mondóka címkéhez tartozó bejegyzések

Mondókázzunk a konyhában is II.

A legutóbbi mondóka-gyűjteménynek nagy sikere volt, ezért úgy gondoltam, hozok még egy adagot, hátha már meguntátok a régieket! Egy tipp: ha kinyomtatod a listát, és kiteszed a hűtőre, vagy egy konyhai fiókba, akkor nem kell bemagolni az egészet, és mindig kéznél lesz 1-2 mondóka a rázósabb helyzetekben is! Íme, az újabb 10-es lista:

 1.

Édesanya főzött kását,

ennek is adott,

ennek is,

ennek is,

ennek is,

a legkisebbiknek nem jutott,

ment, ment, ment, ment…

Csingling-csingling!

Ez az ujjszámolgató jól jön, amíg melegszik, vagy hűl az étel. Az első sorra körözünk a baba kezében. A következő öt sorra végigfogdossuk az ujjacskákat. A „ment, ment” résznél az ujjainkkal felsétálunk a kis karján, és a csingling-re játékosan megfricskázzuk az orrát!

2.

Kiugrott a gombóc a fazékból,

utána a molnár fazekastól,

stól, stól, stól, fazekastól.

Egy játék lábasba, vagy műanyag tálkába tegyünk pár szem szárazbabot, lencsét, vagy pompom-ot. Felsorakoztatunk egymás mögé 4-5 edényt, és a lábas tartalmát a következő edénybe töltjük, aztán az az után következőbe, egészen az utolsó edényig. Lehet a mondóka ritmusát variálni is, például minél gyorsabban mondjuk, annál gyorsabban kell átönteni a babszemeket.

3.

Kell –e tojás? (kérdően széttárjuk a kezünket)

Tekerem, tekerem, tekerem, (ujjunkkal körözünk a fején)

hopp, eltört! („széttörjük” a fején a képzelt tojást, és ujjainkkal „végigkenjük” az arcán)

Máté ezen mindig jót kacarászik, még olyankor is bevetettem már, mikor hisztifelhők gyülekeztek. Ez a jópofa mondóka teljesen kizökkenti… Sütés, vagy rántottakészítés közben is lehet mondogatni, mikor ténylegesen feltörjük a tojásokat!

4.

Babona, babona, bab, lencse,

legyen benne szerencse!

Babona, babona, bab, lencse,

legyen benne szerencse!

Ez egy igazi kavargatós mondóka. Jól jön, amikor csemeténkkel főzünk valamit a játékkonyhájában!  Mondókázzunk a konyhában is II. Tovább olvasása

Reklámok

Mondókázzunk a konyhában is!

Múlt héten Sólyom szárnyán, januárban pedig Gyöngy is írt már a mondókák, dalocskák fontosságáról. Nagyon örültem ennek, hiszen a kisfiammal mi is imádunk mondókázni, és a dalok is nagy népszerűségnek örvendenek nálunk. És bizony van az a szituáció a konyhában is, amikor jól jön, ha elő tudunk húzni egy-két jópofa versikét a tarsolyból. Például amikor odateszünk főni egy kis zöldséget, vagy bedobunk valami finomságot a sütőbe, és nem szívesen hagyjuk ott, nehogy kifusson vagy odaégjen. És mi másról verselnénk a konyhában, mint a sütésről-főzésről, evésről-ivásról. Ha jobban belegondolunk, rengeteg ilyen mondókát és dalt találunk. Ráadásul ez egy kiváló alkalom, hogy a csemeténk egy kicsit ismerkedjen a konyhában található eszközökkel, vagy fűszerekkel, ételekkel. Íme 10+1 ötlet:

1.
Szita, szita, sűrű szita,
ma szitálok, holnap sütök,
neked egy kis cipót sütök,
megzsírozom, megvajazom,
mégis, mégis neked adom,
hamm, hamm, hamm…

Ehhez elővehetjük a szitát, és a mondóka ritmusára szitálhatunk egy kis lisztet, vagy porcukrot egy tálba. A végén „megkóstoljuk” a tál tartalmát. Kevésbé bevállalós anyukák maradhatnak az eredeti verziónál, amikor a kezünkkel mutogatjuk a szitálást, vajazást.

