testvérek címkéhez tartozó bejegyzések

Közös játék

Egy 5 évessel és egy másfél évessel NAGYON nehéz közös játékot találni, legalábbis olyat, amiben ténylegesen együtt játszanak. Ha a nagyobbik valamit kitalál (rajzolás, piacos játék) a kicsi „elrontja” vagy „tönkreteszi”. Amit a kicsi akar játszani (táskába ki-be pakolás), a nagyot nem érdekli.

Mindezt 2 nyelven dupla kihívás.

Ebben a rövid írásban szeretnék 7+1 ötletet adni azoknak, akik hasonló cipőben járnak. Persze ezeket mi angolul (is) játsszuk.

Buborékfújás

Az első helyen kell említenem, mert ez mindig beválik. A nagylányom vagy én fújjuk a buborékot, a kicsi meg tátott szájjal nézi, „szalad”, hogy elkapja. Még egy 5 évesnek is jó móka kipukkasztani a legnagyobb buborékokat. Ezt sokszor játszuk a játszó téren is a többi gyereke nagy örömére.

18836414_10155168464651469_1868571768_o

Formák

L. teljesen odavan a formákért, így a nagylányommal azt találtuk ki, hogy színes dekorgumiból formákat vágtunk ki neki. Már az elkészítés is jó kis közös program volt. Sokszor elővesszük, ki-be pakolgatjuk a zacskóba, csoportosítjuk szín szerint, majd forma szerint. Reggeli végeztével nagyon jó móka ledobálni mindent a földre, ahelyett hogy visszatennénk a zacskójába. Nagy nevetések okozója ez az egyszerű játék.

Közös olvasás

Nem túl gyakran, de rá tudom venni a nagylányomat, hogy olvassunk könyveket együtt. Mesét olvasni még nehéz egy 17 hónaposnak, de ha röviden (oldalanként 1-2 mondatban összefoglalva) mondjuk a Bori könyveket, akkor azt mindketten nagyon élvezik. Az 5 évesem előszeretettel mutogatja a babkönyveket a húgának, miközben nevén nevezi, amit látnak a képen, sőt még kérdezi is tőle, hogy mit hol lát a képen, ahogy ezt én is szoktam. A hangos könyvek (nyomógombbal) mindkét lány kedvencei. Közös nyomkodás bármikor.

18836489_10155168464661469_1597209034_o

Építőkocka

A nagylányom felépíti a tornyot a kicsi meg ledönti. Ez (sajnos) nem sokáig élvezhető egy 5 évesnek. Hamar elvonul építeni a saját konstrukcióit, amit a kisebb ledönt(het), de a vita elkerülése végett a 17 hónapos pakolóművész könnyen az elemek dobozba dobálásával elterelhető. Próbálkozunk már színek szerint bedobálni a kockákat a dobozba, amit a nagyobb is élvez, és sokszor csatlakozik. Ami még élvezetessé teszi ezt a fajta elfoglaltságot a nagylányomnak az, ha egy salátakiszedővel kell megfogni és bedobálni a kockákat. Már a kicsi is próbálkozik.

18901191_10155168464666469_707234351_o

Gyurma

Ez már egy veszélyesebb terep, mert a totyogóm mindent a szájába töm, főleg ha puha és jó illatú. Így a play-doh helyett a házi készítésű gyurmákat javaslom, mint pl. a sima só-liszt gyurmát. Ezzel jó ideig elvannak, bár nem együtt inkább egymás mellett játszanak.

Felhúzható játékok

A kisebbik még nem tudja felhúzni a szaladó kacsát vagy az űrrepülőgépet, de imád utána szaladni és elkapni. Milyen jó, hogy van egy nagy tesó, aki felhúzza neki.

Közös fürdés

A legjobb alkalom, hogy a lányok a vízi játékokkal játszanak. Persze itt is megvan a veszekedés és kiborulás lehetősége, de ügyes szülői irányítással ez elkerülhető. Öntögeti a vizet egyik csészéből a másikba, vagy a vízimalomba, úsztatják a kacsákat, vagy épp megmossák egymás hátát a locsolókannával. (Buborékfújás itt sem maradhat el!)

+1 . Közös házimunka

Mosogatógép pakolás, mosás beindítása, vagy épp ágyneműhúzás. (Ahogy erről már  korábban írtam is.) De mostanában a legnagyobb szám a nemrégiben ültetett virág és fűszernövény locsolás. Mindenki a méreteihez igazodó locsolókannával.

Ha tetszett, látogass el a nonnativemomy.com oldalra és olvass még.

Non-native mommy

Advertisements

Gyöngy bemutatkozik

Kedves Olvasó!

Mindenkinek van egy története. Az enyém úgy kezdődik, hogy egy átlagos 33 éves nő vagyok, akinek két csodálatos fia van. Barna szeptemberben volt 2 éves, míg Zente májusban született. Jelenleg itthon vagyok velük és ameddig lehetőségem lesz, maradni is szeretnék. Azonban az, hogy itthon vagyok, nekem nem elég, MOSTANYA akarok lenni. Most szeretném ölembe fogni, énekelni, mondókázni, mesét felolvasni és a „jó éjszakát puszit” arcára adni. Magamhoz mérten a legjobb akarok lenni.

kep2 éve első gyermekem születése előtt (nem sokkal) feladtuk bohém életünket és elhagyva a város zaját vidékre költöztünk. Napról napra igyekszünk természetesebben élni, a körülöttünk lévő tárgyakat hasznosítani. Ezt próbálom a gyerekekkel való elfoglaltságokban is előtérbe helyezni. Amit el lehet itthon is készíteni, azt mi megpróbáljuk megvalósítani. Nem mindig úgy sikerül, ahogyan elterveztük, de akkor nekifutunk legközelebb is, vagy változtatunk valamin a siker érdekében. Apróságokat varrok, horgolok, játékokat találunk ki. A TV-t, számítógépet (a gyerekek jelenléte alatt) egy ideje száműztük az életünkből illetve a telefont is próbáljuk minimalizálni. Helyette inkább együtt vagyunk, mesét olvasunk, gyerekdalokat hallgatunk vagy csak a csendben üldögélve rajzolgatunk. A mi történetükben szerepel Isten, a család, ünnepek, és az esendőség.

