot teremteni az érzések által. Több tanulmány van arról, hogy az anyukák érzelmei miként hatnak a fejlődő magzatra, bár ezek olvasását érzékenyeknek nem javaslom, hiszen többnyire negatív példákat sorakoztatnak, mivel ezek produkálnak szélsőséges eredményeket. Az egyik ilyen könyv, amit olvastam A lelki köldökzsinór. Akit bővebben érdekelnek ilyen témák, annak szeretettel ajánlom.

Visszatérve a személyes tapasztalatainkhoz, el kell mondanom, néha én magam is megdöbbentem. Egyik eset a párommal történt. Hiába sietett megfogni a hasam mikor rúgott a kicsi, valahogy olyan kicsiket rúgott, hogy ő nem érezte. Elkezdtem hát bíztatni a gyereket, rúgjon legalább csak 1x olyan nagyot, hogy az apja is megérezze. 2 nap bíztatás után mikor apa elkezdte a szokásos esti meseolvasást a pocaknak, Sólyom akkorát rúgott oda ahova az apja rakta a kezét, hogy csillagokat láttam. Ezt követően a meseolvasáskor a hasam mindig elcsúszott a párom felé, érezhetően odasimult Sólyom, ahol az apja keze volt.

A mesék mellett, én is sokat beszélgettem vele, amihez szintén elmesélem a legérdekesebb történetemet. Ez nem más, mint a születésre-szülésre való közös készülésünk. Megjegyezném, hogy kaptunk külső segítséget, egy Dúla által tartott szülésfelkészítő formájában. Az itt halottakat én is sokszor átbeszéltem a fiammal. Mondtam neki, hogy kettőnk közös munkája lesz az ő születése, és fontos, hogy összhangban tudjunk lenni. Nehéz lesz és fájni fog, de ez jó fájdalom, mert a végén a karjaimba vehetem. Ezt és ehhez hasonló gondolatokat sugalltam a fiamnak, és meggyőződésem, hogy ez közrejátszott abban, hogy első szülés ellenére a becsült vajúdásnak kb. a fele alatt világra jött Sólyom. Nem volt szükségünk se fájdalomcsillapítóra, sem oxitocinra. A szülésen nem csak átestem, hanem megéltem, és jó élmény volt.

Hiszek abban, hogy a kötődéssel nem csak a szülést követően érdemes foglalkozni. Ő már akkor is egy kis lélek, mikor teste még alig emberszerű.

Azt tanultam, hogy a jó kötődéshez a szükségletek megfelelő kielégítése szükséges. Másik, amit szinte a fejünkbe vertek a napirend fontossága, mely a biztonságérzetet adja, ami szintén fontos eleme a kötődés kialakulásának. Nos, ez gyakorlatban nem kőbevésett, legalábbis nálunk. Mert ha épp a hasa fájt, vagy jelenleg épp a foga miatt nyafizik, akkor nem ültetem le, hogy most nézelődj…abszurd is lenne 🙂 na meg ilyenkor az alvás sem addig tart, mint más napokon, így a gyerek szükséglete sokszor felülírja a napirendet, amit persze nem hasra ütésre találtunk ki, hanem úgy kezdett lassan formát önteni, ahogy ő igényelte.

Sólyom napi programja egymást váltva tartalmaz, meghitt együttlétet, csendes pihenést, aktív foglalkozást (ének, mese, mondóka, egyéb szórakoztatások – apával bohóckodás), önálló nézelődés és akaratlagos mozgásra való ösztönző környezetben való játékot.

Az egyik gyógypedagógus tanárnőm mondta mindig, hogy egyensúlyt kell teremteni a pihenés, az aktív foglalkozás, meghitt együttlét és gondozások közt. Ugyanúgy szüksége van annak a gyereknek csendre és nyugalomra is, mint érdeklődést felkeltő dolgokra, vagyis inger gazdag környezetre. 🙂

Azt hiszem kijelenthetem, hogy párommal úgy érezzük megérte időt szánni már a várandós időszakban is kapcsolatra a picivel. Már lassan 3 hónapos lesz Sólyom, és teljes gyönyörűséggel nézem, ahogy rajong az apjáért, holott apáknak mindig nehezebb a dolguk a kötődés kialakításában. Megérte a pocakomnak felolvasott sok-sok mese és érintés 🙂

A teendőnk, tovább haladni ezen az úton és törekedni a biztos alapok kialakításához. 🙂