2.
Ciróka, maróka,
mit főztél, Mátéka (behelyettesíthető a gyermek nevével)
Kását?
Hová tetted?
Pad alá?
Megették a kiscicák!

Mi ezt a játékkonyha mellett játszottuk. Az első sorra simogattam a babám arcocskáját, utána kevergettük az egyik kis edénykéjében a „kását”, és a végén úgy tettünk, mint aki megeszi.

3.
Töröm, töröm a mákot,
sütök neked kalácsot,
ica tolla motolla,
neked adom, Mátéka. (Szintén helyettesítsük gyermekünk nevével.)

Jó alkalom, hogy kipróbáljuk a mozsarat. Tartalom nélkül is jó móka, de nagyobb gyerekeknek önthetünk is bele egy kevés mákot. Ha nincs mozsarunk, játszhatjuk a klasszikus módon, az ökleinket használva a „máktörésre”.

4.
Szita, szita szolgáló,
van –e liszted eladó?
Van, van, de nem jó,
beleesett a pondró.

Itt megint használhatjuk a szitát, és akár belecsempészhetünk valami nagyobb dolgot, egy szem diót, levesgolyót, ilyesmit a tálba, amit a végén meg kell keresni. Vagy leülhetünk egy étkezőszékre, ölünkben a babával, és a mondóka ritmusára ringatjuk őt a térdünkön, majd az utolsó sornál „beejtjük” a lábaink közé.

5.
Borsót főztem,
jól megsóztam,
meg is paprikáztam,
ábele-bábele, fuss!

Ha tényleg kell a készülő ételbe só, vagy paprika, hagyhatjuk, hogy tényleg a gyerkőc dobjon bele egy csipetnyit. Persze nagyon vigyázva, nehogy megégesse magát. Sózhatja a kicsi a játékkonyhában is a készülő „ebédet”, ami lehet akár ténylegesen pár szem borsó. Vagy a klasszikus módon a tenyerében körözünk – kavargatjuk a borsót, amit finom kis csipkedéssel „sózhatunk, borsozhatunk”.

6.
Süt a pék, süt a pék kenyeret,
jó ízűt, és meleget,
gyúrjad, dagaszd, tedd a lapátra,
friss finomság vár a babára.

Remek alkalom a só-liszt gyurma bevetésére. Együtt formázzunk kiscipót, aztán tegyük be a játéksütőbe!

7.
Süssünk, süssünk valamit
azt is megmondom, hogy mit.
Lisztből legyen kerekes,
töltelékes, jó édes.
Sodorva, tekerve,
túróval bélelve,
csigabiga rétes,
kerekes és édes.

Szintén só-liszt gyurmázáshoz való mondóka. Sodorjunk egy hosszú „tésztát”, és tekerjük fel. Az utolsó sorra el is készülhet a finom „kakaós csiga”.

8.
Itt a farsang, áll a bál,
keringőzik a kanál,
Csárdást jár a habverő,
bokázik a máktörő.
Dirreg, durrog a mozsár,
táncosra vár a kosár.
A kávészem int neki,
míg az örlő pergeti.
Heje-huja vigalom!
Habos fánk a jutalom
Mákos patkó, babkávé,
ez aztán a parádé

Ez a versike lehet a kísérője egy jó kis habverésnek. Elég egy keverőtál, és egy kézi habverő, és a mondóka ritmusára „felverjük a habot”.

9.
Süti-süti pogácsát,
anyának, apának,
meg a kicsi babának!
Hamm-hamm-hamm…

Maradhatunk, az eredeti verziónál, amikor a baba kezével tapsikolunk, és a végén „megesszük” a pogácsát, de ezt is bevethetjük só-liszt gyurmázás közben is.