Helyi közösséggel, heti rendszerességgel baba – mama találkozót szervezünk. Általában 7-8 baba jön össze. Az alapötlet az én érdemem és a közeljövőben interaktívabb foglalkozásokat tervezem. Egyre hangulatosabbak az összejövetelek.

Szeretném hinni, hogy a gyerekekkel eltöltött minőségi idővel érték teremtődik.

És végül azzal az idézettel zárnám, ami a szülőszobán talált:

„….Amikor először tarthattam karomban első gyermekem, áthatott a világot megváltó felelősség érzése. Úgy gondolom – és azóta sem változott – , hogy az emberiség sorsának alakulása elsősorban az édesanyákon múlik. Rengeteg kérdés merül fel bennünk: vajon mi helyes és mi helytelen, végül mindig a megérzéseinkre hagyatkozva cselekszünk édesanyaként is, és csak a távoli jövő igazolhat….”

Kokas Katalin, hegedűművész

Non-native mommy bemutatkozik

Kedves Mindenki

Pontosan olyan anyuka vagyok, mint Te, aki alig alszol éjszaka, rohansz a gyerekkel az oviba, cseréled a pelusokat, szoptatsz vagy épp a cumisüveget fertőtleníted és tápszert keversz, pépesítesz, kis orrocskákat szívsz vagy épp dögönyözöl, csiklandozol, nyálbuborékot fújsz, esti mesét olvasol, összebújsz, ha épp arra van szükség. Csak én nem viszem gyerekeim ringatóra, tipegő tornára vagy maszatolóra. Mi angolozunk. Mi nem járunk úszni, TSMT tornára vagy zongorázni. Csak angolozunk, angolozunk és angolozunk.

15207912_10154591920566469_820461252_nKét kislányom nevelem Budapesten. A nagyobb (E.) már 4,5 éves, a kicsi (L.) 11 hónapos lesz hamarosan. Születésük óta két nyelven (magyar-angol) neveljük őket.

Igen… mindketten magyarok vagyunk… Apuka nem angol anyanyelvű, bár 5-6 nyelven nagyon jól boldogul. A kétnyelvűség nálunk egy választott életforma, nevelési elv, gondolkodásmód vagy nevezzük akárhogyan.

Igen… magyarul is beszélek a lányokhoz egy nagyon következetes rendszer szerint. Erről fogok majd írni részletesebben is egy későbbi bejegyzésben. (Megtudhatod mi az OPOL rövidítés, milyen előnyei vannak a kétnyelvűségnek, vagy milyen akadályokba ütközünk)

A gyerekek előtt angol nyelvtanárként dolgoztam és mindig csodálattal néztem azokat a családokat, akik az átlagtól eltérőt, valami pluszt tudtak vinni a gyerekeik életébe. Sokat gondolkoztam, hogy ez nálunk mi lehet. Az angol volt a legkézenfekvőbb.

Szerencsére a férjem és a család is támogató ebben, bár a „munka” oroszlán része rám esik, mivel én vagyok legtöbbet a lányokkal. De azért az nagyon sokat segít, hogy nem ellenszélben kell hajóznunk.

Nagyobbik lányom, E. teljesen kétnyelvű, bár amióta bekerült a magyar intézményrendszerbe, a magyar nyelv sokkal erősebbé vált nála. Egy kis tudós, akit már egész kicsi kora óta lenyűgözött a Naprendszer, a térképek, az emberi test vagy az óceánok világa. Óriási könyvrajongó. Nagy érdeklődést mutat a számok és a betűk iránt is. Én mindig érdeklődéssel (és sokszor csodálattal) követem, hogy milyen területre kalauzol el, s próbálom ennek megfelelően lekötni itthon.

Kezdetekben alkalmaztam nála a Doman-módszert. Sok képkártyát gyártottam neki az érdeklődésének éppen megfelelő témakörben, amit mindig nagyon élvezett. Ezen túl délutáni alvásidőben külföldi Montessori oldalakat bújtam, hogy ötleteiket, játékaikat, és magát a 15226610_10154591916831469_505980206_nMontessori alapgondolatot magamba szippantsam, s megtanuljam alkalmazni a saját kétnyelvű életünkben.

A kicsivel most kezdünk mindent elölről. Viszont ő egy teljesen más karakter. Sokkal impulzívabb, az érzelmei irányítják. Mozgékonyabb a nővérénél. Még nem tudni, mi fogja igazán foglalkoztatni, most egyelőre a fogzás és a járni tanulás.

Mostanra már ismerem az utat, így elvileg könnyebb is lehetne, főleg, hogy van egy kis nyelvi segítőm, de valahogy az akadályok megháromszorozódtak. Időbeosztás, két eltérő korú gyerek foglalkoztatása, testvérféltékenység, csak hogy egy pár dolgot említsek. Ezekben a témákban nagyon szívesen osztom meg a gondolataimat, tapasztalataimat a Samutanul olvasóival a közeljövőben.

Non-native mommy

https://nonnativemommy.com/