10.
Dolgozni szaporán, felmossuk a konyhát,
Aki lusta igazán, meghúzzuk a kontyát.

Ez a vidám kis mondóka segít, hogy rendet is hagyjunk magunk után a konyhában. Amíg mi takarítunk, a babának is adhatunk egy tiszta szivacsot. A gyerekek szeretnek utánozni minket, és ezt érdemes kihasználni arra, hogy megtanítsuk őket, hogy magunk után mindig rendet hagyunk a konyhában is.

+1
Esik az eső,
kopog a jég,
dörög az ég,
villámlik,
puff, lecsap!

Ez azért került a „plusz egy” kategóriába, mert nem kifejezetten sütés-főzéssel kapcsolatos, viszont nagyszerűen játszható az etetőszék tálcáján. Én akkor szoktam bevetni, amikor Máténak még picit várnia kell az evésre, mert melegszik, vagy hűl az étel. Az első sorra az ujjainkkal dobolunk halkan, a második sorra hangosabban kopogunk, a harmadik sorra még hangosabban dörömbölünk az öklünkkel, a villámláshoz felemeljük a tenyerünket, az utolsó sorra pedig lecsapunk. Nálunk ez a mondóka minden egyes alkalommal osztatlan sikert arat…

Remélem találtatok kedvetekre valót, és ti is bevetitek a konyhában is a kedvenc mondókátokat! Jó szórakozást!

Kuktanyu

Állatok hete I.

Samut már korábban is érdekelték az állatos mesekönyvek, játékok, filmek, de igazán nyitott és befogadó mostanában lett. Ezért aztán meg is tartottuk az első állatos tematikus hetünket. Nem akartam túlságosan sokat, hanem a már meglévő tudására támaszkodva hozni új játékokat. Úgy gondolom, különböző „tudományos” csoportosításokhoz (vadállatok-háziállatok, vízi-szárazföldi-légi) még túl kicsi, ezért mindenféle állattal együtt játszottunk.

Először is készítettem egy nagyon egyszerű turka dobozt, mert az nála mindig nagy sláger. Egy nagy dobozba beletettem az összes itthon fellelhető állatot. Került bele több cica, kutya, ló, a bogaras hetünkön hasznalt katica, pillangó, méhecske, légy és még jó pár háziállat. Ezzel aztán egész héten rengeteget játszottunk. Először csak hagytam Samut, hogy megismerkedjen mindenkivel, kipakolja, bepakolja kedve szerint őket. Utána együtt is végigvettük, hogy ki kicsoda és milyen hangot ad ki. Amikor már ebben gyakorlatra tett szert, komolyabb dologba fogtunk: arra kértem, hogy válogassa ki az összes cicát, aztán az összes kutyát – ez elég nehéz volt, hiszen vagy 15 állat volt a dobozban. A keresgélés nagyon jó móka, Samu szívesen kutat és pakol – bár kétségkívül nem egy túl türelmes ember 🙂allatosturkadoboz

Mivel egyértelműen a cica lett a kedvence, gondoltam egy kis cicás pluszt mindenképp viszünk a hétbe. Azaz a pluszt egy igazi cica adta, akivel vendégségben találkoztunk. Rettentőimg_5232 türelmesen viselte Samu rajongását egy ideig, amiért azóta is hálás vagyok neki és a gazdájának is! Minden, amit én tenni tudtam sikerben csak ezután következhet! 🙂 Készítettem kartonból egy cica fejet, egy-egy lyukkal a szája két oldalán, ahová bajuszként két pipatisztítót dugtunk. Ahogy fűztük-húztuk, mindig énekeltem a cirmos cica jajt.

A másik nagy játekunkat egy mesekönyv ihlette. Barna medve, barna medve mit látsz című (magyarul sajnos nem kapható) mesét Samu már régóta imádja, és most egy ehhez illő hűtőmágnes készletet is beszereztem. A mese az állatokat, színeket egyaránt tanítja – ezt vittük tovább a kis állat figurákkal is. A mesekönyv egyik oldalán az összes állat megtalálható, a feladat az volt, hogy mibrownbearnden mágnes-állat a megfelelő képre kerüljön. Ez nagyon tetszett Samunak, és nehéz sem volt, hiszen tényleg ugyanúgy néznek ki az állatok, mint a képen. A másik játékhoz elővettem a muffinsütőt és színes papírból karikákat vágtam ki – a játék, hogy minden állat a megfelelő színű lyukba kerüljön. De a könyv már önmagában is jó móka, a nagy képek alkalmasak arra, hogy testrészeket azonosítsunk rajta, vagy eljátszuk, amit látunk. Persze Samunak itt is a macska a befutó, rajta már mindent megmutat, sőt azt is szívesen eljátssza, hogyan mosakszanak a cicák.

Ezenkívül persze több állatos könyv is előkerült a héten, néhány a kedvencek közül:

A festés sem maradhatott ki, krumplinyomdával katicát készítettünk! Samu elsősorban a nyomatolásban aktívkodott, a pettyek inkább rám maradtak. Próbálom kiélvezni ezt a lehetőséget, gondolom hamarosan már nem lesz rá módom 🙂

img_5208Állatos hetet tartani azért is könnyű, mert rengeteg játék állatos, így viszonylag kicsi rákészüléssel is sok mindent elő lehet venni. Mi is éltünk ezzel a lehetőséggel, elővettük az állatos puzzlet, Montessori tornyot, és a különböző zárak mögé rejtett állatos játékot is – egyszóval mindent, amit találtam.

És persze a mondóka és dal is bőven akad ebben a témakörben. Próbáltam előre összegyűjteni egy halom mondókát, hogy megelőzzem a „jaj, nem jut eszembe, hogy van” helyzetet. Samu nagyon élvezi őket, a mutogatós mondókák most kezdenek nála előtérbe helyeződni. A bejegyzés végén megtalajatok azokat, amiket használtunk. (Semmi extra, nagyrészt a saját gyerekkoromban hallottak.)

Samu egész héten lelkes és aktív volt, egyre jobban összebarátkozott az állatokkal. A kutya és a ló még a vacsora asztalhoz is eljutott, ahol velünk együtt ők is jóllalktak – Samu szívesen osztotta meg velük, amit a tányérján találát. Jó látni, ahogy tágul számára a világ, ahogy egyre több mindent felfedez maga körül, és számomra különösen kedvesek azok a pillanatok, amikor már saját maga áll elő ötletekkel – pl. hogy a kacsát ültessük be a vonatba vagy a cicát kínáljuk meg ropival.


Mondókák, dalok
tanyasi állatok
Falusi hangverseny – Szabó Lőrinc
Háp! Háp! Háp!
Jönnek a Kacsák!
Hej, de éhes, hej, de szomjas
ez a társaság!Bú, bú, bú,
boci szomorú,
de hogy feszít
tyúkjai közt a kukurikú.Röf! Röf! Röf!
Orra sárba döf:
sonkalábán Kucu néni
fürödni döcög.Gá! Gá! Gá!
Szalad világgá
Liba mama, ha a Csacsi
rábőg, hogy I-á!Rút! Rút! Rút!
Föl is, le is út:
mérges Pulyka, te szereted
csak a háborút!Bú! Röf! Háp!
Sípok, trombiták:
keltsen édes hangversennyel
ez a társaság!

Malac
Egy kis malac, röf-röf-röf,
trombitálgat: „töf-töf-töf.“
Trombitája, víg ormánya
földet túrja, döf-döf-döf.Jön az öreg, meglátja,
örvendezve kiáltja:
“Rajta, fiam, röf-röf-röf,
apád is így csinálja!“Most már együtt zenélnek,
kukoricán megélnek:
„Töf-töf-töf-töf, röf-röf-röf-röf.
ezek ám a legények!“
Tyúk
Csip-csip csóka,
vak varjúcska.
Komámasszony kéreti a szekerét,
nem adhatom oda, tyúkok ülnek rajta.
Hess, hess, hess!
Csacsi
Csacsi húzza kicsi kocsit,
kicsi kocsi nyekereg,
Hej te gazda, lusta gazda,
Zsírozd meg a szekeret.
(Leesnek a gyerekek!!)
Kecske
Volt nekem egy kecském, tudod-e?
Kertbe rekesztettem, tudod-e?
Megette a farkas, tudod-e?
Csak a szarvát hagyta, látod-e?
Medve
Megyen a medve,
Morog a mája,
Tányér a talpa,
Kurta a farka, kurta a farka, kurta a farka,
Csik, csik, csik, csik….
Katica
Katicabogárka!
Szállj el! Szállj el!
Jönnek a törökök,
sós kútba tesznek,
onnan is kivesznek.
Kerék alá tesznek,
onnan is kivesznek!
Ihol jönnek a törökök
mindjárt agyon lőnek!

A háziállatok beszéde 

Kimegy a gazda az udvarra, s rögtön körülveszik a háziállatai.

– Mi kéne, na mi kéne? – kérdi tőlük.

A macska a lábához dörgölődik.

– Máááj! Máááj!

A kutya a farkát csóválja s ugat:

– Csont, csont, csont! – Egyet még ásít is. – Huuuús!

A réce a vizesvályú mellől hápogja:

– Hát-hát-kása! Hát-hát-kása!

A galamb a dúcból burukkolja:

– Ku-ú-kurica! Ku-ú-kurica!

A ló kiröhög az istállóból:

– He-he-he-here! He-he-he-here!

A tehén is kihümmög:

– Mmm-málé! Mmm-málé!

A disznó kiröfög az ólból:

– Dara, dara, dara!

Az ősz hónapja I.

Az elmúlt hetek tapasztalata alapján úgy döntöttem, hogy a következő témánk nem egy, hanem három hétig fog tartani. Úgy éreztem, az egy hét kevés ahhoz, hogy tényleg legyen időnk mindennel foglalkozni és valóban meg is maradjon Samuban, amit csinálunk. Talán pont azért, mert még kicsi, örömet okoz neki újra meg újra megcsinálni valamit, átlapozni egy könyvet, játszani egy játékkal. És ehhez bizony idő kell. Így a következő témánkkal, ami az ŐSZ, három héten keresztül foglalkozunk majd. Úgy látszik meg jött a kedvem a változásokhoz, mert még egy dolgon módosítottam: nincs polc, hanem tálcák és játékok vannak. Nem csigázlak tovább benneteket, nézzük mi minden történt az első héten.

A témához a kedvem természetesen a gyönyörű őszi idő hozta meg, a színes fák, a szél meg az eső. Na meg a hideg, ami miatt már a homokozóba se engedtem Samut leülni. Rettentő nehezen akarja elfogadni ezt a változást, amit megértek, de mégiscsak ŐSZ van! Mondogatom neki nap nap után, hogy hideg van, fúj a szél, vége a nyárnak és itt az ősz, kabát kell és sapka, és mezítláb se lehet már futkosni odakint. Ő meg nap nap után bepróbálkozott a homokozóval. Ekkor úgy gondoltam ez a jó pillanat, hogy megismerkedjen az ősszel.

Az első témához kapcsolódó játékunk a séta lett. samu-o%cc%8bszMikor Samu erősen mutogat a homokozó felé, csábítom levelet, mogyorót, gesztenyét gyűjteni. Be kell valljam, hogy nem köti le még a gyűjtögetés. Kitartóan jön velem mindig, de nem gyűjt semmit, bogarakat és tócsákat keres. A levelek és egyéb földön található ágak csak akkor váltak érdekessé ha szökőkút is volt a közelben, olyankor lelkesen felszedett és bedobált mindent a vízbe. A másik nagy látnivaló az őszi sétáinkon a szél volt, hosszasan elnézi, ahogy fújja a szél a fákat. Ilyenkor mindig mondogatjuk és mutogatjuk a jól ismert mondókat: “Fújja a szél a fákat, letöri az ágat. Reccs!” Sokszor már ő kéri, hajlong a szélben, lépeget.

Egy másik mondóka is előkerült a héten, de az nem a sétán, hanem a egy könyv kapcsán. Samu o%cc%8bszi-bo%cc%88ngeszo%cc%8bnagyon szerette a Nyári böngészőt (Susanne Berner könyve), így most a héten szert tettünk az évszakhoz illő Őszi böngészőre. Tudtam, hogy hatalmas sikere lesz. Nagyon szeretem ezeket a könyveket, mert egyrészt hatalmasak, másrészt annyi minden van a képeken, hogy egyszerűen csak mindig találunk valami újat és mindig van miről beszélni. Ráadásul most tapasztaltam meg igazán, hogy mekkora segítséget jelent, ha az ember tudatosan akar valamiről beszélni. Hullanak a színes falevelek, senki sem játszik a homokozóban, kabát van mindenkin, mennek a madarak melegebb tájakra – az oldalakon ezer téma és apró részlet kínálja magát. És itt is vagyunk a másik nagy slágernél: “Szállnak a madarak, csattog a szárnyuk”. Samu még a szállást nem akarja mutogatni, helyette ritmusra hol egyik hol másik lábára helyezi át a testsúlyát, de a végén végtelen örömmel kapcsolódik be a tapsolásba. Ezt a mondókat úgy harmincszor mondjuk el minden egyes könyvnézegetés során, és naponta legalább ennyiszer le is kerül a mű a polcról. Hihetetlenek a mondókák, egyszerűen csak jó látni ezt a színtiszta örömöt, amivel kéri, hogy mondjuk és azt az átélést, amivel eljátsza őket.

A madaraknál maradva egy kedvenc dalunk is lett a héten, Mmuzsikalo-madarhazolnár Ferenc verse megzenésítve: A cinege éneke. Nagyon szeretem ezt a feldolgozást, vidám, pörgős őszi ének. Samu gyakran táncra is perdül, amikor hallgatjuk. A Muzsikáló madárház című Kaláka és Gryllus CD-n hallgatjuk, amin ezen kívül van még pár szuper őszi (és persze más évszakhoz kötődő) dal.

És végezetül két játék őszi falevelekkel. Amikor az idő annyira barátságtalan, hogy nem tudunk kimenni, hozzuk be az őszt a lakásba! Szétszórtam az előszobában frissen hullot leveleket és Samu söprögette őket össze (meg vissza). Nehezíthetjük a feladatot úgy, hogy valamilyen színes ragasztóval kijelölünk egy négyzetet, és osepresda kell besöpörni a leveket, vagy az igazán kihívást jelentő verzió lehet, amikor lapátra kell felsöpörni a leveleket. Samunak ez még nehéz lett volna, én csak hagytam, hogy szabadon söprögessen.

A másik játék talán kevesebb kosszal jár. Kell hozzá egy üres zsebkendős doboz és egy tálca, na meg a falevelek. Itt is érdemes frissen hulott, aznap szedett levelet használni, hiszen az nem porlad szét egy pillanat alatt.  (Vagy alternatív megoldás lleveles-ladaehet hobbiboltban kapható műanyag levél, biztos hogy tartós és nem szakad szét.) A tálca arra jó, hogy kijelölje a munkaterületet, azaz ott játszunk és nem lesz (jó esetben) az egész lakás avar alatt. A feladat nagyon egyszerű: tegyük be a leveleket a dobozba, majd vegyük ki és aztán újra be és újra ki. Utána akár csoportosítani is lehet őket szín vagy forma szerint. A még nagyobbak pedig gyakorolhatják, tanulhatják a számolást is. Samu nagyon élvezte a ki és bepakolást. Később nemcsak levelekkel, hanem gesztenyével, dióval is folytattuk a játékot. Az én tapasztalatom, hogy a tálca segít kordában tartani a rumlit, de azért nem egy kerítés 🙂

Az első hét egyik nagy felfedezése, hogy tényleg igaz, a kevesebb néha több. A kevesebb játék és a sok ismétlés nemhogy unalmas nem volt, hanem lehetőséget adott az elmélyülésre, gyakorlásra. A másik nagy élmény, hogy a mondókák és dalok mennyire sok örömet adnak – amit tudtam, tudtam de eddig valahogy mégis kimaradt a témákhoz kapcsolódóan. De nem lesz így ezentúl!

Jövő héten és utána foytatjuk….